Közben a műsort leginkább az jelentette, hogy a rendezvény mikrofonja szájról szájra járt, s aki kívánt egy izgalmas, vagy általa annak talált történetet elmondhatott az uberezéséről. A szimpátiamegmozdulás lendületére jellemző, hogy akadt olyan résztvevő, aki a közeli kávézóból, egy üdítő, társa pedig – alighanem utasként - egy jó pofa hideg sör mellől követte az eseményeket, azon elmélkedtek, hogy most ezek után mi lesz, de ami ott azokban a pillanatokban még fontosabb volt, mikor is kell indulni a felvonulásra.
Ezzel együtt azért érdemi kijelentéseket is lehetett hallani a szervezőktől. Jelezték azt szeretnék elérni, hogy a kormány helyezze hatályon kívül az Uber működését ellehetetlenítő jogszabályt. Ezen felül jelezték, a megmozdulással is az a céljuk, hogy a témát napirenden tartsák.
|
| Fotó: Földi D. Attila / Népszabadság |
A színpadon amolyan szóvivői tisztségben Pityinger László, alias Dopeman is lehetőséget kapott, aki jelezte a testvére bizony uber sofőr volt, s az összes vizsgát letette, a kért dokumentumokat beszerezte, ám most mégis az egész boltot bezárják. Ez nem túl előremutató gondolkodás – folytatta. Úgy vélte, hogy a taxisok nem szolgáltatásban kívánták felvenni a versenyt – bár a GreenTaxi megjelent vezetője éppen arról beszélt: maguk azért nem álltak az Uber és hasonló cégek ellen szavukat felemelő taxisok közé, mert a működésük minőségében kívántak versenyre kelni az okostelefonos társasággal –, hanem kilobbizták az alkalmazás ellehetetlenítését. Ijesztő ez a provinciális hozzáállás – mondta Dopeman.
Akadt olyan résztvevő, aki társadalmi és szociális kérdéseket feszegetett. Úgy vélte az Uber olyan embereknek is megoldást és megélhetést adott, akik „kicsit kisodródtak az életben" és elvesztették a lábuk alól a talajt. Nekik lehetőséget volt az alkalmazás. Utóbbit, persze magára vonatkozóan a mikrofonban megszólalók elég nagy százaléka ugyancsak kijelentette.
Ha nem is túlságosan mélyen, de az egyik sofőr hajlandó volt a részletekbe is belemenni. Ő úgy kalkulált, hogy gazdasági szempontból az uberezése mínuszos történet lett. Hogy mekkora, azt nem árulta el, csak annyit mondott veszteség volt. Jelezte azonban, hogy ennek egyik markáns oka az autóbérlés havi szinten 150-180 ezer forintos költsége. – Én ugyanis bérelt kocsival dolgoztam. Az ár attól függőt, milyen kocsit hoztam el. Havi szinten 70-120 fuvar között teljesített, egy jobb napon pedig 300 kilométert is futott, de akadtak olyanok is, akiknek nála sokkal nagyobb forgalmuk volt. Számára ez a 300 kilométer is elég volt azonban ahhoz, hogy korábbi munkahelyéről kilépjen és főállású ubersofőrként működjön. Az összes kért vizsgált letette, a szükséges dokumentumokat beszerezte, „ez most mind megy a levesbe." – Pedig adóztam is. Katáztam. Így minden állítás ellenére komoly költségeim voltak. Ez a kormány nagyon téved, ha azt hiszi ezt a folyamatot meg tudja állítani. Itt nem egy cég térnyeréséről van szó, hanem egy technológia és vele a piac, valamint a fogyasztói szokások fejlődéséről. Az a kormány, amelyik ezt képtelen felismerni az nem látja a fától az erdőt - magyarázta.
|
| Fotó: Földi D. Attila / Népszabadság |
A sofőr szerint kétségbeejtően maradi a kabinet hozzáállása a kérdéshez. – Egy ilyen vállalatot, 1200 sofőrt és ahogy mondják – fogalmazott - 160 ezer felhasználót nem lehet csak úgy az asztalról lesöpörni. Az Uber lesz Magyarországon – jelentette ki -, ha nem most, akkor majd 15 év múlva a sofőr nélkül cirkáló autóival. Biztos, hogy visszatérnek csak az a kérdés, hogy mikor és hogyan, ennek ugyanis aligha lehet gátat szabni – fejette ki. - Most azonban én vidékre megyek anyámhoz a sebeimet nyalogatni. Vasárnap délben ugyanis elvesztettem a munkámat. Egy hétig ott leszek, aztán visszajövők és megpróbálom kitalálni mi legyen.
