Alig lehet fenntartani a vízellátást Magyarországon

A magyarországi települések döntő többségében a víziközmű-rendszer az 1960-70-es években épült ki – azóta a felújításukra csak annyit költöttek, amennyit muszáj volt. A rendszerváltozás után felbomlottak a korábbi regionális vízszolgáltatók, amelyek egységes szakmai szempontokat és azonos árakat alkalmaztak. A vezetékhálózat jelentős része az önkormányzatok tulajdonába került. Minden település a saját érdekei szerint döntött arról, hogy együttműködik-e valakivel, vagy maga szolgáltat. Jó két évtizeden át, a 2011-ben elfogadott magyar víziközmű-törvényig gyakorlatilag nem szabályozták a víz- és szennyvízszolgáltatást. A korábban egységes árrendszer fölbomlott. Egyik településen 160-170 forintba kerül egy köbméter víz, a másikon akár 1200-ba is.

Nincs egységes vízdíj, ezért nagyok az árkülönbségek Reviczky Zsolt / Népszabadság

Forgó Henrik számokkal bizonyítja, hogy Csanytelek rosszul járt a mostani változással. Korábban egy apró önkormányzati cég működtette a helyi vízellátást. Egy köbméter vízért 160 forintot kértek a lakosoktól, a szolgáltatás 2013-ban így is 600 ezer forint feletti nyereséget produkált. Három alkalmazott végezte a munkát, közülük kettőt vett át a nagy vízműcég. A polgármester úgy számol, hogy a harmadiknak az éves bérét megspórolja az Alföldvíz, azt tehát hozzá lehet számítani a Csanyteleken képződő nyereséghez, amely így meghaladja a 3 millió forintot.

A törvény szerint a vezetékhálózat önkormányzati (vagy állami) tulajdonban marad. A vízszolgáltató bérleti díjat fizet érte. Az Alföldvíz a körülbelül 470 millió forint értékű csanyteleki vízvezeték-hálózatért évente mindössze 120-130 ezer forintot fizet, arra is részletfizetési kedvezményt kért. Forgó Henrik szerint durva következményei lettek annak, hogy a törvény szétválasztotta a tulajdonosi és az üzemeltetői funkciókat. Korábban, míg az önkormányzat tulajdonos is volt, meg üzemeltető is, állást tudott adni 3 embernek, hátrányos helyzetükre tekintettel olcsón adta a vizet a helybelieknek, és még szerény nyereséget is termelt. A profitérdekelt Alföldvíz Zrt. szerinte hozzájutott így évi 3 millió forint profithoz, amiért mindössze 120-130 ezer forintos bérleti díjat fizet. A tulajdonos önkormányzatnak ebből a nevetséges összegből kellene finanszíroznia a fejlesztéseket – és a „gördülő tervben" leírni, hogy mit akar belőle fejleszteni 2029-ig.

Azt is kifogásolta Csanytelek polgármestere, hogy a javítást a szolgáltató fizeti, a felújítási és rekonstrukciós munkákat a tulajdonos, de a gyakorlatban az Alföldvíz emberei mondják meg, mi minősül javításnak, mi beruházásnak. Ráadásul a tulajdonosnak ahhoz sincs joga, hogy az Alföldvíznél olcsóbban dolgozó céget keressen a munka elvégzésére, noha bizonyos becsült értékhatár alatt kötelező közbeszerzési eljárást lefolytatni.

Csák Gyula, az Alföldvíz vezérigazgatója

Csák Gyula, az Alföldvíz Zrt. vezérigazgatója szerint a törvény betartása nem „erőszak". Az más kérdés, hogy Csanyteleken a teljes éves árbevétel – az olcsó vízdíj miatt is – mindössze 15 millió forint. Ugyanannyi, mint a helyi vezetékhálózat éves amortizációja. Csanytelek település esetében a rezsicsökkentés évi 1,2 millió forint bevételkiesést, a vezetékes infrastruktúrát terhelő közműadó összege pedig évente további 4,2 millió forint költségnövekedést eredményez az Alföldvíz Zrt. gazdálkodásában – a csanyteleki vízellátás nekik veszteséges.

A cégnek évek óta romlik az eredménye, 2014-et már 171 millió forintos veszteséggel zárták. A szolgáltatás biztonsága az a cél, amelyből nem akarnak engedményt tenni. Az elhasználódott rendszereken az Alföldvíz fedezi az olyan javítások költségét is, amelyeket a szakmai szabályozás beruházásnak minősít.

A víziközmű-törvény szerint az ágazati miniszternek kell meghatároznia a vízdíjat. Csák Gyula szerint a szakma azt szeretné, hogy a közszolgáltatás fenntartásához szükséges költségek igenis épüljenek be a tarifába. A díjmegállapítás azonban politikai kérdés. A vezérigazgató csak annyit jegyez meg: a legrosszabb döntés a meg nem hozott döntés.