Még akkor is, ha az önkormányzati választások előtt bizonyára annak kellene tapsolni, hogy a kormány bejelentheti: újabb lépést tettek a munkahelyek védelme érdekében. Sajnálkozni pedig legfeljebb azért kell, hogy e lépésre négy és fél évet kellett várni. Épp annyit, amennyi idő alatt a német Bombardier most megszerzett többségi tulajdoni hányadán túl 25 százalék erejéig a MÁV, tíz százalékban a kisbefektetők kezében lévő cég kénytelen volt szélnek ereszteni dolgozói többségét.
A 2010-ben még úgy ezer saját és bérelt munkatársának kenyeret adó járműjavítónak most 370 dolgozója van. Ez önmagában is hatalmas csökkenés, de az igazi pofon, hogy a megmaradt munkatársak többsége heti kétnapos munkarendben jár dolgozni: az ötből három napot pihenőn van. Az elmúlt években ugyanis a Bombardier és a MÁV közös cége kevés megrendelést kapott. Az állami vasút szerint a németek, utóbbi szerint viszont a magyar partner nem hozott elég munkát.
Az egymásra mutogató tulajdonosok közt talán valaki majd igazságot tesz, de az biztos, hogy a nemzeti vasúttársaság aktuális megrendeléseinek döntő hányadát inkább maga oldja meg, és a MÁV szolnoki üzemére bízza. Az állami társaság még az InterCity-kocsik felújítását és fejlesztését sem adta oda a témában komoly tapasztalatokkal rendelkező dunakeszi cégnek. Mutogatni azonban nincs ok: a Bombardier még a MÁV-nak eladott tíz villamos motorvonata karbantartására kiírt pályázaton sem indította el a céget, mi több, hagyta, hogy a szerelvények a konkurens Stadler pusztaszabolcsi üzeméhez kerüljenek.
|
| Kurucz Árpád / Népszabadság |
Bárhogy volt is eddig, a vasúti járműipar helyi felvirágoztatásáról szóló kormányzati ígéretek mellett sem látszik a fényes jövő. Miközben ugyanis a kisbefektetők arra sem kaptak választ, hogy cégüket az MNV vagy a MÁV felügyeli majd, felszínre került az első nézetkülönbség a kormány által képbe hozott reménybeli új partnerekkel is. Lapunk legalábbis úgy tudja, hogy a Nemzeti Külgazdasági Hivatal szervezésében városi villamosai fejlesztésének és tesztelésének Dunakeszire telepítését tervező spanyol CAF S. A. egyértelművé tette: letelepedéséhez egymilliárd forint fejlesztésre lesz szükség a frissen államosított járműjavítóban.
Csakhogy ott ekkora beruházásra nincsenek felkészülve, és ezt már közölték is a spanyol partner képviselőivel. De ha a kétségek megfogalmazásához ez sem lenne elég, számolni kell azzal is, hogy az MNV–MÁV páros kezében lévő társaság a fogadkozások ellenére egyelőre hiába várja a megrendelést a budapesti hármas metró vagonjainak felújítására. Az egyiptomi IC-kocsik gyártásában remélt közreműködés pedig kútba eshet, mivel a hírek szerint a kínai versenytársak kedvezőbb árajánlatot adtak.
Az államosításra egyedül a Bombardier GmbH-nál koccinthatnak nyugodtan. A német befektető legalábbis a kialkudott ár október 18-ig esedékes átutalása révén jól száll ki magyar cégéből: a 3,1 milliárd forintos saját tőkéből pontosan a tulajdoni hányada alapján számolható részt viszi haza. Az pedig már csak ráadás lenne, ha a kilépése után megmaradó céggel sikerülne aláíratnia, hogy a Dunakeszire irányított Bombardier-munkák óradíjából 2019-ig kilenc százalék kedvezményt kap.
