Magyar ügyet tárgyalt csütörtökön az Európai Bíróság: az Európai Bizottság keresete alapján a testület azt vizsgálja, diszkriminatív-e az a hazai szabályozás, amely a más tagállamban fekvő lakástulajdon eladását követő magyarországi lakásvásárlást kedvezőtlenebb bánásmódban részesíti, mint ha az eladott lakás Magyarországon lenne.

A kifogásolt rend szerint a vevőnek, ha egy másik lakását bizonyos időszakon belül eladja, az illetéket a vásárolt és az eladott lakás értékének különbözete után kell megfizetnie, de csak abban az esetben, ha az eladott ingatlan Magyarország területén fekszik.

A luxembourgi tárgyalásra készült álláspontok tanúsága szerint Magyarország úgy látja, hogy nem követett el jogsértést, egyebek között azért, mert "nincs szó objektíve hasonló helyzetek közötti hátrányos megkülönböztetésről". Nincsenek ugyanis összehasonlítható helyzetben azok a személyek, akik külföldi ingatlanukat eladva kívánnak lakástulajdont szerezni Magyarországon, és azok, akik a Magyarországon található ingatlanuk eladásával kívánják ugyanezt tenni. E személyek adójogi illetősége egyfelől eltérő lehet, másfelől az elsőként említett csoporthoz tartozók esetében a korábban birtokolt ingatlan a magyar adójog területi és tárgyi hatályán kívül esik.

A kormány azzal is érvelt, hogy az érintett illeték - ellentétben azzal, ahogyan az Európai Bizottság látja - a közvetlen adók kategóriájába sorolandó, így az uniós testület felvetésében szereplő több EU-szerződési cikkely megsértéséről eleve nem lehet szó. Emellett a magyar meglátás szerint nem áll fenn a más EU-tagállamban fekvő lakóingatlan forgalmi értékének beszámítására vonatkozó kötelezettség sem.