Rendkívül izgalmas, történelmileg egyedülálló, minden elismerést és támogatást megérdemlő társadalmi és kulturális vállalkozás az euró ­ – írja Bokros Lajos, az Európai Parlament magyar képviselője az Élet és Irodalomban megjelent „Az euró mint társadalmi és kulturális vállalkozás című cikkében. Mindezek ellenére az euróövezet 11 éves fennállása óta először, idén felmerült az elvi esélye annak, hogy a rendszer szétesik. Ennek kiváltó oka egyértelműen a görög államcsőd veszélye, ami a mai napig nem múlt el, és Damoklész kardjaként lebeg a valutaövezet és Európa felett. Bokros Lajos felteszi a kérdést, hogy ennek tükrében valós lehetőség-e a az euróövezet széthullása. Szerinte nem feltétlenül, illetve „attól függ”.

Az euróövezet létrehozásának és fennállásának első évtizede szerencsésen egybeesett a világgazdaság töretlen és páratlan fellendülésével, ami jótékonyan elfedte a közös valuta alapvető szerkezeti és intézményi gyengeségeit. Pedig a jelek már az évtized közepén vészjóslóak voltak – állítja Bokros. Egyrészt a Stabilitási és Növekedési Egyezmény eleve politikailag még elfogadható minimális költségvetési fegyelmi követelményekre épült, így került bele a 3 százalékos hiánykorlát és a 60 százalékos maximális államadósság. Az évtized közepén a két legfontosabb tag, Franciaország és Németország is három százalék feletti államháztartási hiányt produkált, ami már önmagában is megkérdőjelezte a maastrichti konvergencia-követelmények hitelességét. De az igazi tragédia az volt, hogy Jaques Chirac és Gerhard Schröder kijelentette, országukat nem vonhatják túlzott deficit eljárás alá, és az Európai Bizottság tehetetlen volt velük szemben. Itt kiderült, hogy minden tagállam egyenlő, de vannak egyenlőbbek, illetve hogy az egyezménybe foglalt megelőző és büntető eljárások politikai értelemben alkalmazhatatlanok. A paktum tehát megbukott.

Az, hogy a valutaunió miként működik válságos helyzetben, megint csak elgondolkodtató. A Stabilitási és Növekedési Egyezmény még csak utalást sem tartalmaz arra az esetre, ha valamelyik tagállam netán kilépne vagy ki kellene zárni. Az euró, mint politikai vállalkozás, minden tekintetben véglegesnek és visszavonhatatlannak lett megszerkesztve – írja Bokros Lajos. Ha pedig sem nyomásra sem szabad akaratból nem lehet kilépni belőle, akkor az sem megengedhető, hogy hogy a közös valuta bármely tagállama csődbe menjen.

És itt jön a képbe Görögország, amely gazdasága az egész euróövezetet tekintve elhanyagolható méretű, ugyanakkor alapjaiban rengette meg a rendszert. Bokros Lajos szerint ez azért történt, mert a zárt, rugalmatlan, hitelképtelen, működésképtelen jogi és politikai felépítmény keltette túlzott várakozásokat, a napi politikai gyakorlat csak vonakodva, óriási késésekkel, mindig jóval a piaci elvárások után kullogva tudott teljesíteni. Az eurózóna vezetői a válságban csak bukdácsoltak, és folyton haza pillantgattak. Az ismétlődő halasztások és mulasztások miatt végül májusban gigantikus méretű mentőcsomagot kellett összeállítani, amely már nem csupán Görögországról, hanem sokkal inkább az egész euróövezet egységének és stabilitásának megőrzéséről és helyreállításáról szólt. Az összesen 500 milliárd eurós kölcsönös támogatási alap fontos új intézmény amely végre világosan kifejezi, hogy az euróövezet tagjai költségvetési válság esetén kölcsönös és korlátlan segítséget hajlandóak nyúltani egymásnak.

Ezzel azonban Bokros Lajos szerint nincs befejezve a válságkezelés. Rövid távon a „görögtűz” terjedését kell megakadályozni – így történtek kiigazítások Spanyolországban, Olaszországban, Portugáliában. Hosszú távon a monetáris unió mögé kell tenni a közösségi kohézió és a szolidaritás legfontosabb társadalmi és kulturális feltételeit, és Európának meg kell próbálnia áthidalni a mély észak-dél szakadékot. (Az északi országok politikailag simábban, gazdaságilag pedig szakszerűbben kezelték a válságot. Magyarország a déli mentalitást tudhatja magáénak.) Kérdés, ki kit győz le. Bár az is igaz, hogy ha minden tagállam felelős és kiegyensúlyozott költségvetési politikát folytat, akkor nem kerül sor a szakítópróbára.

Egy sikeres euróövezet tartósan a világgazdaság egyik legnagyobb gazdasági egysége, a globális növekedés egyik legfontosabb forrása lehet: ha válságban is működőképes intézményei vannak, ha újratárgyalják a Stabilitási és Növekedési Egyezményt, és annak egyértelmű, politikailag kikényszeríthető szabályai lesznek, ha megerősödik az Európai Központi Bank önállósága, ha összehangolják az Európán belüli költségvetési politikák alapelemeit. És végül szükséges hozzá a mélyreható, szerkezeti reformok kritikus tömege.

A legnagyobb eurócímlet dollárok társaságában