Miért Cipruson jegyezték be a céget és nem Magyarországon?
A letelepedési államkötvények rendszerének indulásakor az Országgyűlés gazdasági bizottságánál azt a szóbeli tájékoztatást kaptuk, ők azt tartanák megfelelőnek, ha a kötvényt forgalmazó cégek azokban az országokban volnának bejegyezve, ahol szolgáltatnak. Számos érv szólt mellette. A kezdetekkor még az volt a terv, hogy az egy cég, egy ország elv érvényesül majd, ám ez változott, és ennek megfelelően a későbbiekben a több szolgáltatási területre jelentkező vállalkozások már akár Budapesten is bejegyeztethették a vállalkozásukat. A társaságot azért alapítottuk Cipruson, mert itt jelentős azon indiai és orosz állampolgárok száma, akik ügyfeleink lehetnek. Fontos volt a választásban az is, hogy Ciprus uniós tagország, amelyben egyébként működik hasonló rendszer, vagyis nem ismeretlen ez a szolgáltatás ott, miközben a Magyarország által kínált letelepedési feltételek kedvezőbbek az ottaniaknál. Nem azért mentem Ciprusra, hogy kikerüljem az adózást, vagy a tulajdonost rejtsük el. Nem offshore céget működtetünk, nem bujkálunk, bárki megtalálhat.

 

Honlapjuk azonban nincs.

Az ügyfelek nem egy weboldal alapján fognak betérni hozzánk. Ez az üzlet nem így működik. Általában tanácsadók, jogi irodák vagy könyvvizsgáló cégek ajánlják ezt a lehetőséget az ügyfeleiknek, így leginkább őket kell meggyőznünk az ajánlat versenyképességéről és előnyeiről.

Lehet, változtatniuk kellene a stratégián. Alig néhány tucatnyian jegyeztek az elmúlt hónapokban államkötvényt.

Ezek az indulási adatok, a valóságban ennél jobb a helyzet. Az önök által ismert adatok azt nem mutatják, hányan jelentkeztek a forgalmazóknál, hanem azt, hogy hány olyan ügyfél van, akinél le is zárult az eljárás. Ez hosszadalmas folyamat, amelynek a nulladik lépése csak az, hogy egy ügyfelünk megállapodik velünk. Ezt követi a szükséges igazolások beszerzése és hitelesített fordíttatása. A papírok beadása után minden jelentkező nemzetbiztonsági átvilágításon esik át, és csak ezt követi az állampapír jegyzésének kezdeményezése. Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) ezután negyven napon belül bocsátja ki a kötvényt, amelyet mi lejegyzünk, a Kelernél letétbe helyezünk, és ezt követően állíthatjuk ki a jegyzésről szóló megfelelő igazolásokat. Ennek birtokában kérhető a letelepedési vízum. Vagyis a szerződéskötés és az állampapír kibocsátása vagy a vízum kiadása között két-három hónap is eltelhet, így aztán a mostani adatok arról szólnak, hogy a rendszer indulásakor hányan csaptak le azonnal a lehetőségre. Ezzel persze nem azt mondom, hogy sorban állnak az ügyfelek, de szép számmal akad érdeklődő.

Mégis: hány ügyfelük van, és közülük mennyivel zárták már le a kötvényjegyzést?

Tíz szerződést kötöttünk, ám egyetlen lezárt ügyünk sincs még.

Azért ez nem rossz üzlet. Máris kétszázmilliós bevételük van, pedig néhány hete alakultak.

Mint említettem: a szerződés megkötése nem jelent azonnali bevételt. Ráadásul a költségeink is jelentősek. Nem csak a marketingkiadások vagy az iroda működtetése ró nagy terhet a cégre, de szakjogászokat is alkalmaznunk kell, akik jól ismerik az indiai, ciprusi és magyar szabályozást és adózási gyakorlatot, a kettős adóztatás elkerülése érdekében született egyezményeket. A letelepedés ezekben az esetekben üzleti döntés is, s az ügyfelek számára nem mellékes körülményt jelentenek például az adózási kérdések, amelyekben tanácsot kell adnunk.

Ha már itt tartunk: nem gondoltak arra, hogy ha már módosítottak a szabályokon, akkor mégiscsak Magyarországon adóznának a keletkezett nyereség után, és ide költöztetnék a céget?

