De szemléletváltásra mindenhol szükség van, ebben példamutatóan vállalnak szerepet a nemzetközi intézmények. Megállapították, hogy az elkölthető jövedelmek elosztása egyre egyenlőtlenebb. Az OECD-térségben a leggazdagabb tíz százalék átlagjövedelme 9,5-szerese a legszegényebb tíz százalékáénak. Huszonöt éve még csak hétszerese volt. A szakadék egyre tágul, s a folyamat a válság kirobbanása óta gyorsult. Egészen más volt a helyzet a második világháborút követő évtizedekben egészen a hetvenes évekig, amikor a jövedelmeket egyenlőbben osztották el, legalábbis azokban az OECD-tagországokban, amelyekben rendelkezésre állnak megbízható adatok.
Az egyenlőtlenség növekedése a leggazdagabbaknak kedvez. A felső egy százalék az adózás előtti jövedelmek nyolc százalékánál többet nem tudott megszerezni sehol az OECD-régióban 1980-ban. Ám 2010-ben az arány már tíz százalékra emelkedett kilenc országban, az Egyesült Államokban pedig elérte a húsz százalékot. Az egyenlőtlenség fokozódásának két forrása van: a munkából szerzett jövedelmek között nő a különbség, és a tőkejövedelmek is egyenlőtlenül oszlanak meg. A fejlődő országokban még kiélezettebb a helyzet: Chilében például a felső tíz százalék huszonhétszer gazdagabb az utolsó decilisnél.
Az egyenlőtlenség a lehetőségeket is korlátozza. Az OECD-ben a munkanélküliségi arány 2,2 százalékponttal magasabb, mint a válság kitörése előtt volt. A munkaerő piac nem szokványos állásokat hoz létre alacsony bérekkel és elégtelen védettséggel, biztonsággal és biztosítással, sokszor nem kínálva kitörési pontokat a szegénységből. Az OECD-ben egyébként is a foglalkoztatottak nyolc százaléka a szegénységi szint alatt él. Míg a foglalkoztatás 33 százalékát immár éppen ezek a nem szokványos munkaalkalmak teszik ki. A jövedelmi egyenlőtlenség átterjed az oktatás és az egészségügyi ellátás területére, polarizálja a társadalmakat, a kirekesztés és a szociális egyenlőtlenség ördögi körét alakítva ki.
Az OECD üzenete Magyarország számára is időszerű: a lehetőségek egyenlőtlensége károsan hat a növekedésre és a jólétre. Ha minden állampolgár azonos esélyekkel indul, bizonyos egyenlőtlenség akkor is kialakul, ez elkerülhetetlen. De az egyenlőtlenség súlyos károkat okozhat, ha társadalmi előnyöket, előjogokat rögzít, ha kizár rétegeket a fejlődésből, s aláássa a társadalmi mobilitás folyamatát. Ha az alsó és középrétegek jövedelme leszakad a többiekétől, mint ez zajlik számos OECD-országban, akkor is lassul a gazdasági növekedés. Az egyenlőtlenség mérséklését szorgalmazó politikák pedig mindaddig kudarca vannak ítélve, amíg nem kínálnak mindenkinek azonos esélyt a magas színvonalú oktatás, egészségügyi ellátás és infrastruktúra elérésére.
