Elveszett generáció
Az egyik neves kutatóintézetnél néhány éve még természetes volt, hogy egyes projektjeikbe fiatal gyakornokokat is bevontak, és rendszeresen foglalkoztattak pályakezdőket. A megrendelések megcsappanása és a költségcsökkentés miatt azonban ma már minden feladatot az ott alkalmazásban állók kénytelenek végezni, hiába pártolnák egyébként a friss diplomások felkarolását.
Magyarországon a 15-24 éves fiatalok foglalkoztatási szintje elmarad az uniós átlagtól, pedig a közösség tagállamainak sincs okuk dicsekvésre: Spanyolországban például tavaly áprilisban először az 50 százalékot is meghaladta a 25 év alattiak munkanélküliségi rátája, Görögországban pedig a legfrissebb adatok szerint százból 60 fiatalnak nincs munkája.
– A helyzet nem sok jóval kecsegtet. Az előrehozott nyugdíj tavalyi megszüntetése miatt kevesebb munkahely szabadul fel, amit a fiatalok megszerezhetnének. Az idősebbek által elfoglalt állások hiányát ellensúlyozhatnák a cégbővítések, a beruházások, csakhogy még mindig tart a válság, így ezzel egyelőre nem számolhatunk. Sőt a fiatalok még azt az előnyüket is elvesztették, amit korábban azért élveztek, mert pályakezdőkként a cégek alacsonyabb bérért szerezhették meg őket.
– Sok ágazatban még a tapasztalt kollégák fizetését is csökkentették, így ma már nincs meg a bérelőny sem, vagy nem olyan jelentős, hogy a vállalatokat a fiatalok felé lendítse – mondja Adler Judit, a GKI kutatásvezetője. Kutatások sora igazolja, hogy Magyarországon az elhelyezkedés egyik kulcsa a személyes kapcsolati háló: az emberek több mint a fele ismerősök, barátok ajánlásai révén kap munkát. Az oktatásból frissen kikerülőknek azonban jellemzően még nincs meg ez a bázisuk.
– Hiányzik az a társadalmi nyomás is, ami meggátolná, hogy a gazdaság szereplői kihasználják a fiatalokat, és munkaszerződés nélkül vagy irreálisan alacsony fizetségért dolgoztassák őket. A szakszervezetek gyengék, kifejezetten a fiatalokat segítő munkaügyi érdekvédelmi szervezet pedig nincs, vagy súlytalan – teszi hozzá Adler Judit.
A szakember szerint a Start-kártyák biztosította kedvezményeknek hosszú távon lehet jó hatása, ehhez azonban mindenképpen szükség van arra is, hogy új munkahelyek létesüljenek. Hiú remény azonban abban bízni, hogy a GDP növekedésével arányosan nőhet a jövőben a foglalkoztatás. A technológiai fejlődés ugyanis már nemcsak a mezőgazdaságban és az iparban teremt olyan eszközöket, gépeket, amik helyettesítik az emberi munkaerőt, hanem a szolgáltató szektorban – például a pénzügyi, az adminisztratív és a mérnöki területen – is. Az újítások ma már teljes szakmákat is képesek kiváltani.
Jó helyzetben a magasan kvalifikált, speciális tudással rendelkező, nyelveket beszélő fiatalok érezhetik magukat. Magyarország elmaradását az uniós foglalkoztatási szinttől nagyrészt az alap- és középfokú végzettséggel rendelkezők alacsony foglalkoztatása okozza.
Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-magyarországi Egyetem (NYME) docense éppen ezért az oktatásban látja a probléma gyökerét. – Amíg egy jó oktatási rendszer következtében nem nő a termelékenység, a foglalkoztatási ráta és a bérek sem fognak emelkedni. Az emberi személyiség fejlődése szempontjából az első évek a legfontosabbak. A jelenlegi rendszerben pedig pont ez a korszak kapja a legkevesebb figyelmet és erőforrást. Amikor a hatéves gyerekek megérkeznek az általános iskolába, tanulási képességeik szintje között akár öt év eltérés is lehet. Az alapfokú oktatás feladata lenne, hogy ezt a különbséget mérsékelje, sőt megszüntesse köztük. Ehelyett azonban a különbség tízévnyire nő, mire a gyerekek betöltik a 16-ot.
A középfokú oktatáson belül kiemelkedően rossz a szakképzés minősége, amely az alapfokú oktatás gyengeségei miatt eleve gyenge diákállománnyal működik. Pedig éppen innen kellene kikerülnie azoknak, akik betölthetnék a helyeket az ipari hiányszakmákban. Ezek listája évek óta szinte alig változik – mondja a szakember. Hozzáteszi: drámaian elmaradott a felnőttképzés rendszere, az angolt tanulók arányát tekintve pedig utolsó helyen állunk az uniós tagországok között. A fiatalok is tehetnek azonban saját érvényesülésükért. – Még mindig sokan vannak, akik az iskolából kikerülve téves elvárásokkal vágnak neki az álláskeresésnek, akár bérigényről, akár pozícióról van szó. A pályakezdés a befektetések, a bizonyítás ideje. A starthoz a kis- és közepes vállalkozások is jó terepet kínálnak.
Nem jó stratégia arra várni, hogy valamelyik multi majdcsak a lábunk elé hullik – véli Csaposs Noémi karrier-tanácsadó, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének (SZTMSZ) elnöke. Sokat nyom a latban az oktatásban töltött évek során szerzett szakmai gyakorlat, főleg ha azt az ember azon a területen szerzi, ahol később szeretne elhelyezkedni. Még akkor is hiba kihagyni a továbbképzési lehetőségeket, ha azt a munkahelyen nem finanszírozzák. Sőt ha arra kerül a sor, a végkielégítés egy részét is nyelvtanulásra, számítástechnikai vagy szakmai tanfolyamokra kell áldozni. – A tudás mindig megtérül, még ha nem is rövid távon. Az élethosszig tartó tanulás nem szlogen, hanem a sikeres munkaerő-piaci érvényesülés egyik alapkövetelménye – teszi hozzá Csaposs Noémi. Szerinte a mobilitás, a kompromisszumkészség és az előre gondolkodás szintén elengedhetetlen. Akinek pedig van egy jó ötlete vagy egyedül is űzhető foglalkozása – akár fodrász, akár háztartásigép-szerelő, akár építész –, érdemes saját vállalkozásba fognia. – A jelenlegi gazdasági helyzet azonban mindenkitől türelmet, kitartást és a lehetőségek folyamatos keresését követeli – hívja fel a figyelmet.
