Ez az átalakítás inkább a menedzsmentszinteket érinti. Ezt követően – némi ellentmondásban az előbbiekkel – megjegyezte: ha létszámcsökkentésről beszélünk, akkor az inkább az adminisztrációval foglalkozó területeket érinti. Szerinte a cégnél európai összevetésben nagyon magasnak mondható a szellemi foglalkozásúak aránya. „Sokkal több ember foglalkozik papírmunkával, mint acélgyártással” – fogalmazott. A leépítést firtató újságírói felvetésre válaszolva megjegyezte, „mindent elkövetnek”, hogy a fizikai dolgozók munkahelyét megmentsék. A Népszabadság elbocsátásokat érintő újbóli kérdésére, amely szerint van-e olyan konkrét szint, amelyre a jelenlegi, mintegy 7500-as dolgozói állományt csökkenteni akarják, a vezérigazgató úgy reagált: oda kell eljutni, ahol a versenytársak állnak. Szerinte akár 30-40 százalékkal is magasabb a létszám, mint másoknál. Hozzátette azonban: a helyzetet nem lehet egyértelműen „lefordítani a Dunaferr-re”, hiszen nagyon eltérő lehet két cég alkalmazott gyártástechnológiája, és Dunaújvárosban szociális és társadalmi kérdéseket is figyelembe kell venni. Nagyon elővigyázatosan vizsgáljuk a kérdést, az első számú cél – ismételte meg –, hogy „ne bántsuk a termelést”. Konkrét számot azonban nem mondott. Közlése szerint a legnagyobb gond, hogy a fix költségek (a többi között a dolgozói bérek és a kohó működtetése) nagyon magasak. A nehéz helyzet ellenére sem kívánnak azonban kivonulni Magyarországról, és – a lőrinci meleg hengermű után – más termelési egység bezárására sem készülnek, továbbá a gyártási folyamat elemeiből sem terveznek semmit elvinni külföldre – jelentette ki.

A vasmű talpra állítását – az átstrukturálásnak hívott leépítésen kívül – a fő termelési vonalak modernizációjával képzelik el. Ehhez kijelölik a gyártás azon elemeit, amelyeknél beruházásokkal a leghatékonyabb javulást tudják elérni, s a megtérülés a lehető leggyorsabb lesz. Cél, hogy magasabb hozzáadott értékű termékekkel tudjanak megjelenni a piacon, ezért a hengerelést modernizálnak elsősorban. A fejlesztésre fordított források viszont szűkösek lesznek: az idén csak tízmillió dollár jut erre a célra, a következő években összesen ötvenmillió dollárt költenek.

Az ugyanakkor biztos: nem lesz egyszerű a Dunaferrt kirángatni nehéz helyzetéből. Tavaly a társaság a 2004-es privatizáció óta tartó történetének második legnagyobb veszteségét hozta össze: 36 millió dolláros (8,1 milliárd forintos) mínusszal zárt. Az acélmű pedig annak érdekében, hogy a termelést fenn tudja tartani, kedvezményes fizetési lehetőség mellett kapja a magasabb hozzáadott értékű termeléséhez nélkülözhetetlen félkész terméket (buga) az ukrán–orosz anyavállalattól. Ennek következtében viszont mára 300 millió dolláros tartozást halmozott fel az anyavállalatnál.

Jevgenyij Tankilevics átszervezésről beszél