Azzal, hogy az állam- és kormányfők megegyeztek abban, hogy leírják a görög államadósság 50 százalékát, megnyugtatták a pénzpiacokat is. Ám a többi megállapodással kapcsolatban még sok a bizonytalanság: a görög adósság 50 százalékának leírása valójában úgy történik, hogy a most lejáró állampapírok 35 százalékot 30 éves lejáratúakra cserélik, a többit pedig kifizetik - vélhetőleg a bankoknak.

Megállapodtak arról is, hogy a bankok tőkemegfelelését 9 százalékra emelik, de úgy, hogy a bankok ezt a pénzt lehetőleg a pénzpiacokról, vagy rosszabb esetben saját államuk költségvetéséből szerezzék be. Csak harmadik esetben kérhetnek európai forrásokat. Ám Rácz Margit szerint nagy kérdés, hogy a jelenlegi pénzügyi helyzetben a megroggyant bankok vajon honnan jutnak forrásokhoz? Az első lehetőségként megjelölt „pénzpiacokról” nem túl nagy eséllyel. Az sem egyértelmű, hogy miként lesz valóban „tűzfal”, vagyis a jövő válságait elhárító eszköz az Európai Pénzügyi és Stabilitási Alapból (EFSF)?

Megegyeztek ugyan arról, hogy 440 milliárd eurós alapot ezer milliárd euróra emelik, de hogy a különbséget ki fogja állni, nem tudni. Azt sem tudni, hogy pontosan hogyan működik majd az EFSF: felmerült olyan elképzelés is, hogy a bajba jutott országok adósságának 25 százalékáért, egyfajta biztosítóként, vállalna garanciát az alap. Ez gyakorlatilag egy közös európai felelősségvállalást (az eurókötvényes megoldást) jelentené, amit a németek eddig mindenáron el akartak kerülni.

Európa szeretne pénzt bevonni a feltörekvő BRIC (Brazília, Oroszország, India, Kína) államoktól is, de Brazília épp a minap jelezte: az euróválságot oldják csak meg az európai államok, ő abban nem akar segédkezni. Rácz Margit szerint a fő kérdés az, hogy sikerül-e 2020-ig növekedést generálni Európában? A legtöbb ország ugyanis stagnál vagy recesszióval küzd, ha ebből nem tudunk kitörni, akkor egyre több helyen lesznek adósságproblémák.

A szerda éjjeli tanácskozás egyébként azt is megmutatta, hogy az Európai Unió határozottan egy többsebességű Európa felé mozdul. Bár a tanácskozásra meghívták mind a 27 tagállam vezetőjét, a nem eurózóna tagok - köztük Magyarország - csupán az első másfél órán lehettek jelen, a döntéseket ezután zárt körben az eurózóna (vagyis a 17-ek) vezetői hozták.

„Itt most az eurózóna válságát kell menedzselni. A kívüllevők is szeretnének hozzájutni az összes információhoz, de anélkül, hogy fizetnének. Ez így nem megy” - mondta a szakértő, aki hozzátette: az eurózóna most bejelentett gazdasági kockázatvállalása csak azoknak jár, akik a „klub” tagjai. Ami a jövőt illeti, a „klub” sem marad feltétlenül együtt: Rácz Margit úgy véli, mindenképpen létrejön majd egy kemény mag, a valóban egy fejlettségi szinten levőkből: ide sorolható Németország, Franciaország, a Benelux államok, esetleg Finnország és Ausztria. Az alapító olaszok semmiképp sem.

Elképzelhető az is, hogy néhányan el fogják hagyni az eurózónát: erre utalhat, hogy Angela Merkel német kancellár szerdán a Bundestagban már arról beszélt, hogy módosítani kell az uniós alapszerződéseket. Nincs kizárva az sem, hogy miután az eurózóna 240 milliárd euróval „szanálta” Görögországot, mégis megkérik őket, hogy lépjenek ki az euróövezetből - ez nem jelenti a drachmához való visszatérést, használhatják „kívülről” az eurót, mint Koszovó vagy Montenegró. Ám ha bajba kerülnek, ne reménykedjenek újabb mentőövben.