Népszabadság - Kurucz Árpád

Sarbu András, a Nemzeti Lovarda, lovasberkekben közkeletű nevén, a Pesti Tatterzal igazgatója évtizedek óta a lovak között él. Gyermekkorától díjugrató, előbb lovasedzői végzettséget, majd agrármérnöki oklevelet, végül közgazdasági diplomát szerzett. Tavasztól már a 130 éves intézmény vezetőjeként nem egyszerű a helyzete, mert az állami kézen lévő, belvárosi lovarda mindennapjairól kell gondoskodni. Ez a lovarda, a régebbi szomszéd Ügetővel együtt adott otthont Vili verébnek, a népszerű rajzfilmhősnek is.

A belvárosi fekvés az egész világban különlegesnek számít, és könnyű megközelíthetősége miatt a kedvtelésből lovat tartó budapestieknek, valamint a lovagolni vágyó gyerekek számára is nagy előnyt jelent, de itt edzenek az öttusázók és a lovas rendőrök is. Most csupán 65 ló osztozik a 130 férőhelyen. Vannak külföldi lóvendégek is: 3-4 Budapesten dolgozó vagy tanuló külföldi tartja itt lovát. A délelőttök általában csendesebben telnek, ilyenkor a rendőrök vagy öttusázók szoktak edzeni, délután, iskola és munka után nagyobb a forgalom.

Az igazgató úgy véli, hogy a lóhoz kötődést korán kell elkezdeni és az első fogások elsajátítása után érdemes jó lovasoktató és jól felszerelt lovarda után nézni. Mindez óránként 3-5 ezer forintba kerül. Az első alkalmakra megteszi ruházatnak egy farmer és egy alkalmas cipő, a bukósisakra, lovasnyelven a kobakra azonban mindenképpen szükség van. A többit csak akkor érdemes megvásárolni, ha kiderül, hogy az első, a sporttal még csak ismerkedő órákat jóval több is követi majd.

Saját lovat vásárolni akkor éri meg, ha valaki hetente legalább 4-5 alkalommal tud a lóra 2-4 órát szánni. A valamirevaló, már betanított, 10-12 éves hátasló ára félmilliónál kezdődik, de jó szemmel és szerencsével ki lehet fogni megfelelő hobbilovat 150-200 ezer forintért is.

Most egyébként meglehetősen nagy a lókínálat, ugyanis a lovasok egy része a gazdasági válság miatt kénytelen hobbijáról átmenetileg lemondani. Ugyanakkor egyfajta kínálatot teremt az is, hogy néhány éve, rövid ideig a lovak mesterséges termékenyítése is felkerült a támogatott tevékenységek listájára, ezért néhány ezer forintért sokan kiváló mének örökítőanyagához jutottak hozzá, s sorra születtek, az amúgy kiváló tulajdonságú utódok. Csakhogy ezekre nincs akkora kereslet, mint amekkorára az üzletben részt vállalók számítottak. A lovaglók többsége kiszámítható, megbízható, jó kedélyű hátast, s nem kényes, túlságosan is temperamentumos sportlovat keres.

Népszabadság - Kurucz Árpád Ha már megvan a ló, következnek a tartás költségei, amire havonta 50-80 ezer forintot kell szánni, s ehhez hozzá kell számolni az utazás költségeit is. Nem könnyű a bérlovagláshoz vagy a saját ló tartásához megfelelő lovardát megtalálni. Tisztaság, rend, állandó személyzet, fényes szőr és kedélyes lovak - az igazgató szerint nagyjából ezek jellemeznek egy jó lovardát. De azt ajánlja, minderről érdemes internetes fórumokon előre informálódni.

Bihari Katalin orvos 13 éves kora óta, hetente néhány alkalommal lovagol. Egészen az elmúlt évekig a Tatterzalhoz kötödött, négy éve azonban saját lovat vásárolt, amelyet több csere követett. A saját lónak jó helyet akart találni, olyat, ahol szabadabban, akár karámban is élhet. Mostani lova, Dáma, a sárga, kisbéri félvér kanca, már kiegyensúlyozott, amolyan "álom" hobbiló. Szerencséjük volt, mert viszonylag rövid, két állomásból álló vándorlás után kikötöttek egy főváros közeli lovardában, ahol, ahogy elfoglaltsága engedi, a díjugratást is gyakorolhatja. Szerencsésnek mondja magát, mert vannak olyan lótulajdonosok, akik többtucatnyi lovarda kipróbálása után találnak megfelelőt.

