A GKI összegzése kitér arra: a devizahitelek rögzített árfolyamon való végtörlesztése révén a PSZÁF adatai szerint 160 ezer darab, piaci árfolyamon több mint 1200 milliárd forint értékű szerződést zártak le, melyért azonban az érintetteknek kevesebb, mint 900 milliárd forintot kell fizetniük. A portfolio.hu becslése szerint ez a devizahitelesek legfeljebb 18 százalékát, a hitelösszeg 21-22 százalékát teszi ki. (A svájci frankban eladósodottak esetében a mutatók kissé magasabbak.)

A bankok vesztesége tehát több mint 330 milliárd forint, a bankadóból való 30 százalékos veszteségleírást is figyelembe véve a nettó hatás mintegy 230 milliárd forintot ér el. A GKI a cég 2011. szeptemberi előrejelzésében az érintett adósok 20-35 százalékának részvételével 1000-1700 milliárd forintos hitelállomány végtörlesztését és mintegy 200-350 milliárd forintos banki veszteséget prognosztizált (de akkor még nem merült fel ennek a veszteségnek a részbeni állami átvállalása).

A felső részvételi határ abban az esetben vált volna valósággá, ha a bankok – miként ez szeptemberben még lehetségesnek tűnt – kvázi automatikusan nyújtottak volna forinthitelt a devizahitel kiváltásához, ami nem következett be. A forint tavaly szeptember óta végbement jelentős gyengülése ösztönzőleg, a forintkamatok ezzel párhuzamos emelkedése és a banki magatartás viszont gyengítőleg hatott devizahitelek forinthitelekkel való kiváltására. Végeredményben a végtörlesztők csak mintegy 30 százaléka vett igénybe forinthitelt. 

A forintgyengülés jelentősen növelte a bankok veszteségét (annak mintegy hatodát tette ki), ami megmagyarázza az előrejelzési sáv felső értékét közelítő végeredményt. A bankszövetség és a kormány közötti megállapodás pedig úgy is értelmezhető, hogy a bankrendszer – némileg megtetézve – visszakapta a szeptember óta végbement extra forintgyengülés veszteségnövelő hatását.

A végtörlesztők saját forrásának eredetére vonatkozó becslések meglehetősen bizonytalanok. A biztosítások visszavásárlása, a befektetési jegyek visszaváltása és a banki betétállomány csökkenése a hitelfelvétellel együtt is csak a végtörlesztési összeg 55-60 százalékát tette ki. Az átmenetileg megugrott – 2012 januárjában piaci információk szerint hároméves csúcsra jutott – ingatlaneladásokból származó bevétel ehhez nem adható hozzá, hiszen valahonnan a vevőnek is pénzt kellett szereznie.

A végtörlesztés finanszírozásában feltehetőleg a saját üzleti vállalkozásokból kivont források is részt vettek, de ennek mértékére és a jogilag lehetővé tett munkáltatói hozzájárulásokra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. Nyilván sokan családjuk és baráti körük "párnacihában" tartott forintjait is elővették, de nemzetgazdasági szinten ez nem magyarázat, mivel 2011 végére a Magyarországon nemzetközi összehasonlításban egyébként is magas GDP-arányos készpénzállomány történelmi csúcsra jutott.

Ennek fő oka feltehetőleg a magyar lakosság egy részének – az államcsődtől való félelem által motivált – növekvő készpénz-tartalékolási igénye volt. Ez, valamint a külföldön elhelyezett betétek elmúlt hónapokban bekövetkezett növekedése arra utal, hogy a hazai pénzügyi befektetések csökkenése nemcsak a végtörlesztést, hanem a megtakarítások egy részének "biztonságosabbnak tartott" formákba menekítését célozta – olvasható a GKI sorozatának cikkében.

A GKI anyaga kitér arra is, hogy a végtörleszteni képtelen, eddig is nehezebb helyzetben levő 700-800 ezer devizahiteles perspektívája változatlanul bizonytalan. A mintegy 150 ezer már bedőlt lakáshiteles problémájának megoldására hivatott nemzeti eszközkezelő elvileg már megkezdte működését, de tényleges szerepvállalásának mértéke még homályos.

Az árfolyamgát érvényesülésének meghosszabbítása és a kamatterhek banki-állami átvállalása sokak helyzetén javíthat majd. Azonban a részben éppen a végtörlesztés intézménye okozta befektetői bizalom- és forráshiány miatt recesszióba süllyedő magyar gazdaságban – a reálkeresetek csökkenése és a foglalkoztatás romlása következtében – sok adós helyzete kritikussá válhat.

Ez a devizahitelüket forinthitellel kiváltókat is súlyosan érintheti, miként a családi kölcsönök okozta terheket viselőket is. A bankok és az állam összesen mintegy 330 milliárd forintos kiadása azoknak segített, akik e nélkül is talpon maradtak volna, miközben a segítségre szorulók problémája csak súlyosbodott. Ebből az irdatlan összegből és a bankok által képzett céltartalékból akár az összes bedőlt hiteles problémáját meg lehetett volna oldani.

A devizahitelek rögzített árfolyamon való végtörlesztési lehetőségének lezárulásával párhuzamosan egy szakértői anyag is készült a devizahitelezés elterjedéséért viselt felelősséget vizsgáló országgyűlési albizottság számára. Ez nem bűnbak-keresésre, hanem szakmai elemzésre, a tanulságok levonására koncentrált, s ennek keretében egyaránt kiemelte a kockázatok felfogására képtelen lakosság, a hitelezésben, illetve az ennek révén elérhető növekedésben egyoldalúan érdekelt bankok és kormányzat, a forintot túlerősítő jegybank valamint az erőtlen bankfelügyelet felelősségét – olvasható a GKI cikkében.