„Szent” városok a frankhitelek csapdájában
Saint Cast parányi part menti település a Bretagne-ban, ahol 19. századbeli panziók, nyugdíjasotthonok, üdülők és apartmanházak tucatjai szolgálják a tengerparti kikapcsolódásra vágyókat. Az idillikus környezetet 3600 állandó lakos élvezheti, ám hogy örömükbe mikortól vegyül üröm egy kiadós adóemelés formájában, azt egyelőre nem tudni.
A gondok forrását ott is a svájci frank brutális megerősödése jelenti. A település vezetése 2007 júliusában döntött meglévő, 3,6 millió eurós hitelállományának árstrukturálásáról. Olyan hitelkonstrukcióra váltottak, amely a svájci frank árfolyamához köti a kamatot, mondván, megbízható, válságálló menedékdevizáról van szó, el biztos nem értéktelenedik.
Ez igaz is, csakhogy – a magyar gondolkodásmódot magukévá téve - kihagyták a számításból, hogy a frank akár erősödhet is az euróhoz képest. Így történt. Az euró 37 százalékot gyengült a frankhoz képest, így a kezdeti 3,99 százalékos kamat 20 százalék fölé nőtt, elviselhetetlen terhet jelentve a főként nyugdíjasok lakta település számára.
A polgármester, a korábban matematikát oktató Jean Fernandez sem gondolt erre. „Van abban valami abnormális abban, hogy a kisnyugdíjasaimmal fizettetik meg a más államok túlköltekezése miatt kitört adósságválság terheit, s most azon kell izgulnunk, hogy miként alakulnak a devizapiaci keresztárfolyamok, meg hogy a svájci jegybank hogyan tudja hosszú távon megállítani a frank erősödését. Miért kellene, hogy ez az én problémám legyen?” - fakadt ki a városvezető a Bloomberg újságírójának kérdésére.
Mindamellett a Svájci Nemzeti Bank (SNB) által múlt héten felállított árfolyamküszöb - amely nem engedi a frankot az 1,20-es szint alá erősödni az euróhoz képest - valamelyest enyhített Saint Cast gondjain, hiszen a sorozatos jegybanki intervenciók kilátásba helyezése után a bretonoknak már csak 15,57 százalékos kamatot kell fizetniük tartozásuk után.
A helyhatóság eddig 523 ezer eurót fizetett ki kamatként, míg a tőkéből mindössze 72 ezret tudtak lefaragni. A kölcsönt még az 1,60-as árfolyamon váltották át, innen erősödött az alpesi deviza 1,03-as szintig, majd gyengült onnan az SNB által meghatározott 1,20-as szintig.
A „szentekre” rájár a rúd, hiszen hasonló gondokkal küzd a festői kisváros, a Földközi-tenger mellett fekvő Saint Tropez. Brigitte Bardot lakhelyén 24 millió eurós svájci frankhoz kötött hitel ketyeg kiugróan magas kamattal. A Párizshoz közeli Argenteuil - Claude Monet és Alfred Sisley festők egykori „bázisa” - pedig 40 millió eurós, frankhoz indexált és 30 millió eurós, a dollár/jen árfolyamához kötött hiteltartozását nyögi.
Az igazsághoz tartozik, hogy a frankhitelezés messze nem öltött olyan méreteket Franciaországban, mint nálunk. A francia számvevőszék júliusi összesítése szerint a 160 milliárd eurós önkormányzati hitelállományból 12 milliárd tartozik a kiemelt kockázatúak, azaz zömmel a frankhoz kötöttek közé. Etienne Favre, az FCL tanácsadócég önkormányzatokkal foglalkozó referense szerint ez nem jelent rendszer szintű problémát, és az adósoknak csak egy viszonylag szűk körét érinti.
De őket aztán húsba vágóan. Christian Escallier, Klopfer Consultants önkormányzati tanácsadója úgy látja, a gyakran húsz százalék fölé emelkedő hitelkamat miatt a sok helyhatóság kilátástalan helyzetbe kerül, és a büntető jelleget öltő plusztételek miatt kiszállni sem tudnak a mókuskerékből. A bankok refinanszírozási ajánlatai ugyanis elfogadhatatlanok számukra.
Pedig a franciáknál a politikusok már 2009 decemberében felhívták az önkormányzatok figyelmét arra, hogy ne kössék a frankárfolyamhoz a hiteleiket, s az intést Francois Fillon miniszterelnök 2010 júniusában megismételte. Az első felhívás komolyságát megkérdőjelezi, hogy azt 1,60-as keresztárfolyam környékén tette Fillon, az utóbbi dátumnál viszont már az 1,32-es szintnél járt a kurzus.
S hogy mi más tesz a kormány? Nos, Párizsban korántsem annyira aktívak és eltökéltek, mint az országvédelmi akciótervet a devizaadósok megsegítése címén meghirdető Orbán Viktor, igaz ő még nem döntött arról az önkormányzati kezdeményezésről, hogy egy éves moratóriumot kaphassanak a helyhatóságok frankhiteleik tőketörlesztésében. Valerie Pecresse kormányszóvivő a Bloomberg érdeklődésére annyit közölt, hogy „ a kabinet a hitelproblémával sújtott önkormányzatok segítségére siet.” De hogy ez sietség valós vagy patópálos tempót jelent, arról már nem szól a fáma.
Mindenesetre az 52 milliárd eurós kihelyezésével a legnagyobb önkormányzati hitelezőnek számító Dexia Bank Fillon szavai után önszántából kivette kínálatából az új frankos kölcsönkonstrukciókat. S hogy az önkormányzatok mit tehetnek? Követhetik Argenteuil példáját, amely húsz százalékos helyiadó-emeléssel teremtett fedezetet a megugró törlesztőrészletekre.