A tereplovaglást is magába foglaló lovasturisztika szerte a világon jelentős üzletágnak számít. Az utóbbi években átalakult a magyar lovas turizmus. Amikor 30-40 éve Magyarországon újra felülhettek a lovakra, lovas turizmuson a lovastúrát értették. Ez azonban csak egyetlen ága a lóval történő szabadidőeltöltésnek. A lovas programokat két részre lehet választani. Az egyik, amikor az ember aktívan dolgozik a lóval, felül a hátára, tanul lovagolni vagy kocsit hajt. A képzettebb lovas már tereplovagláson, lovas- vagy vadásztúrán veszt részt. Passzív lovasturisztikának ellenben a csikósbemutató, vagy a hasonló parádézás számít.

Népszabadság - Kurucz Árpád Az aktív lovaglás Magyarországon a hatvanas években kezdődött újra. Akkor még főként csak külföldiek időtöltésének számított, hiszen az akkori lovaglóképes hazai generáció nem tanulhatott meg lovagolni. Lóska János, a Magyar Lovas Turisztikai Szövetség elnöke szerint ennek egyszerű oka volt, hiszen egészen 1945-ig a lovaglás úri passziónak számított. A háború utáni rendszerben nem voltak népszerűek azok a ludovikás tisztek sem, akik értettek a hátaslovakhoz, a lovasoktatáshoz. A magyarok zöme számára elérhetetlen volt a ló és a hobbilovaglás, nem voltak sem nyitott, sem fedett lovardák.

A hatvanas években a változás azzal kezdődött, hogy az Országos Lótenyésztési Felügyelőség a Magyarországra akkreditált külföldi diplomatáknak akart lovas programokat szervezni. Megkeresték a lovakhoz, oktatáshoz értő, nyelveket beszélő szakembereket. Nem volt könnyű, mert ilyenek csak a korábbi rendszer katonatisztjei között akadtak. De végül Pomázon, Visegrádon és a Kerepesi úti Nemzeti Lovardában megkezdődött a civil lovasélet.

A váltásnak gyorsan híre ment, mert Európában szinte sehol nem lehetett már terepen, szabadon lovagolni, Nyugaton ugyanis a nemzeti parkokat, erdészeteket, magán- és társasági birtokokat mindenütt átjárhatatlan kerítés védi.

Európában a legnagyobb lovas nemzetnek Németország számít, ahol csaknem hárommillióan lovagolnak. A német hobbilovaglás gerincét a korlátozott tereplehetőségek mellett a jó lovak, valamint a képzett lovasoktatók jelentették - és jelentik ma is -, olyan lovardákban, amelyek mellett kiváló étterem és szállás található. Aki ilyen feltételek mellett elsajátítja a lovastudományt, szeretné kipróbálni tudását a szabad terepen is. Ezért volt nekik vonzó Magyarország.

Ma már aranykorként emlékeznek a 70-es évekre, amikor jó lovakkal, jól felszerelt lovardákban fogadhattak, igaz nem túl sok külföldi, főleg német lovast. Lovasember számára valóságos csodaszámba ment, hogy Budapest határában nyeregbe ülhetett, és egynapi lovaglásra lévő lovas szállásokon, jól felszerelt panziókban megpihenve, a fél országon keresztüllovagolhatott.

A következő évtized újabb váltást hozott, ekkor már egy új lovasoktató nemzedék kapcsolódott a rendszerhez, főleg vállalkozóként. Sok vidéki lovarda, lovas szállás tsz-melléküzemágként működött, de megjelentek az első vállalkozók is, akik általában tanyát alakítottak át lovas gazdasággá. Ekkor már rengeteg vendég érkezett, ami még nem lett volna baj, de a lovas turizmus, mondhatni, felhígult, szakmai színvonala erősen gyengült.

Népszabadság - Kurucz Árpád Az akkori német szaksajtó sokat cikkezett a romló magyarországi lehetőségektől. Az üzletesedés a minőség romlásával járt. A hanyatlás nem sokáig váratott magára. Például egy addig kedvelt kiskunsági túraútvonal hírnevét annyira lerontották, hogy arrafelé még most, 25 év elteltével is nehéz lovast találni.

A rendszerváltás megint változást hozott - emlékezett Lóska János -, a lovak 90 százaléka magánkézbe került. Rengeteg lovasoktató, lovardavállalkozás jött létre. Volt, ahol jó környezetben sikerült jó oktatót, lovakat találni, ennek megfelelően a vállalkozás sikeres lett, de sokak számítása nem jött be, mert a hibát, hibára halmozót elhagyták a vendégek és az alkalmazottak. A Magyar Lovas Turisztikai Szövetség magalakulásakor, 1998-ban felmérte a hazai lovashelyeket és 680-an vallották magukat lovasvállalkozónak. Pontosan nem tudni most hányan vannak, mert az idén életbe lépett lovastörvény szerint majd csak 2010-ben kell minden lovashelynek regisztráltatni magát.

