Brüsszeli forrásaink számára nem teljesen világos, hogy a magyar kormány szándékosan teszteli-e az Európai Bizottság tűrőképességét vagy egyszerűen úgy gondolja, az eurózóna válságának árnyékában és a soros elnökség előszelével messzebb elmehet, mint más tagországok. Matolcsy György a szerdai bejelentésével elérte az uniós ingerküszöböt, sőt, Olli Rehn pénzügyi biztos már előre megkérdőjelezi a 2011-es büdzsé egyenlegét, amennyiben a magánnyugdíjpénztárak vagyonát a folyó kiadások fedezésére fordítják. A magyar kormány utóvédharcokat folytat Brüsszelben, hogy a visszalépést a nyugdíjreformból ne büntesse az unió, ahogy azt egyébként tervezi. A kabinet szeretné, hogy ezt a kérdést hagyja érintetlenül, ha már a reform költségét nem számítja be megfelelően a költségvetés egyenlegébe és az államadósságba, ahogy azt még a nyáron nyolc új tagállam és Svédország kérelmezte.

Matolcsy bejelentésére értesüléseink szerint beindult a bizottsági gépezet, mert a végrehajtó testület döntéshozói úgy érezték, erre már reagálni kell. A csütörtök déli sajtótájékoztatóra el is készült a szöveg, amelyet Rehn szóvivője, Amadeu Altafaj-Tardio ismertetett. A bizottság nézete szerint a nyugdíjrendszer alakítása ugyan nemzeti hatáskörbe tartozik, de a magánnyugdíjpénztárak teljes felszámolására irányuló magyar szándék számos aggályt ébreszt. Uniós szempontból az első és legfontosabb, hogy a pénztári vagyon felhasználása a folyó kiadások finanszírozására - ami a jövő évi büdzsé alapfeltételezése - nem járul hozzá a fenntartható költségvetéshez.

A másik, de nem másodlagos aggodalom, hogy az átlépés a második pillérből az elsőbe nem szabad választás kérdése, ráadásul az egyik verziónak hátrányos következményei is vannak. Továbbá, hogy a magánpénztárak hasznosak a pénzügyi piacokon, s megszüntetésük esetén ez a kedvező hatás is eltűnik. Végül, a bizottság aggódik, hogy a „független intézmények" nem tudják feladatukat ellátni. Ez a megfogalmazás egyértelműen az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozására és a Költségvetési Tanács befolyásának tervezett csökkentésére vonatkozik.

Az állásfoglalás tartalmának megismerése után forrásaink azt mondták: a bizottság nem tud érdemben beleszólni a nyugdíjkérdésbe, de a hatásokat minősítheti, amikor a magyar költségvetés értékelése lesz napirenden, immár az új gazdasági fél év keretében - ennek pedig komoly pénzügyi következményei is lehetnek. Általános vélekedés, hogy a döntések ellenében csak az Alkotmánybíróságon, vagy Strasbourgban lehet fellépni. Más uniós források hozzátették: a bizottság akkor tud részletesebb véleményt mondani, ha az ötletek törvényjavaslat formájában megjelennek. De - mondták - a magyar kormány szembemenni látszik a nemrégiben publikált Zöld Könyv ajánlásaival, amelyek egyértelműen az elégséges, biztonságos és fenntartható nyugdíjakról és nyugdíjrendszerekről szólnak.

Pusztán a járulékok továbbutalásának felfüggesztése miatt egyébként Brüsszel nem morgolódott volna, sőt, forrásaink szerint azt az Eurostat annak rendje és módja szerint elszámolta volna. Hiszen más országok esetében is megtette, amelyek éppen a bizottság ösztönzésére nyúltak bele a második pillérbe, igaz kisebb mértékben és kiszámíthatóan. Az ír válság elterelte a bizottság figyelmét, másrészt a januártól kezdődő magyar elnökség is mintha egyfajta védettséget nyújtott volna. Nem formálisan, de nem véletlen, hogy a nyáron azonosított, lehetséges jogsértési ügyekben - a jegybankelnök fizetésének csökkentése, a gyümölcspárlat előállításának jövedékiadó-mentessége, a devizaalapú jelzáloghitelek tiltása - alig érhetők tetten fejlemények, a nagyon lassú levélváltásokon túl. Az egyes ágazatokra kivetett különadók brüsszeli megítélése sem ismert, s a magyar kormány mindmáig nem válaszolt a digitális ügyek biztosának érdeklődésére, hogy Budapest miképpen képzeli a telekommunikációs szektor extra adóztatását, amikor ezt uniós megállapodás tiltja, hacsak nem az ágazat versenyhelyzetének javítására fordítják a bevételt.