Zuhanó forint és tőzsde, emelkedő hozamok, növekvő kamatkiadások - szakértők szerint ez vár hétfőn a magyar gazdaságra azután, hogy a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió tárgyalódelegációja - meg sem várva az egyeztetések után esedékes sajtótájékoztatót - felállt a tárgyalóasztaltól, és elutazott. 

- Most érdemes eurót vásárolni, mert hétfőn akár 4-5 forinttal is gengülhet az árfolyam az euróval szemben - összegezhetők a lapunknak adott nyilatkozatok. Török Zoltán, a Raiffeisen elemzője szerint az euró mellett más fontos devizákkal, így a dollárral és a magyar hitelfelvevőknek a legtöbb problémát okozó svájci frankkal szemben is várható elmozdulás, ám itt a keresztárfolyamok (euró/dollár, euró/svájvi frank) is befolyásolják, mekkora lesz az esés.

Más forrásaink könnyen elképzelhetőnek tartják, hogy a nemzetközi hitelminősítők hipersebességgel reagálnak a történtekre, és akár napokon belül átértékelhetik Magyarország besorolását. Ez jelentheti a kilátások rontását, de volt, aki szerint a rendes leminősítés sem kizárt. Ennek pedig hosszabb távú következménye lenne, mint a forintgyengülésnek, a hitelpiacon ugyanis ezek a minősítések - még így, a közelmúlt visszásságai, a hitelminősítés intézményének megtépázódása után is - indikátorai a hitepiacnak. Vagyis ezen is múlik, milyen áron jut Magyarország hitelhez. Egy leminősítés jóval drágábbá teheti a hitel felvételét, emelve ezzel a költségvetés kamatkiadásait.

Ez nagyon nem jönne jól a magyar kormánynak, amelynek épp a büdzsé állapota miatt futott zátonyra a hajója az IMF-fel és az EU-val folytatott tárgyalásokon. A küldöttségek diplomatikusan megfogalmazott közleményei szerint vannak még nyitott kérdések, ám ez lefordítva azt jelenti, hogy a kormány költségvetési politikai elképzelései messze állnak attól, amit a két, összesen közel 20 milliárd euróval az országot kisegítő szervezet elfogadhatónak tart.

Úgy tudni, a feszült hangulatú megbeszélésektől sem mentes tárgyalásokon kétségesség vált, hogy a kormány tudja-e, illetve akarja-e teljesíteni az idei évre kitűzött 3,8 százalékos hiánycél, de ami jobban csípte a külföldi térgyalódelegációk szemét, hogy a jövő évi 2,8 százalékos célt is puhítaná a kormány. Ennek voltak jelei az elmúlt napokban: mind Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, mind a külügyekért felelős Martonyi János megpendítette a nyilvános szereplésein, hogy nem kell kőbe vésettnek tekinteni a 2011-es deficitcélt. Utalva arra, hogy a legtöbb európai uniós tagállamban ennél magasabb lesz a hiányt.

Tény, hogy Magyarország előkelő helyen szerepel a hiány alakulását figyelő listákon, ám az is tény, hogy mozgástere jóval kisebb, mint a többieknek. Ebben szerepe van a szocialista-szabaddemokrata kormányoknak a valóságot elkendőző költségvetési politikájának, a bizalom visszaszerzéséhez az utóbbi egy év takarékos gazdálkodása sem bizonyult maximálisan elegendőnek.

S hogy mit tehet a kormány ebben a helyzetben, hogy a lehető leggyorsabban kivédje a sikertelen tárgyalások káros piaci hatásait? Mindenekelőtt egy olyan takarékossági csomagot kell összeállítania, amit kivitelezhetőnek tart a piac. Ehhez innen-onnan kell összeszednie a forrásokat, olyan tétel ugyanis nincs a büdzsében, ami egyedül képes lenne finanszírozni a csomagot. Sem a tárcák dologi, sem személyi kiadásai önmagukban nem rejtenek már elég tartalékot. Török Zoltán szerint kis tételből kell majd összekuporgatni a csomagot.

Ennek méretét szakértők 200-300 milliárdosra teszik. Abban ugyanis szinte senki sem bízik, hogy a bankadóból várt 200 milliárd forint idén teljes egészében befolyik. A szóba jöhető korrekciós lépések közé sorolják szakemberek az adórendszert: például az egykulcsos, 16 százalékos szja bevezetését időben jobban széthúzhatja a kormány, a tervezett egy-két évnél tovább megtartva azokat az elemeit - szuperbruttó - amelyek biztosítják a nagyobb bevételt, illetve az adójóváírást egy lépésben is kivezethetik. Azt viszont nem tartanák jó ötletnek, ha az uniós forráskból finanszírozott - például beruházási - programokat lassítaná, netán leállítaná a kormány, hogy így a magyar társfinanszírozáson érjen el megtakarítást. Ez ugyanis nagyon lelassítaná a gazdaságot, ami meglátszana az adóbevételeken.

