A leleményes vagy különösen jól értesült magánszemély adózók több tíz- vagy százmillió forintnyi, vagy még több pluszadótól menekülhetnek meg.
Gyakran azért módosítják az adótörvényeket, hogy az adóelkerülő, új utakat kereső magánszemélyek vagy cégek dolgát nehezítsék meg. Van azonban, amikor a törvényalkotó kiskaput is teremt, az élelmes adózók pedig ki tudják azt használni. A ma zárószavazáson átesett adócsomagban is van egy olyan rész, amelyet ki tud aknázni olyan személy vagy vállalkozás, akinek vagy amelynek nem igazán fűlik a foga ahhoz, hogy részt vegyen a méltányos közteherviselésben.
Nagy pénzek sorsáról van szó, amikor cégek összeolvadnak vagy szétválnak, esetleg egyik vállalat eladja egyik részlegét egy másiknak. Ilyenkor nem mindegy, hogy mennyi társasági adót kell fizetni, vagy például kell-e áfát fizetni az ügylet után. Elterjedt céges gyakorlat volt az is az elmúlt években, hogy – főként nagyobb vállalatok – a vezető tisztségviselőik javára élet- vagy nyugdíjbiztosítást kötöttek, s így jóval kisebb adóval megúszták a kulcsemberek díjazását, mintha azt egyszerűen bér formájában fizették volna ki. A tartós befektetési számla is vonzó volt sokak számára, mert aki 3-5 évig ilyen helyen parkoltatta a pénzét, részlegesen vagy teljesen mentesült a kamatadó alól.
Az ehhez hasonló esetekre találták ki azt a módszert, hogy az adózó – jellemzően cég, de magánszemély is kérheti – a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz (NGM) fordul, tájékoztatja a tárcát arról, hogyan menne végbe az ügylet, az NGM pedig ráüti a pecsétet, hogy ha valóban az történik, amit az adózó lefestett, akkor pontosan mennyi adót kell fizetnie. Az adóhatóság pedig a legritkább esetben vegzálja emiatt az adózót. A biztonságnak viszont ára van: a feltételes adómegállapításnak hívott szolgáltatás ára 5–11 millió forint között mozog, amiből a többi között az látszik, hogy olyan esetekben éri meg kérni ezt, amikor sok pénz forog kockán.
