A Yale Egyetem professzora – akinek a szavaira azóta figyelnek világszerte, mióta lényegében megjósolta a 2008-as pénzügyi krízist – most strukturális reformokat sürgetett a térségben és az eurózónában is, amelyet – a kedvező gazdasági folyamatok ellenére – továbbra is sérülékenynek tart. Mint mondta, a gazdaság szerkezetének problémái miatt az eurózónában a növekedési lehetőség kicsi. Épp ezért azt ajánlotta az eurócsatlakozás előtt álló államoknak, hogy ne siessenek azzal, várják ki a megfelelő időpontot, míg a pénzügyi és a politikai feltételek egyaránt fennállnak majd.
A strukturális reformokat – sok egyéb szakértő mellett – ő is szorgalmazta, de, mint mondta, ezeket politikai szempontból is életképessé kell tenni: ha az emberekkel nem sikerül elfogadtatni a változásokat, akkor a végrehajtás sem lehet eredményes. – Be kell indulnia a növekedésnek, mert ha nincsenek a gazdaságban megfelelő mértékű bérek és elegendő számú munkahely, akkor ezek a reformok csak politikai kockázatot, feszültséget keltenek – tette hozzá a közgazdász.
|
Roubini a budapesti konferencián
Czeglédi Zsolt / MTI |
Magyarországon már tapasztalni lehet a kedvező folyamatokat makro- és pénzügyi téren is, de az ország sérülékenysége nem csökkent jelentős mértékben. – Az államadósság tekintetében nem stabil a helyzet, a bankszektorban pedig a devizahitelek problémájára csak átmeneti és részleges megoldások születtek – erősítette meg már nem először hangoztatott véleményét a professzor. Hozzátette: a magas hiány és a törékeny bankrendszer okozta kockázatos helyzetet már sikerült stabilizálni, ami azért eredménynek tekinthető.
– Továbbra is kérdés azonban, hogy a magyar kormány mennyire örül a külföldi befektetőknek. Ez ügyben nem ártana tisztán látni, mert a magyar államadósság jelentős részét külföldiek birtokolják, s az ő bizalmuk igen fontos – hívta fel a figyelmet Roubini. A helyzetet súlyosbítja, hogy továbbra is magas a nem teljesítő hitelek aránya, alacsony a hitelezési aktivitás, miként a valódi tőkebefektetések szintje is – szintén részben bizalmi problémák miatt – igen szerény. A kormány nem nézi jó szemmel, hogy bizonyos eszközök külföldi kézben vannak, nem örül a külföldi bankok jelenlétének, vagyis kérdés, hogy egyáltalán üdvözli-e a külföldi befektetéseket Magyarországon – vetette fel, amire egyértelmű választ vár a piac és a befektetők.
A közgazdászprofesszor előadásában beszélt arról is, hogy az orosz–ukrán konfliktus továbbra is jelentős kockázati tényező a világgazdaságban, noha a főbb krízispontok tekintetében, mint például a gázellátás biztonsága, rendeződni látszik a helyzet. Ettől függően az oroszországi növekedést súlyosan veszélyezteti a kialakult bizalmi válság és az életbe léptetett szankciók is. Roubini szerint két százalék alatt marad az orosz növekedés, de még az sem kizárt, hogy az ország recesszióba fordul. Ez rossz hír azon közép-európai pénzügyi vállalatoknak, amelyek jelentős erőkkel vannak jelen Oroszországban és Ukrajnában (ilyen például a magyar OTP).
Ami a globális helyzetet illeti, Roubini szerint jó hír, hogy láthatóan elindult a kilábalás, s nem igazán látszik veszélyes buborékok kialakulásának veszélye sem. Az eurózónában a defláció veszélye talán kisebb, a központi bankok sok mindent tettek eddig, de további agresszív lépésekre kényszerülhetnek. A pozitív folyamatok azonban nem túl erősek, törékenységi faktor még mindig van a rendszerben, s kérdés, mi lesz, ha csökken a likviditás a piacon – utalt a professzor arra, hogy a Fed az év végéig megszüntetné a monetáris lazítás politikáját.
Az orosz–ukrán konfliktus mellett az Irán–Izrael–Amerika viszonylatban látható ellentét is kockázatként hat, miképpen az a kérdés is, hogy a kínai gazdaság bizton bekövetkező lassulása fokozatos lesz-e, vagy a dinamikája drasztikusan felgyorsul. Ez utóbbi esetben lesznek problémák a régióban is, hiszen a közép-európai országok integrálódtak a globális termelési láncokba, ily módon függenek Kínától, még akkor is, ha Németországhoz vagyunk erősen becsatornázva. Kínával a fő probléma a közgazdász szerint az, hogy túl sokat invesztáltak ingatlanba, infrastruktúrába, miközben a fogyasztás nem indokolja ezt a fokú befektetést. A kínai lassulás egyébként a nyersanyagok árának csökkenését fogja magával hozni, ami pedig a nagy termelő országok (Ausztrália, Dél-Afrika, Brazília stb.) valutáinak leértékelődéséhez vezet.
