Az lesz szegény, aki már éhezik

Minél alacsonyabb a jövedelem szintje egy háztartásban, a kiadások között annál nagyobb arányt képviselnek a létfenntartáshoz szükséges alapvető élelmiszerek, ezért került ez a mutató a középpontba a számítás során. Egyelőre nem dőlt el, hogy egy amerikai módszert vesznek-e majd át a statisztikusok, vagy a jelenleg használtat módosítják úgy, hogy csökkentik a minimálisan szükséges ­napi kalóriabevitelt 1800 kcal-ra (kilokalória) egységesen. – Ez felnőttek esetében nem reális. A táplálkozástudományi ajánlások a napi átlagos energiaszükségletet 2000 kilokalóriában határozzák meg – mondta lapunknak Kubányi Jolán, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének (MDOSZ) elnöke. Ez a szám természetesen változik a munkavégzés típusától, az egészségi állapottól és a fizikai aktivitás mértékétől függően is. Egy 80 kilós felnőtt férfi energiaigénye naponta 2500 kcal, ha könnyű fizikai munkát végez. Vagyis ha a KSH szerint a létminimum szintje 1800 kcal, akkor Magyarországon az lesz szegény, aki már éhezik.

A statisztikai hivatal terveivel nem ez az egyetlen probléma. – Az Eurostat statisztikái arról tanúskodnak, hogy ötéves távlatban Magyarországon csaknem minden szegénységi és egyenlőtlenségi mutató romlik, ezért van okunk azt gondolni, hogy a KSH szokatlan lépése ezek leplezését szolgálja – mondta lapunknak Krémer ­Balázs szocio­lógus, a Debreceni Egyetem docense.
Egy statisztikai adat persze számítási módjától függetlenül kevés ahhoz, hogy segítsen eligazodni a társadalmi folyamatok között. Ez a létminimumra is igaz. – ­Valóban voltak problémák a korábbi mutatóval, nem igazodott például kellőképpen egy átlagos magyar háztartás működéséhez, de hosszabb távon az adatok legalább a tendenciákat jól mutatták – tette hozzá a szociológus. Szerinte az igazi probléma az, hogy legalább öt évnek kell eltelnie ahhoz, hogy az új szegénységi mutató alakulásából érdemi következtetéseket lehessen levonni a társadalmi folyamatokkal kapcsolatban. Holott a szegénység kutatásának világszerte is kiemelt jelentősége van: idén például a közgazdasági Nobel-díjat egy skót közgazdász, Angus ­Deaton nyerte egy a globális szegénység felmérésére használt modell megalkotásáért.

A bevett eljárás egyébként a kormányzati és nemzetközi adatközlési gyakorlatban is az, hogy néhány évig a régi és az új módszerrel is meghatározzák a számokat, az elavultnak ítélt verziót pedig csak ezt követően vezetik ki. Ehhez képest a KSH egy füst alatt vezette ki a létminimum számítását, és dobta be az újfajta módszertanról szóló ötletelést.