Skót fizetés a svájci főnököknek
Haragjának egyik kiváltója Marcel Ospel, a legnagyobb svájci bank, az UBS elnöke volt, aki 2003 és 2005 között háromszorosára emelte saját fizetését, és a végén már 24 millió frankot keresett. Ez 13 ezer frankos órabérnek felel meg, ami épp az 580-szorosa a minimálbérnek. Ospel vezetése alatt az UBS 16 milliárd frankot bukott amerikai jelzáloghiteleken, de a vezetők közül senki sem ütötte meg a bokáját a hatalmas veszteség miatt, pedig a válság kezdete óta összesen 50 milliárd dollárt voltak kénytelenek leírni. A fogpasztagyáros Thomas Minder úgy érezte, ennek a menedzseri viselkedésnek egyszer s mindenkorra véget kell vetni.
Annál is inkább, mivel nem Ospelé volt az egyedüli eset. Amikor a Swissair 2001-ben csődbe ment, Mario Corti vezérigazgató 12,5 millió frankos lelépti díjjal távozott. Ahogy Minder a Spiegelnek fogalmazott, ekkor egy világ dőlt össze benne. A svájciak pedig akkor sokalltak be végleg, amikor kiszivárgott: Daniel Vasella, a Novartis gyógyszergyár február végén távozott vezére 72 millió frankos végkielégítésre tarthat igényt, ha hat évig nem helyezkedik el a konkurenciánál. A felháborodás akkora volt, hogy a cég felmondta a szerződést, és az exvezér is igyekezett biztosítani mindenkit: a pénzt amúgy is jótékony célokra fordította volna. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a svájci lakosság 67,9 százaléka vasárnap megszavazta a nagyvállalati vezetők megregulázását.
Pedig a kampányban mintha Dávid és Góliát állt volna szemben egymással: Minder 200 ezer frankot költött a kampányra, ellenfele, az Economiesuisse svájci vállalati szövetség nyolcmillió frankot. Ebbe belefért, hogy teleplakátolják az országot a sikeres svájci vállalatvezetők képével, azt sugallva, hogy ha megnyirbálnák a juttatásaikat, akkor az alpesi ország gazdasága is jóval kevésbé lenne sikeres. – Ha nem jönnének a tehetséges menedzserek, sérülne az ország nyitott és piacbarát külföldi megítélése – üzenték.
Pedig Minder nem azért kampányolt, hogy valamilyen konkrét plafon alá vigyék a fizetéseket, csupán azt szeretné elérni, hogy erről ne maguk a vállalatvezetők dönthessenek, hanem a részvényesek és a felügyelőbizottság. Évente szavazzanak arról, hogy megérdemli-e az adott vezető a fizetésemelést, kaphat-e bónuszt, és mekkora végkielégítés jár neki. Azoknak, akiknek a vállalata csődbe megy, például egyáltalán ne járjon bónusz. Ha pedig valaki megszegi a szigorú szabályokat, akár három évig terjedő börtönbüntetést is kaphasson.
A vasárnapi népszavazás alapjaiban nem rengeti meg a cégvezetők jövedelmét, csak azt a látszatot kelti, hogy a részvényesek nagyobb ellenőrzést gyakorolnak majd felettük – értelmezi a helyzetet a Reuters. A svájci cégek felénél a részvényeseknek már eddig is volt joguk beleszólni a fizetésekbe, igaz, ez nem volt kötelező érvényű, és nem is fordult elő olyan eset, hogy leszavazták volna egy vezérigazgató fizetési igényét. A svájci igazságügy-miniszter máris jelezte, hogy nem lesz egyszerű törvénybe iktatni a mostani népszavazás eredményét, de a demokratikus döntést semmiképp nem kérdőjelezik meg. A svájci szociáldemokraták viszont még tovább mennének: ők azt szeretnék törvénybe iktatni, hogy egy vállalatvezető és a legalacsonyabb szintű beosztottjának bére között legfeljebb 12-szeres különbség lehet. Ez alapjaiban rázná meg az országot, lévén a svájci vállalatvezetők a világ legjobban fizetett menedzserei között vannak: míg a németek vagy a britek átlagosan évi 6,7 millió eurót keresnek, svájci kollégáik nyolcmillió eurónak megfelelő frankot visznek haza.
