A jól működő internethálózatok alanyi jogot testesítenek meg, és aki pénzt kér értük, az kapzsi vagy épp ellenkezőleg: pont olyan lehetőségeket kínál, amely eddig nem állt rendelkezésünkre, s ha pénzt keresünk vele, azon osztozhatunk a hálózat üzemeltetőjével? Létrejön egy új internet a szupergazdagoknak, s használható szolgáltatás lesz-e, ami marad? – így foglalhatók össze a szakmai viták, amelyeket az új európai digitális szabályozás gerjeszt.

E kérdésekben szólalt meg Timotheus Höttges, a ­Deutsche Tele­kom vezérigazgatója, deklarálva: hos­szú folyamat végén jó kompromisszum született. E mondatban benne van a semmitmondás is, s Euró­pa egyik legnagyobb távközlési cégének vezetője több dolgot is kiemelt, amely miatt sok kritika érheti.

A minőségi differen­ciálás az interneten már régóta bevett gyakorlat. Ina Fassbender / Reuters

A netsemlegesség elve azt jelenti, hogy az interneten minden adatot egyenlőként kell kezelni, függetlenül attól, hogy azt egy nagy cég vagy épp most induló vállalkozás ­állította-e elő. Az, hogy létre lehet hozni egy fizetős gyorsítósávot, sokak szerint hatalmas pofon, hiszen aki alapból gazdagabb, annak a tartalmai gyorsabban érhetnek el a felhasználókhoz, ettől még gazdagabb lesz.

A kritikusok szerint számos kiskaput tartalmaz a szabályozás, így kialakulhat a kétsebességes netezés. Hogy ez így lesz-e vagy nem, ma még elméleti kérdés. A távközlésért felelős ­európai szabályozók konkretizálják, mit lehet előnyben részesíteni, s mit nem. A bizottság döntése elvi.

– A minőségi differenciálás az interneten már régóta bevett gyakorlat – szögezte le a vállalat honlapján olvasható levelében Höttges, a tavaly 62 milliárd euró árbevételt elérő és több mint kétszázmillió előfizetőt kiszolgáló távközlési gigász vezetője. A felhasználók maguk döntsék el, milyen szolgáltatási szintet akarnak, és mi az, amiért hajlandók fizetni. HD- vagy SD-minőségben néznének-e videókat például – írta Höttges, aki szerint a minőségi differenciálás természetes fejlődés. Arra, hogy a szabályozás ellenzői szerint a kis cégek hátrányba kerülhetnek, úgy reagált: ennek pont az ellenkezője igaz, számos kis cég nem is jött volna létre az internet nélkül.

Igaz, a befolyó eurókon osztozniuk kell a tartalom- és a távközlési szolgáltatóknak – véli a DT vezére. Vagyis ha a Facebook vagy bárki ötletéből üzleti siker lesz, a bevételen osztozni kell, hiszen a szolgáltatók rengeteg pénzt fektetnek abba, hogy mindezt eljuttassák az ügyfelekhez. Ezzel visszakanyarodott egy régi kötélhúzáshoz: kereshetnének-e pénzt a szolgáltatók olyan tartalmak nélkül, mint a Facebook és a Google? Nyilván nem. De vajon ezek elérhették volna sikereiket jó minőségű internet- és mobilhozzáférés nélkül? A válasz erre is: nem. S ­fenntarthatók-e a hálózatok, ha minden résztvevő alanyi jogként tekint azokra, s nem kíván fizetni az infrastruktúráért? A válasz erre is nyilvánvaló, Höttges szerint az új generációs internetbe eurómilliárdokat kell fektetni, s a technológiai fejlődés vívmányait jó célokra ki is kell használni.