Négy hónapba telt, amíg el tudtuk indítani ezt a szolgáltatást. A hazatelepülés újabb engedélyezést és szerződéskötést jelent, erre az időre a cég leállna. Egy három-négy hónapos szünetet azonban nem engedhetünk meg magunknak, így már maradunk, ahol vagyunk.

Mi tartott ennyi ideig? Nagyon gyorsan kapták meg a bizottsági jóváhagyást, de utána három hónap telt el, míg sikerült szerződést kötniük az Államadósság Kezelő Központtal.

Aláírási címpéldányt kellett szereznünk, és ez jóval nehezebb, mint bárki várná. Az angolszász jog ugyanis nem ismeri ezt a fogalmat, miközben a Keler ragaszkodott ahhoz, hogy rendelkezzünk ilyennel a letéti számla megnyitásához. Ez utóbbi volt a feltétele, hogy megkössük a szerződést az ÁKK-val. Bonyolult jogügyletekről van szó, így tényleg át kell esni az indulás nehézségein. A magyar hatóságok egyre inkább segítőkészek, folyamatosan javul a feltételrendszer, ezért azt gondolom, gyorsulni fog az ügyintézés is, és ez is segíti majd a kötvények értékesítését.

Azért az se volna baj, ha több tízmillió forintot nem egy frissen alapított, kis törzstőkével rendelkező cégre kellene bízni. Azt még értem, hogy az állam az értékesítést másra bízza. De miért nem jegyezheti a befektető maga az államkötvényt?

Erről a jogalkotót kellene megkérdeznie. Ahogy látom, jelentősen egyszerűsíti a befektetés tartós lekötésének ellenőrzését és adminisztrációját ez a megoldás. Nekünk minden hónapban jelentenünk kell, mekkora az államkötvény-állományunk az elkülönített számlán. Ha ezt több száz vagy több ezer befektetőnél kellene nyilvántartani, az jelentős adminisztrációs többlettel járna. Ezeknek a papíroknak letétben kell lenniük, nem engedhetők a másodpiacra, ezzel a megoldással az állam ezt garantálni tudja a maga számára.

Csakhogy így a befektető az önök kockázatát futja, nem a magyar államét.

Elméletileg talán, valójában azonban nem. Jogszabályi garancia, hogy ez a cég csak és kizárólag letelepedési államkötvénybe fektethet be, és a tevékenysége is erre a szolgáltatásra korlátozódik. Ezért is kellett új céget alapítani erre a tevékenységre – így talán érthető, miért néhány héttel a létrehozása után kaptuk meg a bizottsági jóváhagyást. De mi magunk is mindent megteszünk a befektetők pénzének garantálása érdekében. Például bankgaranciát kérünk minden általunk kibocsátott váltóra, hogy a befektető biztos lehessen abban, visszakapja a pénzét öt év elteltével.

Miért ezt a bankgarantált váltót bocsátják ki? Miért nem kötvényt?

A hazai előírások szerint névre szóló értékpapírt kell adnunk. Ez lehetne zárt körben kibocsátott kötvény is, ám a ciprusi előírások szerint ahhoz, hogy a pénzügyi felügyelet engedélyt adjon egy ilyen kibocsátásra, előre meg kell nevezni a befektetőket. Vagyis minden egyes esetben külön kötvénykibocsátási procedúrán kellene végigmennünk, ami meghosszabbítaná és sokkal drágábbá is tenné az eljárást. A másik megoldás még az lehetett volna, ha bankká válunk, és úgy adunk ki névre szóló értékpapírt, de hát ez azért már más üzlet volna.

Névjegy

 

FÖLDVÁRI GÁBOR Magánbefektető, kéttucatnyi hazai cégben érdekelt, köztük szerepel marketing- és PR-ügynökség, szoftvercég, ingatlanfejlesztő, fémkereskedő és irodai gépek kölcsönzésével foglalkozó társaság is, ahogyan antikvár könyvekkel foglalkozó vállalkozásban is van tulajdonrésze. Az idén 53 esztendős közgazdász korábban részt vett a tőzsdén jegyzett Exbus és a Bookline vezetésében is, mindkettőnek tulajdonosa is volt, de számtalan társaság vezetése mellett akadt ideje az Országos Széchényi Könyvtár Corvina alapítványa kuratóriumi elnöki teendőinek és a Mű-Terem Galéria felügyelőbizottságának vezetésére is.