Nem lát más lehetőséget a fejlett gazdaságok számára a Nemzetközi Valutaalap (IMF), mint a hiányok és az adósságok csökkentését, ami viszont hosszú és keserves folyamatnak ígérkezik. Az e héten megnyíló tavaszi ülésszakra időzített költségvetési jelentés (Fiscal Monitor) ugyanakkor eltöpreng azon, milyen mértékben és milyen gyorsan érdemes az adósságot ésszerű szintre csökkenteni, hiszen a legjobb módszer a gazdaság élénkítése lenne.

Az IMF elfogadja a szakértők zömének azt az álláspontját is, hogy a nemzeti össztermék (GDP) 80-90 százalékára rúgó államadósság visszafogja a növekedést. Ráadásul a világ GDP-jének negyven százalékát adó, a fejlett ipari államok harmadát kitevő országokban ilyen magas államadósság-ráta soha, vagy évtizedekre visszamenően nem volt, így rendkívüli erőfeszítésekre lesz szükség, s vélhetően hosszú időn keresztül.

A strukturális hiány előtérbe helyezését szorgalmazza az IMF, vagyis annak figyelemmel követését, hogy mekkora az a költségvetési hiány, amelyet nem a cikluson belüli mozgások idéznek elő. Ez a megközelítés kezd teret nyerni az Európai Unióban is, ahol eddig a GDP három százalékát átlépő deficit esetén indultak eljárások a tagországok ellen. A strukturális hiány homloktérbe állításával azonban elkerülhető, hogy a kormányok recesszió idején túlzott megszorításokat alkalmazzanak. Az IMF az eurózóna vezetőinek ezt a megoldást nyomatékosan ajánlja.

A fejlett országokban a büdzsék hiánya a GDP 0,75 százalékával zsugorodott tavaly, idén ennél nagyobb kiigazítás várható, s a legtöbb ország közel került ahhoz az állapothoz, amikor az adósság kamatterhei nélkül kiszámolt elsődleges egyenlegben olyan méretű többlet keletkezik, amellyel 2020-ra stabilizálható, 2030-ra pedig a GDP hatvan százalékára csökkenthető az államadósság aránya.

Ám az elsődleges többlet tartós megőrzése – akár egy évtizeden át – sem egyszerű feladat. Az államadósság növekedésének feltartóztatása is nagy eredmény, de csak az első lépés, mert a tetemes tartozás mérsékli a növekedési képességet, és a gazdaságot kiszolgáltathatja a piaci erők játékának. Igaz, számos országban, például az Egyesült Államokban és Japánban, ahol az államadóssági ráta 110 és 245 százalék körül alakul, nem emelkedtek meg a kamatok, de ez a helyzet nem tart örökké, aminthogy a jegybankok is előbb-utóbb szigorításra kényszerülnek.

Ám egy további, nem mellékes szempont, hogy a pénzügyi szektor reformja lassan halad előre, vagyis újabb bankmentésekre lehet szükség. Ezért nem elegendő a mai szinteken stabilizálni az adósságot, hanem vissza kell térni a válság előtti ésszerűbb viszonyokhoz. E politikának az IMF szerint nincs alternatívája. Nem megoldás az adósság elinflálódásának ösztönzése, és nem jó ötlet az átütemezés sem, mert nagy gazdasági és szociális árat kell érte fizetni.

Az egyes országok helyzete eltér egymástól, így a kiigazítási igény is más és más, de az adósság csökkentésének kulcsa, hogy fennmaradjon a különbség az adósság kamata és a gazdasági növekedés üteme között. A kamat pedig akkor maradhat viszonylag alacsony, ha az adósságcsökkentő tervek hitelesek, és a piac bízik bennük. Aggasztó, hogy ilyen terv egyelőre nincs az Egyesült Államokban és Japánban, különösen, hogy utóbbi most kezd nagy fiskális és monetáris lazításba a defláció leküzdésére. Ám az sem lenne kedvező hatással a világgazdaságra, ha az Egyesült Államok azonnal és erőteljes deficitcsökkentésbe kezdene.

A feltörekvő országokban a helyzet jobb, de azokban az államokban, ahol magas az adósság, a kockázatok is nagyok lehetnek. Ide sorolja az IMF Magyarországot is, amelynek refinanszírozási igénye – a lejáró adósság megújítása és a keletkező éves deficit miatt – a GDP 21 és 20 százalékára tehető idén és jövőre.

A hiány az IMF számítása szerint a tavalyi három százalék alatti szintről újra e felett lesz, igaz, nem sokkal, egészen 2018-ig – idén például 3,2, jövőre 3,4 százalék –, s az adósság aránya sem zsugorodik érdemben. A 2012-es 79 százalékról 2018-ra 79,2 százalékra emelkedik, közben 2014-15-ben 80,3 százalékon tetőzik. Az elsődleges többletnek három százalék körül kellene alakulnia, hogy az adósság érdemben mérséklődjék. A ciklikusan kiigazított hiány számai biztatóbbak Magyarországon: de 2016-tól éppen három százalék fölé kerülhetnek, míg az elsődleges többlet főszámai és strukturális mutatói is egy százalék körül ingadoznak.