A tavaly nyáron, a brüsszeli kifogások ellenére elfogadott magyar termékrendelet egyik következménye, hogy mára érzékelhetően csökkent a magyarként reklámozott termékek mennyisége. A nagy kereskedelmi cégek, illetve a gyártók zöme vonakodik a termékeit ilyen módon megkülönböztetni, hogy megússza az ebből adódó felesleges jogvitákat. Különösen, hogy bár a GVH által citált közvélemény-kutatók, így a Medián és az Ipsos felmérései azt mutatják, hogy a vásárlók számára általánosságban fontos a termékek magyar eredete, a kereskedők tapasztalata leginkább az, hogy ez a hozzáállás jobbára addig tart, amíg át nem lépik az áruház küszöbét. Onnantól ugyanis szigorúan az árak és a minőség alapján hoznak döntést. A GfK Hungária piackutató szerint a friss gyümölcsnél és zöldségnél még szempont lehet az áru hazai eredete, míg hústerméknél például a vásárlót egyáltalán nem érdekli, hogy honnan származik a termék.

Már a 2010-es kormányváltás előtti agrárvezetés is hangsúlyozta a „hazai áru” fontosságát. Bár piackutatások szerint a vásárlókat már akkor is jobban izgatta az ár, mint a termék eredete, a „hazaiság” mégis bevett és afféle kötelező marketingelemmé vált, mind a hazai, mind a multinacionális gyártók és élelmiszer-forgalmazók körében. A cégek valósággal sulykolták a termékeik magyarságát, és az akkori jogi szabályozás lazaságát kihasználva sorra születtek a hazafias termékvédjegyek, melyekből az agrártárcánál nemrégiben 30-nál többet számoltak össze. Nem csoda, hogy 2010 után a Fazekas Sándor vezette minisztérium elhatározta, rendeletben szabályozza a kérdést. A hosszas vajúdás után végül tavaly nyáron elfogadott jogszabály gondolatmenete lényegében az, hogy nem kötelező az eredetmegjelölés, ám ha valaki utalni akar arra, hogy honnan származik a terméke, úgy azt szigorú követelményekhez köti, és ilyenformán szankcionálhatóvá vált, ha ezzel az információval megtévesztik a vásárlókat.

A rendelet értelmében a gyártók, amennyiben úgy döntenek, hogy feltüntetik a termékeredetet, úgy három kategóriát használhatnak. Termékük akkor lehet „magyar”, ha száz százalékban hazai alapanyagból, itthon történik a gyártás. A „hazai terméknél” elég, ha az alapanyag 50 százaléka magyar, míg a hazai „feldolgozású terméknél” az alapanyag lehet teljességgel külföldi, ám a feldolgozás oroszlánrészének kell Magyarországon történnie.

A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) tájékoztatása szerint ősszel lejár a gyártóknak és kereskedőknek adott türelmi időszak, és onnantól a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonság Hivatal (NÉBIH) és a megyei kormányhivatalok élelmiszer-biztonsági és állategészségügyi igazgatóságai kiemelten fogják vizsgálni az önkéntes megjelölések jogosságát. Alighanem lesz mit ellenőrizni: az új jogszabály alapján egy sor, korábban köztudatban magyarnak tekintett termék – például a tradicionális hústermékek zöme – búcsúzhat a „magyar” megjelöléstől.

A tradicionálisan magyarnak tekintett hústermékek zöme – a hazai vágósertés-állomány csökkenése miatt – gyakran részben vagy akár egészben importhúsból készül, tehát ezek aligha viselhetik a magyar jelzőt. Miközben, az előírások alapján a vásárlók fejében csöppet sem magyarként élő áru, mint például az amerikai álom megtestesítője, a Coca-Cola bízvást kiteheti termékeire a nemzeti trikolórt, hiszen az üdítők a koncentrátumot leszámítva teljesen magyar alapanyagból készülnek. Sőt, mivel a gyorséttermek is itthoni alapanyagból készítik áruikat, a hamburgerek is pályázhatnak a „magyar termék” címre.

A cégek zavarát alighanem fokozza, hogy közben a GVH is vizsgálni kezdte az ilyen eseteket, igaz, a versenyhivatal hangsúlyozottan azt nézi, hogy a reklámokban közölt információk mennyiben térnek el attól, amit az átlagfogyasztó gondol a magyar termékről. Ennek szellemében a hatóság 2010 óta a CBA egyik regionális cégét, az Auchant, az Aldit, a Spart, illetve a napokban a Penny Marketet marasztalta el, amiért megtévesztően használták a magyar eredetmegjelölést a reklámjaikban. Azonban a versenyhivatali eljárások sajátossága, hogy nemcsak a VM rendeletét veszi alapul. Sőt, egyes vélemények szerint a GVH döntéseikor szinte tüntetően nem a tárca rendeletére támaszkodik, hanem a fogyasztóvédelmi törvényből vezette le a döntéseit. A GVH véleménye szerint az átlagvásárló számára az a magyar, ami magyar alapanyagból és Magyarországon készül – ezt a bíróság több alkalommal is elfogadta.

