Öt vezető beosztású munkatársától vált meg az utóbbi időszakban a kifizető ügynökségként működő MVH – erősítette meg az agrarszektor.hu értesüléseit a hivatal. A személycseréket tavaly október elseje és idén április elseje között hajtották végre.

Az elmúlt év október elsején távozott a szervezettől Tóth Szilárd, a gazdasági főosztály vezetője, akit Rácz Erzsébet váltott. December 19-én Hajdu Zoltán, a piaci támogatások és külkereskedelmi intézkedések igazgatójának munkaviszonya szűnt meg, őt Angyal László követte e poszton. Az idén március 14-én Juhász Miklós, az informatikai főosztály vezetője vált meg a szervezettől, aki helyett Jenei Istvánt nevezték ki. Április elsejei hatállyal pedig Lelkes Miklós, a területi ellenőrzési főosztály és Gaál Tamás, a területi igazgatóság vezetője távozott, akit Szőke Pál, illetve Kiss Ádám váltott a posztokon.

A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény szerint a vezetőváltás oka nem minősül közérdekből nyilvános adatnak, ezért annak kiadása személyiségi jogot sértene – húzta alá az MVH azzal kapcsolatban, hogy a személycseréket miért nem indokolhatja meg. Szakértők ugyanakkor a változtatásokat részben összefüggésbe hozzák a napokban kirobbant agrártámogatási botránnyal, amely arról szól, hogy egyes piaci szereplők fiktív igénylésekkel igyekeztek „maffiaszerűen” és törvénytelen módon hozzájutni uniós területalapú agrártámogatásokhoz, amelyhez az MVH központjának belső segítségét is igénybe vehették.

Budai Gyula, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára szerint a tárca 2013. február közepe óta rendelkezik olyan információkkal, hogy bűnözői körök bűncselekmény útján kívánnak megszerezni EU-támogatásokat. A tárca az információkat már akkor átadta az illetékes hatóságoknak, a Fővárosi Főügyészség pedig nyomozást rendelt el.

Az államtitkár állítása szerint az érintett gazdasági társaságok csak akkor tudhatták, milyen területekre kell benyújtaniuk támogatási kérelmeket, ha az MVH-n belül voltak informátoraik, akik megadták nekik a szükséges adatokat. Ebben középszintűnél magasabb pozícióban lévő vezetőknek kellett közreműködniük. A VM az ügyészségi nyomozás érdekeire hivatkozva nem kívánt további információkat nyújtani az ügyben.

Szakértők úgy vélik, a közelmúltbeli MVH-s személycserék közül a piaci támogatások igazgatóságán és a gazdasági főosztályon lezajlott változtatásoknak vélhetően nincs közük az agrártámogatási botrányhoz, és időben is korábbiak a Budai Gyula által említett februári időpontnál. Az informatikai főosztályon, a területi ellenőrzési főosztályon és a területi igazgatóságon végrehajtott vezetői váltások viszont összefügghetnek a leleplezett visszaélésekkel.

Az agrártámogatási botrányt Gőgös Zoltán MSZP-s agrárpolitikus robbantotta ki, aki szerint három érdekcsoportban összesen 46 cég és 31 magánszemély próbálkozott azzal, hogy az uniós területalapú támogatásokat illegálisan felvegye. Budai Gyula viszont 24 céget említett és másként határozta meg a visszaélési kísérletekben érintett agrártámogatási összeget is. Az államtitkár szerint „mindössze” 400 milliós jogtalan támogatási igénylésről volt szó, míg Gőgös Zoltán több mint egymilliárd forintban „nevesítette” a szóba jöhető összeget.

A visszaélési kísérletek lényege, hogy olyan cégek vagy személyek próbálkoztak területalapú támogatásokhoz jutni, akik valójában nem voltak földhasználók, vagyis nem művelték a kifizetések alapjául szolgáló földeket. Budai Gyula szerint ugyanakkor végeredményben sem a Magyar Államot, sem az Európai Uniót nem érte kár, mert a VM időben lépett, és a törvénytelen igényléseket az MVH nem fizette ki.

Gőgös Zoltán viszont úgy véli, legalább egy esetben – a sárvári Baromfi Piac Kft. ügyében – tavaly megtörtént a jogtalan tényleges pénzkiutalást, mégpedig több mint 20 millió forintos nagyságrendben. E cég – állapította meg a képviselő – vélhetően tesztpróbálkozást hajtott végre, és az elmúlt évi sikerből kiindulva az idén már sokkal több vállalat alakult, kifejezetten a jogtalan támogatás-felvételre.

A „maffiaszerűnek” nevezett pénzszerzési kísérletek lényege, hogy a visszaélők olyan mezőgazdasági területekre nyújtottak be támogatási igényeket, amelyekre más gazdálkodók nem. Minden évben képződnek ilyen földek, több okból is. Az egyik ilyen magyarázat, hogy sok termelő a ténylegesnél eleve kisebb támogatást kér, hogy az esetleges túligénylések miatti ellenőrzéseket megelőzze. Gőgös Zoltán szerint akár a 200 ezer hektárt is elérheti annak a területnek a nagysága, amelyre a termelők nem igényelnek EU-s pénzeket, pedig lehetne.

A nyilvánosságra jutott esetekben részben az a megdöbbentő, hogy a visszaélők megtudhatták, támogatási szempontból mely területek lehetnek szabadok. Ezen kívül arról is értesültek, hogy hajszálpontosan mekkora földekre igényelhetnek támogatásokat. Ez – állítja Gőgös Zoltán és Budai Gyula – csak úgy válhatott lehetségessé, ha az MVH budapesti központjából hiteles információkat kaptak.

Ehhez egyrészt belülről valakiknek "bele kellett nyúlniuk” a hivatal informatikai rendszerébe. Másrészt ahhoz is szükség lehetett segítségre, hogy az elkövetők megússzák az esetleges ellenőrzéseket.