A Molnak épít az állam
A 35,65 milliárd forintba kerülő beruházás bevételeit a magyar kormány beépítette a jövőbeni gáztarifába, ami a 2015-ös átadást követően néhány tízfilléres tételt tehet ki a több mint százforintos köbméterenkénti díjban. Az azonban, hogy a bevételek miként oszlanak meg majd a vezetéket továbbra is tulajdonló MGT és az üzemeltető – mondjuk az FGSZ – között, egyelőre nem ismert. Annyi bizonyos, hogy az összes többi magyarországi központi gázvezetéket üzemeltető FGSZ szeretne legalább a működtetési költségeihez hozzájutni, míg az MGT-t szorítják a beruházás kifizetésére felvett hitelek.
A közel 5800 kilométernyi központi gázvezetékrendszert ma kizárólag a Mol tulajdonában lévő FGSZ üzemelteti. Ebbe csak a fogyasztókhoz közvetlenül csatlakozó szolgáltatói vezetékrendszerek nem tartoznak bele. Az FGSZ szerepét leginkább a 2006–2009-es gázválságok mutatták meg, amikor alig vagy egyáltalán nem érkezett Ukrajna felől orosz gáz, a magyarországi gázellátást ugyanakkor az FGSZ-nek sikerült fennakadás nélkül egyensúlyban tartania.
A cég az elmúlt évtizedek során fokozatosan épített ki gázvezetékes kapcsolatokat az Ukrajnából érkező, illetve Szerbiába továbbhaladó hagyományos összeköttetéseken túl először Ausztria felé, majd hosszú szünet után néhány évvel ezelőtt Románia és Horvátország irányába. Noha ezek az előzetes gázkereskedői igényfelmérés alapján megtérülő beruházásoknak tűntek, értesülésünk szerint bekerülési költségüket végül szintén „beépítették” a hazai gáztarifába.
Bár a térségben lényegében csak orosz gáz forog, eme kapcsolatok igen jelentősek, hisz az orosz gáz vevői saját stratégiájuktól függően akár olcsóbban is továbbadhatják az energiahordozót. Ilyen ötleteket lehetett hallani akár Románia kapcsán is. A magyar–szlovák kapcsolat története zavarosabb. Az FGSZ – amely 2009-ben állapodott meg a szlovák vezetékcéggel a megvalósításról – az előzetes igényfelmérés alapján úgy látta, a beruházás belátható időn belül nem áll meg a lábán.
Azokat a szakértői hangokat, miszerint egy ilyen vezeték inkább Szlovákiának lenne fontos (viszont nagyobb része nálunk fut, így nekünk kell kialakítani és működtetni), megerősíteni látszott az ezután kialakult szlovák tiltakozás. A kormányváltás után az Orbán-kabinet egyszer csak az MVM beruházásaként a megvalósítás mellett tette le a voksát. Orbán Viktor magyarázata szerint ugyanis az uniós gázkereskedelem szempontjából – mondhatni a Gazprommal szembeni tárgyalási pozíció javítása érdekében – fontos a horvát és a lengyel tengeri gázlefejtőket összekötő észak–déli vezetékrendszer, amelynek egy magyar–szlovák szakasz értelemszerűen fontos láncszeme lehet. Ezt a felállást a bizottság akkor jóváhagyta, sőt az Európai Unió tízmilliárd forintos vissza nem térítendő támogatást, az Európai Beruházási Bank pedig húszmilliárdos hitelt nyújtott. Ezután szállt be az MFB társtulajdonosként, ennek oka már az Európai Bizottság várható aggályainak megkerülése lehetett. Az EU ugyanis alapesetben nem engedélyezi, hogy egy gázkereskedőnek – jelen esetben az MVM-nek – vezetéke is legyen.
A most kiadott dokumentum szerint az EU-t a jelenlegi tulajdonviszonyok – 49,98-49,98 százalékos MVM- és MFB-csomag, a fennmaradó apró hányadot pedig Hévíz önkormányzata jegyzi – nem győzték meg. Jelen határozatukkal lényegében kimondják, hogy a tulajdonláson kívül az MVM-nek nem lehet köze a vezetékhez. Ezen kívül nem foglalhatja le a vezeték kapacitásainak több mint negyedét sem.
Noha az Orbán-kabinet láthatólag kezdettől fogva MVM-körbe igyekezett terelni az üzletet, a hazai gázipart eddig megtestesítő Mol-kör számos ponton megkerülhetetlennek bizonyult. Az MGT például az FGSZ-t kérte a kivitelezési pályázat lebonyolítására, azon pedig a volt molos menedzserek többségi tulajdonában lévő Olajterv nyert.
Noha az EU konkrétan nem utasította az MGT-t arra, hogy az FGSZ-szel alkudjon meg az üzemeltetési díjban, szakértők szinte kizártnak tartják, hogy az Orbán-kabinet most hosszadalmas és bonyolult eljárásokkal egy másik gázrendszer-üzemeltetőt alapít, kifejezetten az FGSZ megkerülése végett. Annál is kevésbé, mert szakértők szerint az a szerencsés, ha egy országban egy rendszer-üzemeltető tartja az egyensúlyt a hideg téli napokon. Egyes forrásaink szerint az MVM a döntés nyomán akár el is adhatja MGT-tulajdonrészét. Szintén felmerülhet, hogy a vezetőségválasztás jogát az MFB-nek, netán Hévíznek átadva a továbbiakban csak pénzügyi befektetőként venne részt a cég életében.
Lapunk megkeresésére az illetékesek nem nyilatkoztak.