A vállalati szférára Magyarország EU-tagsága egyértelműen pozitív hatást gyakorol. A cégek fele (49 százaléka) kedvező hatásokról számolt be, a hátrányok túlsúlyát mindössze 6 százalékuk említette – áll a GKI Gazdaságkutató Zrt. 2014 májusában mintegy 1000 cég – feldolgozóipari, az építőipari, a kereskedő és az üzleti szolgáltató – megkérdezésével végzett felmérésében. A fennmaradó 45 százalék működése során nem érez az EU-tagságból származó pozitív és negatív hatásokat. (Az előző, 2005-ben végzett felmérés során a vállalatvezetők ennél szerényebb reményeket fogalmaztak meg. Akkor 31 százalékuk számított kedvező, 33 százalékuk semleges és 36 százalékuk kedvezőtlen hatásra.)

A jelen megkérdezés eredménye szerint minél nagyobb egy cég, általában annál sikeresebben tudja kihasználni a tagságból származó előnyöket. A 250 fő felett foglalkoztató nagyvállalatok 77 százaléka tudósított pozitív hatásokról és csak 4 százalékuk negatívról. Ugyanez az arány az 51 és 250 fő közötti cégek körében 62 és 2 százalék, az 50 fő alattiak körében 42 és 8 százalék. Hazánk EU-tagsága a legkisebb cégek körében váltotta ki a legenyhébb hatást: a 11 főnél kevesebbet foglalkoztató cégeknek ugyanis csaknem kétharmada egyáltalán nem érzékeli az integráció hatását.

A nemzetgazdasági ágazatok közül az iparban érezhető leginkább a kedvező hatások túlsúlya, s ezen belül is legerősebben az építőanyag-gyártás (88 és 0 százalék) valamint a gépipar (72 és 2 százalék) területén. Emellett az IT-szektor is kiemelhető pozitív irányban: itt 80 százalék a kedvező hatásról beszámolók aránya, míg kedvezőtlenekről egy cég sem tudósított. A kedvezőtlen hatások túlsúlyáról a legnagyobb arányban a bőrtermékek gyártása valamint a szállítás, raktározás, logisztika területéről érkeztek jelzések.

A magyar gazdaság egészét illető kép még a fentinél is attraktívabb. A válaszadók 69 százaléka szerint az EU-tagság kisebb-nagyobb mértékben kedvező gazdaságunk egészére nézve, s csak 12 százalékuk szerint inkább kedvezőtlen.

A 2020-ig terjedő időszak fejlődési lehetőségeit illetően nagy a bizonytalanság, a várakozások erősen szóródnak. A válaszadók relatív többsége (42 százaléka) szerint az egy főre jutó bruttó hazai termék tekintetében a magyar és az uniós átlag közötti különbség az évtized végéig a jelenlegi szinten marad. Az uniós átlaghoz képesti közeledésre 32 százalék, lemaradásra 26 százalék számít. Ezekből az arányokból aligha olvasható ki komoly derűlátás. A 2005-ös felmérés során viszont a válaszadók még igencsak optimisták voltak: 61 százalékuk közeledést, 25 százalékuk szinten maradást valószínűsített, s csak 14 százalékuk lemaradást. (2013-ig valójában némi lemaradás történt.)

A válaszadók szerint a 2020-ig terjedő időszakban a leggyorsabb fejlődési lehetőségek csaknem kétharmada termelő jellegű ágazatokban, bő egyharmada a szolgáltató ágakban realizálódhat. A kétezres években a növekedés hordozói alapvetően a termelő szektorok voltak, azaz a felmérésben résztvevő cégvezetők leginkább ennek a fejlődési pályának a továbbvitelére számítanak. Mindez azt is jelenti, hogy a jelenlegi kormányzatnak a termelés iránti elkötelezettsége a felmérési eredményekben is tükröződik. A 2005-ös felmérés válaszadói még a szolgáltató szféra növekedési lehetőségeit érezték kedvezőbbnek, szemben a termelő szektorokéval.

A jelen felmérés során a legtöbb válaszadó az agráriumot jelölte meg potenciálisan gyorsan fejlődő szektorként. Ez talán nem is véletlen. A kormányzat ezt az ágazatot kitörési pontként kezeli, a hungarikumok elsöprő többsége agrártermék. (Az ágazat jelenlegi nemzetgazdasági súlya és teljesítménye azonban ezt a derűlátást csak kevéssé alapozza meg.) Ezt követi a sorban a gépipar és ezen belül is sokan nevesítették az autógyártást. Ez egy valóban fejlődő és fejlődőképes terület, az ipari növekedés nagy része az elmúlt években éppen ide koncentrálódott. A lista harmadik helyén szereplő építőipar a hét szűk esztendő után tavaly lendületbe jött. Nagy kérdés azonban, hogy hosszabb távon mik lehetnek a termelés hajtóerői, mi válthatja ki a jelenleg pörgő, jórészt EU-források által finanszírozott projekteket. Az IT egy rendkívül gyorsan fejlődő szektor, a világban éppen komoly átrendeződések folynak ezen a területen. Ebből a hazai szereplők is profitálhatnak. A feldolgozóiparon belül az exportorientált iparágakban mindenképpen van potenciál. A beutazó turizmus az utóbbi időben – a gyenge forint és a jelentős propaganda miatt – jól teljesített és a jövőben is fejlődésre képes terület lehet. A lista végén a kormányzat sokféle teherrel és korlátozással sújtott mostohagyermekei - a kereskedelem, az energia- és a pénzügyi szektor – találhatók.

A 2005. évi felmérés alapján összeállított Top 10-ben szerepelt még a szállítás, logisztika, a kutatás, fejlesztés és innováció valamint a környezetvédelem. Ezek – nyilván más-más okokból – de mára kihullottak a rostán. Különösen fájó a tudásipar kiesése, a jelenlegi felmérés során ezt a válaszadók mindössze 2 százaléka jelölte meg perspektivikus területként (szemben a korábbi 10%-kal).

Bár a jelenlegi kormányzat 2020-ig nem tervezi az euró magyarországi bevezetését, azért érdekes lehet, hogy ezzel kapcsolatosan mire számítanak a cégvezetők. Körükben 42 százalékuk inkább pozitív, 14 százalékuk inkább negatív hatásokat várna. (A 2005-ös felmérés során egyébként csaknem pontosan ugyanezekkel az arányokkal találkoztunk.)