Az nem meglepő, hogy az elsődleges szempont körükben a versenyképes fizetés és a szakmai előrejutás lehetősége. A fizetésen felüli juttatásokat szinte alig veszik figyelembe a fiatalok, csak 8 százalékuk utalt arra, hogy döntéseikkor ez a tétel az elsődleges szempontok között szerepel. Vagyis, ha az Y generáció tagjai döntéshelyzetbe kerülnek, akkor az álmaikat és az illúzióikat háttérbe szorítják, s felszínre törnek a szikár számok.

Bár a szakmai előrejutás lehetőségét rendre az elsők között említik a válaszolók, némi magyarázatra szorul, hogy a vezetői szerep betöltésére már nem vágynak annyira. Ezt a felmérés készítői azzal magyarázzák, hogy területükön szeretnének kiváló szakértőkké válni a fia­talok, míg a vezetői felelősség súlya már nem vonzó. Az eredmények arra is rámutatnak, hogy az említett körbe sorolt fiatalok igénylik az eredményeik elismerését, a folyamatos visszacsatolást, a dicséretet az elvégzett feladat után. Ennek hiánya frusztrációt okoz nekik. A karriertervek megvalósítása mellett az is legalább olyan fontos, hogy a munka cseppet se menjen a magánéletük rovására. Ennek megfelelően a válaszadók jelentős része reá­lis veszélyként említette meg azt, hogy felborulhat az egyensúly az életük két fő területe közt, és rendszeresen többet kell majd dolgozniuk annál, mint amennyit optimálisnak tartanak.

A 20–36 éves korosztályon belül egyébként igen eltérő arányban van jelen a munkanélküliségtől való félelem. Leginkább azok tartanak ettől a helyzettől, akik a középiskolái­kat a közelmúltban végezték el, és vidéken, elsősorban falun élnek. A tapasztaltabbak körében már lényegesen kisebb tömeget nyomaszt az állástalanság réme. Beszédes adat, hogy míg a friss diplomások 37 százaléka gondolja azt, hogy nem lesz munkája, addig a 3-5 éves munkatapasztalattal rendelkezőknek már csak 9 százaléka ilyen borúlátó.