Kérdés, mikor tudnak visszaülni a tárgyalóasztalhoz a felek. Van olyan elemzés, amely szerint hónapokba is telhet, ám a magyar gazdaság számára egy ilyen átmeneti állapot végzetes is lehet. A piacok ez idő alatt, információ hiányában, kockázatosnak ítélnék a magyar eszközöket, vagyis kerülnék a magyar adósságpapírok vásárlását. Tehát a kormény - és az ország - érdeke az volna, hogy mihamarabb visszaüljenek a tárgyalóasztalhoz a hitelnyújtók.
A most kurtán-furtán lezárult megbeszéléseken nem esett szó a 2011-től nyújtandó készenléti megállapodásról - derült ki az IMF közleményéből.

Az évből még szűk hat hónap van vissza, tehát felvethető, hogy egy elhúzódó egyeztetés gyengítené az esélyét annak, hogy még időben sikerüljön megállapodni a jövő évi feltételekről (a most folyó hitelcsomag az év végén lejár). Szakértők azonban nem aggódnak, szerintük a két csomagról nem elkülönítetten tárgyalnak, az IMF a gazdaságpolitikára kíváncsi, s ez alapján dönt a kérelemről. Vagyis még nem futott ki az időből a kormány, akár az ősszel is meg lehet állapodni a készenléti hitelről.

Az ősz egyébként azért is fontos időszak, mert ekkor - október 3-án - tartják az önkormányzati válaszásokat. A Fidesz politikáját elemzők szerint nem véletlen a hezitálás a kormány részéről, hiszen ott is tarolni akarnak. Ezért kapóra jött nekik, hogy a köztársasági elnök október elejére írta ki a választásokat. Egy, már a Fidesz-kormány alatt végrehajtott jogszabály változással a választások évben - tehát már idén - elég lenne október közepéig benyújtani a parlamentnek a következő évi költségvetési törvényt. Vagyis az önkormányzati választásoknak úgy mehetne neki a Fidesz, hogy a költségvetési terveiről semmit nem fog tudni a közvélemény - illetve annyit, amennyit a kormány jónak lát közölni.

A megszorítások azonban csak ezt követően derülnek ki.  A kormánynak tehát elvileg az volna az érdeke, hogy addig elhúzza az egyeztetést az IMF-fel és az EU-val, ám a piaci reakciók, illetve az unió részéről várható kemény figyelmeztetések keresztülhúzhatják a számításaikat. Az EU különösen érzékenyen reagálna arra, ha a kormány le akarna térni elődje költségvetési pályájáról, mert ha jövőre nem visszük három százalék alá a hiányt, sorozatban harmadszor sértenénk meg a túlzott deficit eljárás szabályait. Ezt az unió nyilván nem hagyhatja szó nélkül, mert különben precedenst teremt, és más országok is semmibe vehetnék e szabályokat. Ha az EU bekeményít, megvonhatja a különböző alapokból származó támogatásokat - a kohézióst bizonyosan, de a strukturális alapbtól is elvághatja az országot.

Különösen pikánsá teszi a helyzetet, hogy a Magyar Nemzeti Bank hétfőn kamatdöntő ülést tart. A jegybak sajtóosztályának tájékoztatása szerint a monetáris ülés után közleményt fognak kiadni. Az elemzők ugyan nem vártak kamatvágást ettől az üléstől (jelenleg 5,25 százalékon áll a kamat), de most már azt kell figyelniük, nem lesz-e szükség kamatemelésre. Egy szélsőséges piaci reakció a történtekre gondolkodóba ejtheti a tanács tagjait, akik ugyan nem az azonnali fejlemények alapján döntenek, de ha tartósnak tekintik a hatást, akkor megnő az esélye a kamatemelésnek.

- A szakmai mellett emberi tényezők is közrejátszottak abban, hogy idáig fajult az ügy - mondják megfigyelők. A magyar kormány által kijelölt tárgyalódelegáció nem rendelkezik elegendő tapasztalattal az ilyen egyeztetések lefolytatásához, akinek pedig évtizedekkel ezelőtt volt kapcsolata az IMF-fel, nyelvismeret híján nem tud olyan szintű kommunikácót folytatni, ami itt elvárható lenne. Az asztal másik felén ülőkben pedig mély nyomokat hagyhatott Orbán Viktor választások előtti magabiztos kijelentése, miszerint "az IMF nem főnöke".

Ettől függetlenül a küldöttek addig próbálnak megoldást találni, ameddig lehet, de ha azt tapasztalják, hogy a partner nem mutat túl nagy együttműködési szándékot, s ezt megtoldja politikai jellegű, az IMF-et dehonesztáló nyilatkozatokkal, akkor egy ponton elfogy a türelem. Ahogy egy forrásunk fogalmazott: ma már nem az IMF van ráutalva az államokra, hanem a bajba jutott államok a Valutaalapra, s aki ezt nem veszi tudomásul, a Holdon él.