A fellendülés irama ugyanis igen gyenge. Egy hónapja azt mondta Draghi, hogy megvárják a jegybanki stáb új előrejelzését és gazdasági értékelését. Ezt a délutáni sajtóértekezleten ismerteti az elnök, az esetleges egyéb likviditásbővítő intézkedésekkel együtt.
Az Eurostat a héten megerősítette: az első három hónapban az eurózóna gazdasága mindössze 0,2 százalékkal bővült a megelőző negyedévhez képest. Az infláció májusban négyéves mélypontra, 0,5 százalékra süllyedt. Holott az EKB-nak az a célja, hogy a pénzromlás iramát valamivel két százalék alatt tartsa, de közel a két százalékos határhoz. A portugáliai Sintrában rendezett tanácskozáson Mario Draghi nemrégiben arról beszélt, hogy veszélyes lefelé tartó spirál alakulhat ki, ha az infláció üteme csökken, s magával ragadja az inflációs várakozásokat és a hitelezést.
|
Draghi magyarázatára vár mindenki
Francois Lenoir / Reuters |
A héten az Európai Újságíró Központ (EJC) szervezte brüsszeli beszélgetéseken uniós tisztségviselők aggodalommal tekintettek az EKB ülése elé, s azt hangoztatták, hogy a rendkívül alacsony infláció megnehezíti az államadósság csökkentését, éppen azokban az tagállamokban, ahol a kisvállalkozások sokkal drágábban jutnak hitelhez, mint az eurózóna erős magországaiban, a töredezett pénzügyi piac következtében.
A döntés bejelentése után nagy várakozás előzi meg Draghi sajtótájékoztatóját és az új előrejelzést. A beszerzőimenedzser-indexek arra utalnak, hogy a második félévben élénkül az eurózóna gazdasága, a szolgáltató szektor felzárkózik a feldolgozóipar mellé, de a lendület egyenetlen. A helyzet romlik Franciaországban, de javul Németországban, ahol az ipari megrendelések friss adatai is arra utalnak, hogy a gazdaság jó lendületben van. Hasonlóan kedvező jelek figyelhetők meg Spanyolországban is.
A piacon arra is számítanak, hogy Draghi részletesen kitér arra: miként kívánja az EKB a bankokat hitelezésre ösztökélni. A negatív kamaton túl a brit módszert követhetik, vagyis a kereskedelmi bankok akkor jutnak kedvező jegybanki finanszírozáshoz, ha a pénzt a reálgazdaság támogatására költik.
Egy hónappal ezelőtt is hangsúlyozta Mario Draghi, hogy az euró ereje is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az infláció üteme ennyire lelassult. Azóta a dollárhoz képest csaknem két százalékot gyengült a közös valuta árfolyama.
A Bank of England, amely szintén csütörtökön tartott ülést, s nem változtatott a 0,5 százalékos irányadó kamaton, örömmel nyugtázza az EKB lépését, mert ennek nyomán erősödik a font, s mérsékli a szigetországi inflációs nyomást, ami miatt a döntéshozó testület több tagja nem zárja ki a kamatemelés eshetőségét sem. Az infláció a kétszázalékos cél közelében ingadozik. De Mark Carney elnök alacsony szinten rögzítené a kamatot még hosszabb ideig.
A kamatkülönbözet megnő az európai és a 2,4 százalékos magyar alapkamat között is. Elvileg ez megnyilvánulhat a forint erősödésében, bár az MNB kamatcsökkentési ciklusban van. Az erősebb forint megkönnyítené az államadóssági ráta mérséklését, de ha az infláció ütemét még tovább lassítja, akkor a két hatás kiolthatja egymást.
Az elemzők most azt feszegetik, vajon az EKB kész-e a mennyiségi lazítás útjára lépni, amerikai és angol példára, azaz értékpapír-vásárlásokba kezdeni. Ami az állampapírokat illeti, a dolgot megnehezíti, hogy nincs egységes piac az eurózónában. A monetáris folyamatokat vizsgáló OMFIF agytröszt vezetője, David Marsh arról írt csütörtökön, hogy a kamatcsökkentés valószínűleg nem elég a fellendülés megerősítéséhez. De a döntés közben jelzi, hogy a helyzet továbbra is súlyos. Ráadásul német ellenkezést válthat ki. A német takarékpénztárak szövetsége máris tiltakozik, hogy az alacsony kamat elriaszt a megtakarítástól. A lendületes német gazdaságnak pedig aligha van szüksége most alacsonyabb kamatra.
Előretekintve, a piaci kilengések veszélye is megnő, mert az amerikai jegybank alighanem hamarabb kényszerül szigorításra, mint az európai. Erre utalt a minap Axel Weber, a Bundesbank volt és a svájci UBS jelenlegi elnöke is egy konferencián. Legalább húsz éve nincs példa arra, mereng el David Marsh, hogy az európai és az amerikai monetáris politika ennyire eltérő pályán haladjon.
