A munkanélküliség például sokkal nagyobb arányban érintette őket; a 15–24 éves korosztályban állást keresők aránya az unió átlagában csaknem nyolc százalékponttal emelkedett, ez átlagosan 23,7 százalék. Ezzel szemben az időskori munkanélküliség jóval szelídebb mértékben növekedett, 2,4 százalékponttal 7,8 százalékra. Ennek oka főként az, hogy a fiatalok sokkal érzékenyebben reagálnak a krízishelyzetekre: kevesebb a tapasztalatuk, könnyebben rostálódnak. Még nagyobb arányban nőtt a körükben az úgynevezett NEET-ráta, amely azokat a 15–24 év közötti fiatalokat veszi számba, akik nem dolgoznak, nem tanulnak és nem vesznek részt semmilyen képzésben sem.
Cipruson és Görögországban majdnem a duplájára nőtt a kör – Olaszországban jóval húsz százalék feletti –, de hazánkban is elég magas a mutató: 12 százalékról 15 százalék fölé ment 2013-ra. A ráta majd minden államban emelkedik, de Hollandiában például hat százalék alatti. A legsúlyosabb azonban az, hogy a fiatalok körében drámaian megugrott a szegények száma.
A 18 év alattiak a válság igazi vesztesei: több tagállamban drámai a romlás. Magyarország különösen rosszul áll: 2007-ben is rendkívül magas volt a szegénységi mutató, ám ez 2013-ra az unió egyik legrosszabb adata lett. A válság előtt minden negyedik fiatal szegénynek számított, ez az arány 2013-ra 35 százalékra romlott. Tavaly javulás volt megfigyelhető, ám még mindig majd minden harmadik 18 év alatti szegény Magyarországon. Ennél rosszabbat csak Bulgária produkált. Románia 2013-ban már jobb mutatóval rendelkezett, mint hazánk. Romló arányokról számolhatott be a dél-európai országok mellett Nagy-Britannia vagy Írország is.
Ez különösen a 65 év felettiek mutatóinak összevetésével válik drámaivá: az idősek körében eleve alacsonyabb a mutató, ám ez a válság idején esetenként még javult is. Magyarországon 2007-ben 17 százalékos volt a szegénységi ráta a 65 év felettiek körében az Eurostat adatai szerint, 2013-ban pedig 16 százalék alá esett a mutató. Ez nem magyar jelenség. Általánosságban ahogyan a munkanélküliség is kevésbé ütötte meg az idősebb korosztályt, úgy az anyagi deprimáltság aránya is csökkent körükben.
Ennek oka a munkaerő-piaci különbség mellett az állam beavatkozásában keresendő. A krízis évei alatt az országok igyekeztek ott faragni a kiadásokon, ahol csak lehetett. Nyugdíjcsökkentés értelemszerűen nem volt, a járandóság a törvényi előírások szerint nőtt. Ellenben az oktatáson, az egészségügyön és a családtámogatáson lehetett faragni – Magyarországon utóbbira volt pluszforrás. Összességében az államok nagyobb arányban csökkentették a kiadásokat, mint ahogyan azt a rendszer stabilitása elbírta volna.
A Bruegel Intézet tanulmánya szerint mindennek nagyon súlyos hosszú távú hatása lehet. A fiatalkori munkanélküliség és szegénység ugyanis évtizedekre kihat az egyén életére: csökkenti a termelékenységet és életpályája is nehezebben tervezhető. Mindez komolyan üti a gazdaság teljesítőképességét és a potenciális növekedést. A nagyarányú szegénység a demográfiára is negatívan hat, rossz anyagi környezetben később, vagy egyáltalán nem kezdenek családalapításba a fiatalok.
Az intézet a megoldást olyan átfogó állami reformokban látja, amelyek elsimítják a generációk közti különbséget. Progresszív adókulcsokkal, beruházásösztönző politikával és a költségvetési kiadások átalakításával.
