A szerdán publikált előzetes adatok szerint az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) az év második három hónapja alatt 226 milliárd forinttal nagyobb értékben bocsátott ki adósságpapírokat, mint amennyi a törlesztési kötelezettsége volt. A másodikhárom hónap forinterősödése is segített, ez önmagában 315 milliárdot faragott a teljes adósságból.

A Nemzetközi Valutaalap felé történt 2,2 milliárd eurós végtörlesztés a harmadik negyedév statisztikáját szépíti majd. A magas eladósodottsági szint tehát ideiglenesnek tekinthető, az IMF-törlesztés a becslések szerint mintegy két százalékpontot farag a rátán, ami azonban még így is a 80 százalékos szinten ragad le.

Szakértők szerint az erőltetett adósságleépítésnek nem sok eredménye lenne, a kamatkiadások csökkenének ugyan, de a választások szempontjából édesmindegy, hogy a ráta a GDP 80 vagy 78 százalékán áll-e. A kormány képviselői is azt hangoztatják, hogy adósságállomány évközi alakulásának nem szabad nagy jelentőséget tulajdonítani, mert az a lányeg, és Brüsszelből is azt figyelik, hogy a ráta december 31.-én alacsonyabb értéket mutasson az egy évvel ezelőttinél, és egyenletesen haladjon a maastrichti követelményként ismert hatvan százalékhoz.

A kormány az idei év még hátralevő adósságtörlesztéseihez szükséges forrásokat már az év eleje óta szisztematikusan begyűjtötte, így ha most szabadságolná az ÁAK dolgozóit, az sem okozna problémát. Intő jel viszont az állampapírpiacokon tapasztalható gyors hozamemelkedés, ami a magyar papírok keresettségét és népszerűségét is erősen beárnyékolhatja.

Az amerikai likviditásbővítő QE3 program közelgő kivezetése ha nem is pánikot, de hisztérikus reakciókat kiválthat a piacon, ami megnehezíti a magyar adósságcél teljesítését is. Az alaptörvénybe vésett célt, azaz az adósságcsökkentési pálya lefelé konyulását a kormánynak garantálnia kell, és ezt minden bizonnyal meg is teszi. Ehhez azonban még bőven van ideje.