Azaz: ha a forgalmazó felerészt külföldi alapanyagból készülő „hazai termékként” eladott terméke át is megy a NÉBIH szűrőjén, még kaphat versenybírságot, ha mindezt a reklámokban is közzéteszi. Az Auchannak 10 millió forintjába került, hogy több, a köztudatban magyarnak tartott terméknél – Pick téliszalámi, Erős Pista, Sió gyümölcsszörp – nem tudta bizonyítani az alapanyagok hazai eredetét. Ugyanakkor piaci vélekedések szerint a cégek zöme nemcsak ezért vár ki a termékeredet-jelölések használatával, hanem azért is, mivel egyelőre nem eldöntött, hogy az unió kötelezettségszegési eljárást indít-e Magyarországgal szemben a termékrendelet miatt. Bár a tárca tájékoztatása szerint mára rendeződtek az ügyben a vitás kérdések: szerintük az uniós aggályok arról szóltak, hogy Magyarország egyfajta eredetvédelmi szabályozást alkotott volna, míg a magyar álláspont szerint csak fogyasztói tájékoztatásról van szó.

Brüsszeli forrásokból úgy tudni azonban, hogy az uniós hivatalnokokat még nem sikerült minden tekintetben megnyugtatni. Jelenleg pilot eljárás folyik a kérdésben, ami annyit jelent, hogy az Európai Bizottság további kérdéseket tett fel a magyar kormánynak és a választól teszi függővé, hogy eljárást indít Magyarországgal szemben, vagy sem – tájékoztatták lapunkat. Arról ugyanakkor a bizottság nem tájékoztatott, hogy pontosan mi is a vitás kérdés. Megeshet, hogy a magyar termékrendeletet végül úgy ítélik meg, beleütközik az uniós jogba, mivel a korábban irányadó, az 1992-es uniós vámrendelet szigorításaként is felfogható. Ott ugyanis a terméken végzett utolsó, lényeges feldolgozás helye – ebbe akár a csomagolást is beleértették – számít a származás helyének. Vagyis a magyar szigorítás voltaképpen ebből a körből emelte ki a „magyar termék” és a „hazai termék” kategóriáját.

Bonyolítja a kérdést, hogy 2014-ben lép be az új uniós rendelet a fogyasztók élelmiszerekről való tájékoztatásáról. A rendelet szerint a gyártó választhatja azt, hogy nem tünteti fel a származás helyét (vagy csak annyit ír: EU), illetve feltüntetheti a származás helyeként Magyarországot is, ám ha az alapanyag nem magyar, úgy azt külön jeleznie kell. Ebben az esetben a „hazai termék” címkét viselő termékek gyártóinak választaniuk kell, hogy a magyar szabályoknak felelnek-e meg, vagy az uniósnak – ott ugyanis külön fel kellene tüntetni, hogy az alapanyag egy hányada nem hazai eredetű.

Százmilliárdok élelmiszer-biztonságra

Hazai és uniós forrásokból a következő tíz évben 400 milliárd forintos költségvetéssel működhet a megújuló élelmiszerlánc-biztonsági felügyeleti rendszer. A jelenleg is jól működő struktúra átalakítására a megváltozott termelési és feldolgozási módszerek, a liberalizált külkereskedelem, a termékek szabad áramlása miatt van szükség.

Az új felügyeleti rendszerről szóló előterjesztést már kidolgozta a területgazda Vidékfejlesztési Minisztérium (VM), a jelenlegi társadalmi vitára bocsátott koncepció a véglegesítés után, várhatóan még az első fél évben a kormány elé kerülhet – mondta el Bognár Lajos élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért felelős helyettes államtitkár.

Az új módszerek azonban az élelmiszer-termelésben jelentősnek, átlagosan mintegy harmincszázalékosnak tartott feketegazdaság elleni harcban csak részleges sikereket hozhatnak, hiszen a magas, 27 százalékos áfával csalók nemcsak az adóhatóságot kerülik el, de nem tartják be az elemi élelmiszer-biztonsági szabályokat sem.

Józwiak Ákos, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal igazgatóhelyettese kiemelte: az új rendszer akkor működhet jól, ha a tervezhető és a váratlan kockázatokat is képes kezelni. Ehhez viszont szükség van a fogyasztók, a termelők és a kereskedők jelenleginél jobb informálására, a különböző szervezetek egységes elveken működő kockázatelemzésére és kommunikációjára. Fontos a hatósági laboratóriumi hálózat fejlesztése, de a magáncégek rendszerbe kapcsolása is. (Cz. P.)