Alkotmánybírósághoz fordulnak a pénztárak
A Stabilitás Pénzárszövetség a köztársasági elnökhöz fordult annak érdekében, hogy a társadalombiztosítási törvény módosításáról szóló javaslatot küldje vissza előzetes normakontrollra az Alkotmánybírósághoz. E mellett, amennyiben a törvényt kihirdetik, akkor a szervezet maga fordul az Alkotmánybírósághoz - jelentette ki sajtótájékoztatóján Nagy Csaba, a nyugdíjpénztári tömörülés elnöke.
Tervezett lépésüket azzal magyarázta, hogy törvénymódosítás révén sérülnek az eddigi befizetésekhez kapcsolódó bizonyos szerzett jogok, így például az öröklés szempontjai. Mi van például annak a tételnek az öröklésével, amelyet most nem kerül rá a magánnyugdíjpénztári tag egyéni számlájára. Ezeket a szempontokat figyelmen kívül hagyja a hétfőn elfogadott szabályozó - fejtette ki. Juhász Istvánné, a szövetség főtitkára hozzátette: korábbi alkotmánybírósági döntésekből egyértelműen következik, hogy a szolgáltatásokat és a hozzájuk fűződő várományokat nem lehet sem alkotmányosan megfelelő indokok nélkül, sem egyik napról a másikra lényegesen megváltoztatni.
Nagy Csaba hangsúlyozta, hogy ezek a szervezetek „nem ördögtől való privatizált intézmények". Emellett a Parlement által elfogadottak többi között felkészülési időt sem biztosítottak a pénztárak számára, hogy ezen időszak alatt hogyan működjenek - sorolta kritikai észrevételeit. Ehhez kapcsolódóan kérdésre válaszolva a Nagy Csaba kifejtette: a működési költségek a prognosztizálható kilépések miatt például biztosan jelentősen emelkednek, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Sokakat foglalkoztató kérdésre reagálva, azaz hogy akkor most az állami rendszerbe való átlépés vagy a magánnyugdíjpénztárnál való maradás hoz-e több nyugdíjat egyes emberek számára, a fennálló körülményekre hivatkozva Juhász Istvánné kitérő választ adott lapunknak. Jelenleg ugyanis nem ismertek részletesen az átlépés és a maradás keretfeltételei. Nem ismert, hogy például, hogyan milyen formában kompenzálja az elmaradó befizetéseket majd a kormány. Amíg ezek nincsenek meg, addig lehetetlen olyan modellt elkészíteni, ami ebben egyértelmű segítséget jelentene a pénztári tagok számára. Amennyiben ezek kiderülnek - meg lesznek a törvénymódosítás által is ígért végrehajtási rendeletek - csak akkor lehet a tagokkal egyénileg leülni, vagy elkészíteni olyan nyugdíjszámítási kalkulátort, amely képes lesz a két rendszert összevetni.
Éppen ezért hamisak azok a vélekedések, amelyek most arról szólnak, hogy ez vagy az a rendszer lesz kedvezőbb egyes tagok számára. A sajtótájékoztatón ugyanakkor a főtitkár kiemelte: a burkolt fenyegetésnek tekinthető a kormány döntése a tagok számára, s a állami rendszerbe való átlépésre ösztönzi őket, hiszen van olyan üzenete a történteknek: „ha nem jön ide a tagdíjam, akkor minek is maradja itt?" Nagy Csaba megjegyezte, most átlagosan 933 ezer forint van a tagok egyéni számláján, ha ezeket a pénzeket elviszik akkor azok, akik így döntenek csak ígérvényt kapnak semmi mást, hogy milyen nyugdíjat is kapnak.
A szervezet főtitkára minden esetre egy most elkészült tanulmányukra hivatkozva elmondta, hogy tagok 23-24 százaléka az, aki biztosan át szeretne lépni az állami rendszerbe, 23-24 százalék, aki mindenképpen marad, míg a maradék egyelőre bizonytalan. - Na erre a körre kell figyelnünk - mondta lapunknak a főtitkár. Azt firtató kérdésünkre, hogy ez a 23-24 százalékos tagi körhöz tartozó vagyon mekkora portfólió átadását jelentené az állam felé nem tudott válaszolni, mint mondta a felmérés ezt a kérdést nem vizsgálta.
A főtitkár nyugdíjrendszer átalakításáról szóló törvényjavaslat beterjesztője által a hétfői parlamenti vitában említett „rémisztő" példára, amely szerint valaki tíz éves, 640 ezer forintos befizetése után 2700 forintot kapott úgy reagált: ez értelmezhetetlen számára. Ez csupán abban az esetben lehetne igaz, ha valaki járulékot kapott volna, a bökkenő csupán az, hogy járulékot a pénztárak még nem fizetnek.
A Corvinus Egyetem sajtótájékoztatón résztvevő egyetemi tanára Kovács Erzsébet megjegyezte: 2009-ben a pénztárak esetében a befektetések teljesítménye meghaladta a tagdíjbevételek szintjét. Utalt arra, hogy a rendszer kormány által tervezett átalakítása, illetve a társadalom összetételének alakulása - az idősödő társadalom - miatt a társadalombiztosítási rendszer stabilitása idővel csak nyugdíjcsökkentéssel vagy korhatáremeléssel lesz fenntartható. Ezt emelte ki Gál Róbert Iván is, a TÁRKI programvezető kutatója is. Rámutatott, hogy az úgynevezett Ratkó-unokák, vagyis a most 32-36 éves korosztály esetében már látszik: a nem fogják „reprodukálni" a generációjuk mennyiségi összetételét.
Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy társadalom öregszik, utódaik járulékfizető kapacitása pedig számottevően mérséklődhet az elődökhöz képest. Ennek a 32-36 éves generációnak ki kellene vonni a fogyasztásából ahhoz, hogy ne a vártnál rosszabb körülmények között menjenek nyugdíjba, s ehhez a nyugdíjpénztári rendszer alkalmas lenne - tette hozzá. Gál Róbert Iván.
