 |
Uzonyi Zoltán, a
Magyar Energiakereskedők Szövetsége elnöke |
A mindenkire egységesen vonatkozó árcsökkentés, állami áreltérítés szerinte valahol valamilyen körnek mindig kárt okoz. Ráadásul a lakossági rezsicsökkentés a közvélekedéssel ellentétben kevéssé a nagy külföldi szolgáltatóktól, sokkal inkább a lakosságon kívüli szektortól – vagyis a vállalkozóktól –, valamint az állami szereplőktől, így különösen az áram és a gáz nagykereskedelmét végző MVM Magyar Villamos Művektől vont el forrásokat.
Attól, hogy a villamosenergia-tarifába „épített” különböző elemeket a rezsicsökkentés nyomán a lakosságról átterhelték az ipari felhasználókra, utóbbi körnek évi negyvenmilliárd forint többletköltsége (egyszersmind versenyhátránya) származott. Ez önmagában ötszázalékos áremelést jelentett volna. Ám mivel a lakosságon kívüli fogyasztók kiszolgálása egy sokszereplős, jól működő versenypiac, a nemzetközi áresések miatt ez az adminisztratív döntés végül nem növelte a tényleges árakat.
A központi szabályozás – például a túl sok kötelezően fenntartandó ügyfélszolgálati iroda – miatt a lakosság kiszolgálása a külföldi tulajdonú energiacégeknek évente több tízmilliárd forint veszteséget okoz. Így nem csoda, ha sorra adják át eme tevékenységüket az állami Főgáznak. Nehezen tudja elképzelni Uzonyi, hogy ezt az állami közműközpont, a Főgázt irányító ENKSZ Első Nemzeti Közműszolgáltató pusztán hatékonyságnöveléssel ki tudná gazdálkodni. Szintén kérdés, ezt a számlát kinek kell állnia.
A villamos energia nagykereskedelmi piaca sokkal inkább versengő, mint a gázé. Az árambehozatalnak a fogyasztásra vetített harminc százalék körüli arányát a szövetségi elnök hosszú távon is fenntarthatónak tartja. Szerinte az olcsóbb külföldi áramért zajló küzdelem is segíti versenyképes szinten tartani a hazai vállalkozások energiaárszintjét. Adataik szerint ugyanakkor a magyar nagykereskedelmi áramár Európában a magasabbak közé tartozik: a klasszikus példának számító Németországon túl például Szlovákiában is ötödével olcsóbb a termék.
Ennek okaként többek között a versenyképesebb áron termelő külföldi erőműveket és a túl szűk határkeresztező vezetéket jelölte meg. Az utóbbi használatáért folyó verseny veri fel ennyire az árat. A magyar állam elsősorban eme, saját tulajdonú vezetékei bővítésével csökkenthetné fenntartható módon az áramárakat. Alapvetően befolyásolja a piacot a Németországban telepített nagy számú szélerőmű és napelem. Ezek ugyanis, mivel nincs tüzelőanyag-költségük, szélsőséges esetben akár ingyen is piacra dobhatnak áramot.
A szélkerekek létesítését lényegében a német adófizetők állják. Ebben a helyzetben alig épül más típusú áramtermelő, pedig ezekre szükség van arra az esetre készülve, amikor nem süt a nap vagy nem fúj a szél. Kérdésünkre az energiaszakértő megkérdőjelezte, hogy a tervezett hazai atomerőmű lenne hosszú távon az „olcsó áram biztosítéka” (mint azt a kormánykommunikáció állítja). Ma lehetetlen az atomerőmű teljes élettartamára, további 60 évre megjósolni, hogy a piaci áramárak miként viszonyulnak majd a tervezett blokkok megawattóránként 50–55 eurós – szerinte igen derűlátó – önköltségi árához.
Most a piaci ár mindenesetre jóval alacsonyabb, mintegy 41 euró (még ha a MEKSZ szerint most már emelkedés is következik). Uzonyi úgy véli, egyáltalán nem veszélyeztette volna az ellátás biztonságát, ha a kabinet atomerőmű-bővítés tárgyában 2020 körül hoz döntést. Annak ellenére, hogy az energiakereskedők látszólag ellenérdekeltek, a fenntartható rezsicsökkentést a MEKSZ is elsősorban a lakások energiahatékonyságának fejlesztésében látja. A Fidesz által időnként felhozott úgynevezett „ipari rezsicsökkentésről” Uzonyi Zoltán szerint a MEKSZ még nem látott előkészítő anyagot.