A szövetség egyébként kidolgozott egy minősítő rendszert, amely szerint attól függően mennyire jók a szolgáltatások, a kapufélfán egytől öt patkóig szegezhetnek ki jelet a tulajdonosok. A meglehetősen jóindulatú, tízéves felmérés szerint a vállalkozók 40 százaléka a minimális követelményeknek sem felelt meg - állítja az elnök. Az új törvény életbelépésével azonban a minőségi lovas turizmus megteremtése cél. A jogszabály ugyanis kimondja, hogy az általános és tárgyi feltételek mellett csak hozzáértők adhatnak lovat a turisták alá, akik kizárólag szakképzett túravezetőkkel indulhatnak útnak.

A ma is működő vállalkozások közül elsők között indult meg Lóska János magánménese. Két-három külföldi partner közvetíti a vendégeket, akik Németországból, Svájcból és az angolszász országokból érkeznek. Kiderült, hogy változik a lovas túrázók világa, az elmúlt hat-nyolc évben mind több hazai fiatal próbálkozik a nyeregbe szállással. Ez egyben azt is jelenti, hogy kevesebb idegenforgalmi szolgáltatást vesznek igénybe, mint a külföldi vagy a felnőtt vendégek, ugyanakkor nagyobb "lovas" ráfordítást, azaz oktatást igényelnek. Lóska János szerint a programokban már 30-40 ezer gyermek vesz részt. Majdan fizetőképes keresletet azzal lehetne generálni - és ez a lovaszövetség dédelgetett terve -, ha az általános iskolákban, fakultációban választható módon, a közeli lovasiskolákhoz kötődve tananyagává tennék a lovasoktatást.

Maus Ilus magyar tanári hivatását cserélte a lovas oktatóira. Azt utólag nehéz megítélni, hogy a 35 éves ifjú hölgy milyen lehetett volna a katedrán, de az biztos, hogy a lovak és gyerekek között elemében van. Évek óta működtették az Equus Lovasiskolát Zsámbékon, egy parasztház hátsó udvarában. A normál méretű és pónilovakat azonban a nyáron átköltöztették új, helyükre, Perbál határába, ahol 28 hektáron épül az új telep. A gyerekek oktatását ötéves kortól vállalják. A program nyolc-tíz évig tart, ennek során heti két-három edzéssel és nyaranta egyhetes táborral a lókedvelő gyermekből olyan profi lovas válhat, aki ha tehetséges, valamelyik sportszakágban elkezdhet versenyezni. De ha nem, akkor is olyan hobbi- és tereplovas lehet, aki akár képes egy fiatal lovat is betanítani. A két fedett teremmel is rendelkező Equus Lovasiskola szolgáltatása nem olcsó, de mint Maus Ilus fogalmazott, az idelátogató gyerekek és a lovak is megkapják mindazt, ami ahhoz kell, hogy egymásban társra leljenek.

Akinek már saját ló gondját is el kell látni, annak lovardát is kell keresni. Pontos számuk csak jövőre lesz ismert, de becslések szerint 600-700-ra teszik a lovak bértartásával foglalkozókat. Őrbottyán határában két éve kezdtek az Alexandra Ranch építéséhez. A lovarda tervezésekor a tulajdonosok a vállalkozás nevét is adó lányukkal közösen igyekeztek kiküszöbölni azokat a hibákat, amelyeket korábban azokban a béristállókban tapasztaltak, amelyekben két lovukkal megfordultak. Ezért például a lovak a 26 boksz mindegyikéből minden irányban kilátnak, a tágas karámok füvesek. De gondoltak a lótulajdonosokra is, amikor a patamosót, az öltözőket és a társalgót alakították ki.

Alexandra hivatásnak tekinti a lovardát, mert ezen a pályán kíván továbbtanulni. Egyelőre oktatással nem foglalkoznak, hobbiló-tulajdonosoknak adják bérbe az istállót. A gazdasági válság érződik náluk is, mert a huszonhatból hat lovat gazdájuk eladott. Mégis úgy tűnik, hogy nemcsak dicső múltja, de fényes jövője is lehet a lovaglásnak Magyarországon. Ésszel és szorgos munkával még az is lehetséges, hogy bár ma még messze vagyunk tőle, a XXI. század közepére lovas nemzet leszünk.

Öltözék, szerelék

(forintban)

Lovas

Ló

Kapcsolódó cikkek: Ismét töltik a kolbászt Békéscsabán | Mezítláb a parkban | Moore a botanikus kertben | Tömlöcből múzeum - Kunszentmártonban | A térinformatika bejövetele