A Legfelsőbb Bíróság szerdán kihirdetett ítéletében, a felperesek felülvizsgálati kérelmét elutasította. Egyben fenntartotta hatályában a Fővárosi Ítélőtábla 2007-ben hozott, és a Gazdasági Versenyhivatalnak (GVH) igazat adó ítéletet.

A GVH korábban megállapította, hogy a Nemzeti Autópálya Rt. (NA  Rt.) által 2002 júliusában, illetve augusztusában kiírt közbeszerzési pályázatokon résztvevő vállalkozások - a Betonút Rt., a DEBMÚT Rt., az EGÚT Rt., a Hídépítő Rt. és a Strabag Rt. - versenytörvénybe ütköző megállapodást kötöttek. Ennek keretében egymás között előzetesen megállapodtak abban, hogy melyik cég melyik autópálya szakasz kivitelezését szerzi meg. Esetenként abban is megegyeztek, hogy a nyertesek alvállalkozóként vonják be a többieket. A kartell-megállapodásban valamennyi, a kiíró feltételei alapján szóba jöhető, jelentős vállalat részt vett.

A GVH 2003. februárjában hivatalból indított versenyfelügyeleti eljárást annak megállapítására, hogy az NA Rt. által 2002. augusztusában (az M7 balatonszárszói, az M7-M70 Becsehely-Letenye, és az M3 görbeházai szakaszra) kiírt nyílt, előminősítéses közbeszerzés során az említett vállalatok összejátszottak-e. Az  eljárást később kiterjesztette a 2002. júliusban kiírt, majd  eredménytelennek nyilvánított ugyanezen szakaszokra vonatkozó meghívásos pályázatra is.

A versenyhatóság a rendelkezésére álló iratok, nyilatkozatok és egyéb bizonyítékok alapján megállapította: a cégek előzetesen felosztották egymás között, hogy melyik pályázó melyik autópálya szakasz kivitelezését szerzi meg. De előre eldöntötték azt si: a fővállalkozó  melyik vállalkozást fogja alvállalkozóként bevonni az összesen 59,91  kilométeres, bruttó 160 milliárd forintos építkezés során.

Az  áregyeztetésben és a piacfelosztásban megnyilvánuló akarategyezség az eredménytelenné nyilvánítás után fennmaradt a megismételt pályázat során is.

Az ilyen típusú kartell az európai uniós gyakorlat szerint is a legsúlyosabban szankcionálandó versenykorlátozások közé tartozik, mivel közvetlenül és alapvetően torzítja a források hatékony elosztását és árfelhajtó hatású - áll a versenyhivatal közleményében.

Az összejátszás piactorzító hatása számottevő volt, mert abban valamennyi, a kiíró feltételei alapján szóba jöhető, jelentős vállalkozás részt vett. A nem versenykörülmények között kialakult árak több évre kiterjedően befolyásolhatták a magyarországi autópálya-építéseket. A GVH - követve korábbi határozatait -  tekintettel volt arra is, hogy a jogsértés közpénzek felhasználását érintette, így annak hatása fokozottan sértette a társadalmi érdekeket.

A GVH határozata ellen a megbírságolt vállalkozások - a Betonút  Rt., a DEBMÚT Rt., az EGÚT Rt., a Hídépítő Rt. és a Strabag Rt. - a  Fővárosi Bírósághoz, a Fővárosi Ítélőtáblához, majd végül a  Legfelsőbb Bírósághoz fordultak.

A kivetett bírságot (Betonút Rt.: 2,212 milliárd forint; DEBMÚT  Rt.: 496 millió forint; EGÚT Rt.: 496 millió forint; Hídépítő Rt.:  1,371 milliárd forint; Strabag Rt.: 2,468 milliárd forint) a cégek 2005. decemberében, illetve 2006. januárjában befizették.

A GVH a közleményben rögzíti: a károsultak kártérítési per  formájában fordulhatnak polgári bírósághoz a kartell magatartás által okozott károk megtérítése érdekében. A kártérítési pereket a  GVH rendkívül fontosnak tarja, hiszen a nemzetközi tapasztalatok alapján e perek komoly elrettentő erővel bírnak a jogsértő vállalkozásokkal szemben.