Az Atradius Credit Insurance kilenc EU-tagország 1758 cégének bevonásával készült tanulmányából az szűrhető le, hogy a válság után növekedésnek induló piacon továbbra is komoly gondot okoz, hogy a cégek nem fizetnek szállítóiknak, vagy a ha fizetnek is, azt jelentős csúszással. Ebből a szempontból a legrosszabb morál az olasz és a brit piac tapasztalható. A mediterrán országban a külföldi és a belföldi számlák 18 százalékát sohasem egyenlítik ki, míg Nagy-Britanniában ugyanez az arány 18 illetve 14 százalék. A belföldi üzleti partnerek választása esetén a holland vállalkozók vállalják a legkisebb kockázatot, mivel a felmérésben résztevő országok közül ott a legalacsonyabb, 3 százalék a nemfizetések aránya.

A felmérések szerint a számlák mintegy 30 százalékát késve fizetik ki, mindemellett 11-12 százalékuk esetében a lejárat meghaladja a 60 napot is. A jelenség hátterében leginkább az áll, hogy banki hitelek helyett inkább „szállítói hiteleket” vesznek igénybe a vállalkozók, mert ez még mindig olcsóbb megoldásnak tűnik a banki kölcsönnel összevetve. A romló fizetési szokásokra a szállítók is reagáltak: 76 százalékuk gyakrabban alkalmaz fizetési felszólításokat.

A nemfizetések ellen sok cég a fizetési határidők rövidítésével próbál védekezni; Észak-Európában jóval rövidebb ez az időszak, mint Dél-Európában. A belföldi partnerek esetében Dániában és Németországban a legrövidebb a fizetési határidő 22 illetve 24 nappal, ezzel szemben a külföldiek esetében a svédek járnak élen 31 nappal, miközben az uniós átlag belföldiek esetében 35, míg külföldieknél 36 nap.

– Érdemes megjegyezni, hogy a hosszú fizetési határidők és a nemfizetések aránya között egyáltalán nincsen összefüggés, azaz önmagában a rövid fizetési határidő vállalása nem garancia a partner megbízhatóságára – jegyzi meg Vanek Balázs. Például az általában hosszú fizetési határidővel dolgozó spanyol vállalkozók (külföldiek esetében 67, belföldieknél 72 nap) a külföldi számlák mindössze 1 százalékát nem fizetik ki; ezzel Spanyolország az egyetlen olyan ország a mezőnyben, ahol a belföldi számlák nagyobb hányadát (5 százalék) nem fizetik ki, mint a külföldiekét.

Ugyanakkor a dánok és németek taktikája is részben beválik, hiszen ezekben az országokban telik el átlagosan a legkevesebb idő a számla lejárta és a tényleges kiegyenlítés között, ha késedelmes fizetés történik. Ez azt jelenti, hogy a késedelmes fizetések esetén a kiegyenlítések többsége 30 napon belül mégiscsak megvalósul, és ezek domináns része 15 napon belüli.

A romló fizetési szokásokra a szállítók is reagáltak: 76 százalékuk gyakrabban alkalmaz fizetési felszólításokat. Ugyanakkor a válaszadók háromnegyede nehéz anyagi helyzetével indokolta a késedelmes kiegyenlítéseket, azaz a nemfizetések kockázata viszonylag magas. Az Atradius Hitelbiztosító vezetője éppen ezért figyelmeztet arra is, hogy bár a vállalkozások a válság elmúltával szinte minden eszközt megragadnak, hogy üzleteket kössenek, a kockázatokra azonban az eddigieknél is jobban kell ügyelni.