– Milyen a kapcsolata Orbán Viktorral?

– Valamiért most mindenki ezt kérdezi, de semmi sem változott a kapcsolatunkban.

– Vagyis? Ugyanolyan jó? Ugyanolyan rossz? Ugyanolyan konstruktív?

– Korrekt a kapcsolatunk.

– Többen úgy értelmezték az elmúlt napok eseményeit, hogy amíg Afrikában volt, itthon kiadták önre a kilövési engedélyt.

– Ha volt is ilyen engedély, én nem látom a vadászt, és azt sem, hogy milyen kaliberű fegyvere van.

– Lenne a kormánynak oka arra, hogy valaki más vezesse a legnagyobb magyarországi pénzintézetet?

– A részvényesek döntenek arról, ki vezesse az OTP-t. Köztük a magyar állam is. Az ország biztonsága szempontjából rendkívül fontos, hogy a bank stabilan működjön. Az OTP Európa harmadik legstabilabb pénzintézete, olyan mutatókkal rendelkezik, melyeket mások messze meg sem közelítenek. Nyilván mindent lehet jobban is csinálni, de hogy ezt sokkal jobban, azt nem hiszem.

– Ezt a stabilitást, a működés hatékonyságát javítanák akvizíciókkal is. Hogy áll a folyamat?

– A magyarországi bankszektor most azoknak érdekes, akik már itt vannak, és egy felvásárlásból a szinergiák kiaknázásával, a hatékonyság javításával, a költségek csökkentésével profitálni tudnak. Ilyen az OTP is. Vannak konkrét célpontjaink – nem feltétlen azok, amelyek a lapokban megjelentek az utóbbi időben –, most ezeket elemezzük ki. Háromszor is meggondoljuk azonban, mielőtt döntünk. Nőttek a bankokkal szembeni követelmények, az Európai Unió több országa is nehéz helyzetben van, s ezért komoly tartalékokra van szükség.

– Ez az oka annak, hogy Európán kívül is kutatnak felvásárlási célpontok után? Az utóbbi hónapokban az OTP kínai és vietnami terjeszkedési terveiről lehet hallani.

– Nagyon fontos a gazdaságos üzemméret, a magyar piac azonban kicsi, az elmúlt években pedig kevesebb a beruházás, és csökkent a fogyasztás, vagyis nehéz jövedelmet termelni. Az OTP-nek vannak olyan termékei, am elyek – úgy tűnik – sikeresek, és jól működnek a külföldi piacokon, ezért keresünk olyan lehetőségeket, ahol bővíteni tudjuk a mozgásterünket, több profitot tudunk termelni. Ami a Távol-Keletet illeti: keressük a lehetőségeket, képviseleti iroda nyitását tervezzük, az országokat jól ismerő, a kínai és vietnami nyelvet beszélő kollégákat vettünk fel.

– Konszolidációra nemcsak a bankszektorban, hanem az élelmiszeriparban is szükség lenne Magyarországon. Az utóbbi időben tönkrement húsipari cégek között volt olyan, amelyet szívesen átvett volna, ha nem száll be az állam?

– A Magyarországon működő hús- vagy akár tejipari cégek nem egymással versengenek, hanem a nemzetközi áruházláncok révén például a német vagy a lengyel beszállítókkal. Ám csak akkor tudunk versenyképesek lenni, ha a legkorszerűbb üzemeket építjük meg, és a magyar agrárium legalább olyan költséghatékonyan állítja elő az alapanyagot, mint a németek vagy a lengyelek. Nem az a megoldás, hogy a hatékonytalan, nem korszerű üzemek továbbélését állami mentőövvel biztosítjuk. Az ilyen akciók nem hoznak tartós eredményt, egy vagy legfeljebb két év után újra előáll ugyanaz a probléma, miközben a tulajdonosi tőkéből működő üzemek helyzetét is megnehezítjük. Az állami pénzből megmentett cégek olyan versenyt generálnak, amelyből végül mindenki vesztesként kerül ki, mivel ezek a vállalkozások kevésbé érzékenyek a költségekre. A szektor konszolidáció jára új utat kell találni. Nem sok, de hatékonytalan termelőegységre, hanem néhány korszerű nagyüzemre lenne szükség.

– Egy interjúban úgy fogalmazott, hogy nincs konfliktusa Simicska Lajossal, más területen vannak érdekeltségeik. Az utóbbi időben azonban mintha ő is a mezőgazdaság iránt érdeklődne.

– Az agrárium szereplőinek közösek az érdekeik, nem egymással versenyzünk. A mezőgazdaságban békében elvannak egymás mellett a termelők. Ez mindenkire igaz, nem csak a kettőnk viszonyára.

Csányi Sándor, OTP