Kategorikusan azt sem zárta ki, hogy a körülmények ideális alakulása esetén újra kézbe veszik az ollót. Mivel drámai változások nem következtek be az ősszel, sőt, a piacok a két éven át tartó, gazdaságélénkítési célú amerikai likviditásbővítő program októberi kifutását is nyugodtan fogadták, számos – főként külföldi – elemző elérkezettnek látta az időt a magyar kamatszint kisebb kiigazítására.

Korábban Matolcsy az öt bázispontos lépcsőfokonkénti kamatfazonírozásokat sem zárta ki, igaz, ezeknek a valós gazdasági-pénzügyi hatása szinte érezhetetlen. Legfeljebb kommunikációs céllal lehetne ezzel az MNB rugalmasságát jelezni. A vagdosás elemzői éppen azzal érvelnek, hogy a kamatot nem lehet és nem szabad rövid távú változásoknak kitenni, mert azzal több kárt okoznak, elsősorban az MNB hitelességének erodálásával.

Az idei nullaszázalékos infláció jövőre a kormány számításai szerint 1,8 százalékos tempót vesz fel. Bár a rezsicsökkentések inflációleszorító hatása elillan, a nyersanyagok és az energia világpiaci ára a vártnál is alacsonyabb szinten stabilizálódhat. Az euróövezetet fenyegető defláció ellen az Európai Központi Bank minden bevethető eszközét mozgósítja, de a tartósan nyomott árak gyors emelkedésére a renyhe konjunkturális szakaszban nem lehet számítani.

Elemzők körében csak az a kérdés, hogy a befektetői környezet és az MNB hogyan reagál majd a jövő év közepe felé elkerülhetetlenné váló amerikai kamatemelésre. Az ezt követő tőkeelszívás megakadályozására feljebb kell majd srófolni a kamatot nálunk is. Az irányadó ráta a legoptimistább piaci várakozások szerint sem megy viszont két százalék alá.