A biztosítótársaságok jól beizzították ügynökeiket: aligha lehet mondani még egy terméket, amelyik annyira pörögne manapság, mint a nyugdíjbiztosítás. Az ING szerint júliusban ugrásszerűen nőtt a kötések száma, ami így elérte az ötezret. Hasonló, hirtelen kiugrást az Aegon nem tapasztalt, de az érdeklődés ott is jelentős, többezres a szerződésszám. A teljes piacon az első fél évben több mint húszezer ilyen biztosítást kötöttek az ügyfelek.

A biztosítótársaságok szerint az élénk érdeklődés oka egyértelműen a biztosításhoz kapcsolódó adókedvezmény. A befizetett díj húsz százaléka, legfeljebb évi 130 ezer forint vonható le az szja-ból az év végén. Ezt a pénzt nem lehet persze felvenni, az a számlára kerül. Ezzel együtt a hosszú távú megtakarítások tervezésénél egy kis számítással azonnal megvan a válasz, mi a legjobb megoldás: míg a piacon elérhető hozamok nagyjából sehol sincsenek, s itt nem is a nullaközeli betéti kamatokra kell gondolni, hanem akár befektetési alapokra is, addig a nyugdíjbiztosítás úgy ad extra hozamot – praktikusan alapból 20 százalékot –, hogy a befektetett pénz sincs veszélyben. Vagyis a magas hozam reményében nem futja meg az ügyfél azt a kockázatot, hogy az egész befektetése tőkéstül együtt elfüstöl. (Igaz: a kezdeti 20 százalékos hozam az évek során egyre kisebb lesz, hiszen ugyanaz az összeg, mondjuk havi 15 ezer forint és a hozzá kapcsolódó háromezer forint adókedvezmény a teljes befektetéshez képest egyre kisebb részt tesz ki, vagyis egymillió forint felhalmozott vagyon esetében a bejövő háromezer forint kedvezmény már alig érzékelhető pluszt hoz. Ennek ellenére roppant vonzó a termék.)

A nyugdíjbiztosítás mellett persze más konstrukciókhoz is kapcsolódik épp ugyanekkora adókedvezmény, azoknál azonban nem látszik nagy élénkülés, sőt. Az önkéntes nyugdíjpénztári tagság, illetve pluszbefizetés még jobb is lehet a biztosításnál, hiszen krízis esetén ezt fel lehet törni, a biztosítást viszont nem. A pénztárban felhalmozott vagyon befektetése meglehetősen kötött, vagyis extra hozamokat nem lehet produkálni, ám a költségszint ezzel együtt igen alacsony. Az első negyedéves adatok szerint ennek ellenére folytatódik a lassú létszámcsökkenés: 2012-től negyedévente egyre kevesebb tagja van a pénztáraknak, 1,245 millió után 2013 első negyedévében 1,217 millió, az idén március végén 1,182 millió fő. Ehhez képest viszont a befizetett díj emelkedett – most a tagok által fizetett összeg az érdekes, ez mutatja az öngondoskodási szándékot. Az első negyedévekben 2012-ben 9,4 milliárd, tavaly 10,7 milliárd, idén pedig 12,1 milliárd forint jött be. Vagyis, aki fizet, az egyre komolyabban gondolja, összességében azonban nem tud nőni a létszám, a nemfizető tagok száma pedig szintén emelkedik, legutóbb 22 ezer főt tett ki.

A biztosítók, illetve az ügynökök nyilván azt a terméket népszerűsítik, amelyből a nagyobb jutalékuk van: a nyugdíjbiztosítást.

Erre a kampányra pedig elég jól ráerősített a közelmúltban felkapott nyugdíj-spekuláció.A gyerekszámhoz kötött nyugdíj terve úgy hatott, mintha egy fél téglát hajítottak volna a pocsolyába. Függetlenül attól, hogy a kormány hivatalosan cáfolta a gyerekszám alapján differenciált nyugdíj bevezetését, mondván, a nyugdíjrendszer stabil és fenntartható, a téma a köztudatban maradt. A felháborodás mellett ugyanis a várható állami nyugdíjösszegek is beszédesek voltak. Nemcsak a gyerektelen nyugdíjasok esetében, akik számára így kötelező az öngondoskodás, hanem a gyereket nevelők esetében is, hiszen azok a becsült összegek sem éppen kimagaslóak. Valószínű, hogy a hírek és a kormányzati vagy a közeli vélemények megerősítették mindazt, amit a biztosítási ügynökök mondtak. Vagyis, hogy lépni kell.