Nemrég július 1-jéről október 1-jére tolták el a gazdasági bizottság kezdeményezte, Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető nevéhez fűződő üzemanyag-jelölési rendszer bevezetését. Ám a szakma továbbra sem érti, mi szükség az új rendszer felállítására. A hatályos szabályok szerint ettől az időponttól kezdve valamiféle jelölőanyagot kellene a szabad forgalomba hozott üzemanyagokhoz keverni, ami a motorikus tulajdonságokat nem befolyásolhatja. Így bizonyítanák, hogy a termék után adóztak, voltaképp az alkoholzárjegyhez hasonlóan. Továbbra sem tudni ugyanakkor, hol, miként, mennyiből és milyen anyagot kellene keverni az üzemanyagba – közölte lapunkkal Wilde György, a Magyar Ásványolaj Szövetség főtitkára.

A szivárvány színei – gyakorlati hasznuk lesz, vagy csak szemfényvesztés marad?

A törvény szövegéből – amihez azóta sem társult a részleteket tisztázó végrehajtási utasítás – az vezethető le, hogy a rendszer működtetése az állam és a honi energiacégek közös tulajdonában lévő Magyar Szénhidrogén-Készletező Szövetség (MSZKSZ) feladata, helyszíne pedig a meglévő adóraktárak. A kereskedőknek forgalomba hozatal előtt ezekre a telephelyekre kellene elszállítaniuk az üzemanyagot, ott az MSZKSZ – térítés ellenében – megjelölné, majd visszaadja azt és engedélyezi a forgalmazást. Szakértők szerint ez technikailag megoldható, de feleslegesen bonyolítja a rendszert, és néhány forinttal bizonyosan emeli az üzemanyagok árát is.

Forrásaink cáfolták azt a felvetést, hogy a rendszer az egyetlen magyarországi finomítóüzemeltető cég, a Mol érdekét szolgálná: ez a magyar olajcég számára ugyanolyan tehertétel, mint másnak – állítják. Továbbra sem tudható viszont, hogy a külföldi – például az OMV által működtetett schwechati – finomítók miként kapcsolhatók a rendszerhez. Egyelőre megoldatlannak látszik az is, ha egy másik EU-tagállamból tartálykocsival közvetlenül a benzinkutakra szállítanak üzemanyagot, pedig ez teszi ki a hazai forgalom tizedét. A szakma szerint elképzelhető, hogy az MSZKSZ már be is indította a meghívásos pályáztatást. Az MSZKSZ pontos elképzelései nem ismertek, megkeresésünkre úgy vélték, jogalkalmazóként nem lehet álláspontjuk, és honlapjuk vizsgálatát ajánlották, ahol is kérdéseinkre nem leltünk válaszokat.

Korábban a főtitkár arra hívta fel a figyelmet, hogy – az előterjesztés indoklásával ellentétben – ilyen rendszer az unióban nem működik, mi több, ellentmond az EU előírásainak. (Igaz, a kerozinjelölést a szervezet a jelek szerint sikeresen támadta, mert ezt a kötelezvényt azóta kivették a törvényből.) Ráadásul a vegyianyag-összetétel – szerinte – előbb-utóbb az olajbűnözők számára is ismert lesz, így annak bekeverésével az eddigieknél könnyebben „legalizálhatnak” adózatlan, a motort adott esetben károsító anyagokat. Ez legalábbis gyengíti a jövedéki szervek – szerinte eddig rendkívül magas színvonalú – munkájának hatékonyságát.

A főtitkár most annyit pontosít korábbi álláspontján, hogy Törökországban tényleg működik hasonló jelölés, de azt egy más piaci helyzet, elsősorban a szereplők saját jól felfogott érdeke teszi indokolttá. Mások mellett Wilde György is szóvá tette Fónagy János államtitkár minapi parlamenti kijelentését, miszerint a jelölőrendszert a szakma kérte volna: ezt vele együtt más szakmai források cáfolták, Wilde ennek kapcsán küldött érdeklődésére az eddigiekhez hasonlóan ismét nem érkezett válasz. A főtitkár december óta Rogán Antalt is többször kérte, hogy adja ki az indoklásban szereplő állítólagos, jelentős visszaéléseket mutató hazai vizsgálatok adatait, ám nem méltatták válaszra. Mások lapunknak elismerték, az elmúlt évek során lehetett hallani kőolajos visszaélésekről, ami – jó szándékú megközelítésben – kiválthatta a törvényhozók intézkedéseit. Ám a visszaélések nagyságrendje messze nem indokolja ezeket a lépéseket, amelyek alapvetően a piac túlnyomó többségét alkotó tisztességes szereplőkre rónak pluszterheket. Kétségtelen, a szakmai felvetések érdemi indoklása elől a Fidesz politikusai rendre kitérnek.

Más szakértők viszont inkább azt gyanítják, hogy a szabályozók által megszabott pályázati keretek egyértelműen egy-egy bekeverő-, illetve vegyianyag-gyártóra szűkítik le a lehetséges pályázók körét, amelyek így többmilliárdos pluszbevételre tehetnek szert. Konkrét cégneveket azonban nem hallottunk a felvetések során, e vélekedéstől Wilde György el is határolódott.