A fejlett ipari államok gazdaságainak állapota összességében jobb, mint volt ősszel, de az átlag mögött egymással ellentétes folyamatok húzódnak meg. Észak-Amerika fejlődése elválik Európáétól, előbbiben mind a bizalmi, mind a tőzsdei indexek javulnak, s bővül a foglalkoztatás is. Bár a munkanélküliség makacsul magas szinten mozog.

Ezzel szemben az eurózóna három nagy államában korántsem ilyen biztató a kép. Németországban ugyan a gazdasági tevékenység élénkül az első félévben, de Franciaországban stagnál, Olaszországban pedig visszaesik. A friss adatok viszont arra utalnak, hogy a második negyedév kicsit jobb lehet, mint korábban számították.

Ez a lényege a csütörtökön nyilvánosságra hozott új jelentésnek, amelyben a hetek csoportjának (G7) mutatói alapján készített előrejelzés található. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) aggódik az olajárak emelkedése miatt is, ami újabb veszély a törékeny fellendülésre nézve.

Az északi-tengeri Brent fajta hordónkénti ára 10 dollárral emelkedett február óta, tükrözve a kínálat megroppanását, az alacsony tartalékokat és az OPEC-kapacitások szűkösségét.

A feltörekvő országokban, elsősorban Kínában lassul a növekedés üteme, s a világkereskedelem bővülésének irama is visszafogottabbá vált, mert lanyha a kereslet Európában és az OECD ázsiai tagországaiban.

A párizsi székhelyű nemzetközi szervezettel nagyjából egy időben tett közzé elemzést Kínáról a Moody's is, amely alapvető változások előfutárának tekinti a bejelentést a növekedési ütem 7,5 százalékra mérsékléséről. Ami azt jelzi, hogy Peking átgondolja a magán- és a közszektor gazdasági szerepét, s további piaci reformokba kezd.

Az észak-amerikai gazdaságok teljesítményének méltatása mellett az OECD bővebben foglalkozik az európai helyzettel, bár a héten jelent meg az összefoglaló jelentés az Európai Unióról és az eurózónáról. A szakértők úgy értékelik, hogy minden európai erőfeszítés ellenére az államkötvényhozamok továbbra is rendkívül magasak, igaz, a történelmi csúcsokhoz képest lefelé ereszkednek, ahogy a piac a kockázatok szerény mérséklődését észleli.

A költségvetések kiigazítása megkezdődött, s erre szükség van a bizalom helyreállításához, ugyanakkor az intézkedések tovább csökkentik a keresletet. A bankok továbbra sem hiteleznek, még az Európai Központi Bank (EKB) beavatkozásai után sem.

A hetek csoportjában a jegybanki kamatok rendkívüli alacsonyak, s erre a támogatásra a gazdaságoknak szükségük is van. Mozgástér e tekintetben csak az OECD-hez tartozó ázsiai országokban maradt.

A fiskális rendezés folyamata megindult számos országban, de az OECD szerint az euróövezetben figyelembe kellene venni az egyes gazdaságok helyzetét. Az Egyesült Államokban az adócsökkentések érvényének megszűnése és az automatikus kiadáskurtítások 2013-tól drámai fiskális hatással járnának, ha a politikai döntéshozók nem avatkoznak be időben.

Az eurózónában az államadósság-válság kezelése még sok tennivalót kíván meg. A pénzügyi tűzfal méretét növelni kell, a bankokat pedig szilárd alapokra kéne helyezni. A krízis alapvető oka azonban az volt, hogy a nagy adósságú országok elvesztették versenyképességüket, és a valutaövezetben a folyó mérlegek egyre jobban megbomló egyensúlyokat jeleztek.

A növekedési ütem is lassúnak bizonyult már a válság előtt is. Éppen ezért szerkezeti reformok nagy tömegére lesz szükség, hogy ebből a helyzetből kiverekedje magát az eurózóna, s az átalakításból a többleteket felhalmozó államok sem vonhatják ki magukat.