Végső soron Ázsia profitálhat abból, ha a bankadózás elterjed Európában úgy, hogy az országok egyedi megoldásokat választanak - derül ki a KPMG adótanácsadó cég nemrég megejelnt tanulmányából. A szöveg emlékeztet arra, hogy a válság kitörését követően, 2009-ben fogalmazódott meg a G20 országokban (vagyis a világgazdaságra legnagyobb befolyással bíró államokban) a gondolat, hogy felkérjék a Nemzetközi Valutaalapot: készítsen egy jelentést arról, milyen válaszok születtek, vagy vannak születőben az egyes országokban annak érdekében, hogy a bankszektor pénzügyileg is kivegye a részét a pénzvilág talpra állításából, ami nagyfokú állami beavatkozást igényelt.

Az egyeztetések során aztán korán kikristályosodott, hogy egy globális adó bevezetésének semmi esélye sincs. Arra bátorították viszont az egyes országokat, hogy maguk vessenek ki adót a pénzügyi intézetekre. A jelentés szerint azóta is több G20 országban - így az Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban - dolgoznak egy, a bankokat érintő teher bevezetésén.

Csakhogy ettől teljesen széttagoltá válik az adórendszer, hiszen az egyes államok a saját képükre formálva határozzák meg az elvonás feltételeit. Ez azonban kevésbé érdekli az adót bevezetni tervező országokat: az IMF szerint ugyan a bankmentő csomagok végső nettó értéke viszonylag moderált, de így is átlagosan a bruttó hazai termék (GDP) 3 százalékával nőttek a költségvetési kötelezettségek a G20 országaiban, és ennek kétszeresével a leginkább bajba került országokban. Ennél jóval komolyabb összeget, a GDP 25 százalékát tette ki a garanciavállalásokban és más módozatokban testet öltő kötelezettségvállalás. Mindennek eredményeképpen pedig a G20 országokban az államadósság átlagosan a GDP 40 százalékával emelkedhet 2008 és 2015 között.

A KPMG jelentése szerint ideológialiag egy későbbi krach elkerülésére szolgálna az adókivető államok szerint az elvonás, de más miatt is örülnek a váratlanul, de a legjobbkor beeső bevételeknek: az ugyanis már most a kivérzett költségvetések rendelkezésére áll.

Nem minden országban gondolkodnak viszont így. Ott, ahol a versenyképesség előtérben áll, vagy az ottani bankrendszer felelősségét csekélynek látják a válság kialakulásában, vonakodnak, vagy egyenesen ellenségesen fogadják a bankadó bevezetésének ötletét, mint például Kanadában.

A világ tehát több részre szakadt a bankadó kérdésében, holott az IMF riportja kimutatja: egy globális megoldással mindenki jobban járna, áttekinthetőbb lenne a rendszer. Így viszont azok az országok, vagy akár egész kontinensek - mint Ázsia - profitálhatnak a sokféleségből, ahol nem vetődött fel a pénzügyi szektor megadóztatásának gondolata. Amennyiben megvalósulnak az adózásra vonatkozó nemzeti elképzelések, az a cégek elvándorlásához vezet - állítja a jelentés, kiemelve Európát, ahonnan a vállalatok akár irányító központjaik elköltöztetéséről is dönthetnek, sőt, a nem európai központú cégek a teljes üzleti tevékenységüket máshová helyezhetik át.

További következmény lehet, hogy felül kell vizsgálni a kettős adóztatásról szóló egyezményeket, s amíg nem tisztul a kép, a bankok visszafogják aktivitásukat, ezzel bénítva a gazdaságot. Ezért a KPMG azt tanácsolja, hogy az Európai Unió Választottbírósági Egyezményét bővítsék ki a banki, pénzügyi terhekkel.

A szakértők összegzése szerint a bankadó melletti döntések mögött inkább felfedezhetők politikai szándékok, mintsem világos, racionális elvek. Ennek ott látják a hátrányát, hogy amíg a befektetők nem tudnak eligazodni ebben az ügyben, addig az invesztícióikat sem fogják megvalósítani.