A Btk. szerint az, aki emberi ivarsejtet megszerez, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik, bűntettet követ el – a spermastop azonban sok mindent felülírhat idehaza is. A külföldi önmegtermékenyítéssel foglalkozó fórumokon (igen, ilyenek is vannak) kimerítő részletességgel olvashatunk esetleírásokat, a tagok tanácsaik mellett a sikeres eljárás gyümölcseinek fotóit is büszkén osztják meg egymással.
|
A spermadonornak jelentkező magyar férfiak tíz százaléka sem alkalmas adományozónak
Forrás: Thinkstock |
A módszer pofonegyszerű: a donor által produkált mintát öt-tíz percen belül – többnyire fecskendővel – a méhbe juttatják. Van, aki bizonyos testhelyzetekre, speciális vitaminokra, más az orgazmus utáni inszeminációra esküszik. Egyetlen dologról nem beszél senki: az anyagiakról. Már ha vannak – abból ítélve, hogy a Facebookon sokan „professzionális donorként” hirdetik magukat, vélhetően az esetleges jogi következmények miatt nem esik szó pénzről. A dolog aggályos: az orvosi igazolások ellenére minden jóindulat mellett is jóval nagyobb az esélye bármiféle betegségnek vagy genetikai problémának.
Bár a magyar spermabankok lasszóval fogják a lehetséges donorokat, akadnak, akik interneten ajánlkoznak.
„Én 183 cm magas, zöld szemű, full normális pasi vagyok itt Budapesten” – írja magáról az egyik vállalkozó szellemű, aki saját honlapja mellett Facebookon is hirdeti szolgáltatásait. A közösségi oldalra még orvosi igazolásainak fotóit is felpakolta: a fertilitási vizsgálatot egy magyar spermabankban, a Humancellnél végezte. Kérdés persze, hogy azért hirdeti-e magát, mert a bank nem ítélte megfelelőnek mintáit – vagy épp annak ellenére. Az utóbbi ütközik a szerződésével, amely kimondja, hogy más spermabanknak nem szolgáltat mintát.
Az persze, hogy ki szeretne egy profilkép nélküli Facebook-felhasználótól teherbe esni, jó kérdés. Azokat, akik hirdetés útján keresnek donort, rendszerint megrohamozzák az aberráltak. Nem könnyű kiszűrni a valós ajánlatokat. Van, aki saját otthonába, más hotelszobába rendeli a donort, s akad, aki inkább maga megy el a mintáért. Az egyedülálló nőknek azt ajánlják a fórumozók: ilyenkor legyenek állandó telefonos kapcsolatban valakivel, nehogy egy erőszakoló vagy sorozatgyilkos karjaiba fussanak.
Az egyik Facebook-csoportban közzé is tettek egy nyomasztó üzenetváltást. Egy férfi mindenképpen ragaszkodott a „természetes fogantatáshoz”, azaz a szexuális együttléthez. Amikor a nő visszautasította, a „donor” azt írta: „Milyen komplikált és ronda egy ribanc vagy te, nem vagyok hülye, hogy mintát adjak neked.”
Míg a spermabankok esetében tiszták a jogi feltételek, az önkéntes donoroknál minden megbeszélés kérdése – és ebből később adódhatnak problémák. Van, aki emiatt szerződést írat, a többség azonban megbízik a választott donorban. Akad, aki minden kapcsolatot megszakít a teherbe esés után az adakozóval, mások viszont informálják a biológiai apát: „Ma hallottam a szívdobbanását, erős és egészséges! Csak szerettem volna, ha tudod, mi újság, és hogy milyen hálásak vagyunk az ajándékodért” – mutatja büszkén egy amerikai spermadonoros Facebook-csoport tagja az üzenőfalon.
Néhányan afféle nagybácsiszerepet szánnak a biológiai apának,
mások szigorú feltételeket szabnak: a donor szülinapi és karácsonyi ajándékot küldhet gyermekének, és évente kétszer láthatja.
Mások csak annyit kötnek ki: a donor a későbbiekben bármikor elérhető legyen, ha genetikai vagy egészségügyi hátteréről kellenek információk. Arról, hogy mi történik, ha a gyermek nem egészségesen születik, sehol sincs egy szó sem.
Az utóbbi két évtizedben elképesztő tudástár épült ki a témában. Találunk YouTube-videót arról, miként kell a friss spermát tartósítani,
létezik adatbázis „donortestvérek” számára is,
Louise Sloan sikerkönyve, a 2007-es Csináld fel magad óta jelentős nyomtatott szakirodalma van a spermadonoros családépítésnek. A Pride Angel egy olyan közösségi oldal, amely összeköti a donorokat és a leendő édesanyákat, s bár sem beültetést, sem mintavételt nem végez, számtalan hasznos tanáccsal és tanfolyamokkal segíti a regisztrált tagokat.
