A 2014-es kampány alatt csapnak át a hullámok?
A pénzbőségnek köszönhetően a befektetők adott mértékű kockázatot alacsonyabb hozamelvárás mellett is bevállalnak. Az alacsony hozamú amerikai állampapírok helyett szinte őrülten kergetik a nagyobb hasznot, köztük a kockázatosabb papírokat – például a „sikeres” magyar dollárkötvényt. S mint Jeremy Stein amerikai jegybanki kormányzótanácsi tag utalt rá a minap, újra buborékok képződnek. Az ésszerűen gazdálkodó feltörekvő országokban erősödik az árfolyam és gyengül az export – nálunk nem omlik össze az árfolyam.
– Nem a magyar gazdaság teljesítményét ismeri el a piac, hanem azt a helyzetet tükrözi, amely sok tekintetben hasonlít a 2006-os állapotokhoz. A reálgazdasági alapoktól elrugaszkodva fúvódnak az eszközárak – mondja Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője. S hogy az aggodalom mennyire megalapozott, jól jelezte a tőzsdék és árfolyamok megingása pusztán arra a hírre, hogy az amerikai jegybankban megindult a vita a pénzbőséget teremtő – s egyes magyar kormányzati tényezők által másolni óhajtott – „mennyiségi könnyítést”, és nem szokványos eszközöket alkalmazó jegybanki politikának a várakozásnál előbbi visszavonásáról.
A piacok összerezzentek, s előrevetítették, mi várhat ránk, ha a jegybankok kilépnek az élénkítés eszközrendszeréből. És ugyan megnyugodtak arra a hírre, hogy a változtatásra várni kell, hiszen Ben Bernanke amerikai jegybankelnök keddi meghallgatásán az élénkítés fenntartása mellett foglalt állást, de mindez mutatja: a boldog idők sosem tartanak örökké.
A jegybank monetáris tanácsa is arra kényszerült a januári kamatcsökkentő ülésen, hogy jegyzőkönyvbe vegye: „A döntéshozók egyetértenek abban, hogy a nemkonvencionális eszközök körének bővítése a hazai viszonyok között mindössze akut pénzpiaci zavarok esetén jelenthet hatékony segítséget.”
A kormányzati ötletelés negatív nemzetközi visszhangját akarták tompítani a vezetőváltás előtt. Semmi sem utal azonban arra, hogy az ülésen vita bontakozott volna ki a nemkonvencionális eszközök mibenlétéről vagy a mennyiségi könnyítés értelméről, külföldi alkalmazásának céljairól és eszközeiről, eltérő körülményeiről. S szakmai körökben sem indult parázs vita erről a témáról. – Ennek az az oka, hogy nem szakmai, hanem centralizált politikai döntések születnek rövid távú megfontolások alapján, így kívülállók persze értelmesen társaloghatnak egymással, de befolyásolni a kormányzati forgatókönyveket nem tudják – mondja Karsai Gábor, a GKI vezérigazgató-helyettese.
A magyar gazdaságban a viszonylagosan magasabb kockázati megítélés még mindig benne maradt. Annak ellenére, hogy 2011 végéhez képest jóval alacsonyabbak a hozamok, a felárak, és lehiggadtnak látszik az árfolyam. Ezt jelzi, hogy a dollárkötvény kibocsátását követően Románia és Törökország jobb, Szerbia nem sokkal rosszabb feltétellel jutott hitelhez a piacon, az eurózónatag Szlovákia pedig történelmének legolcsóbb hosszú lejáratú kölcsönét vehette fel.
Lélekben arra kell felkészülni, hogy véget ér a külföldi jegybankok teremtette áldott állapot, a befektetői hangulatváltozás keltette hullámok éppen választási kampány idején csaphatnak át felettünk. Vagyis már 2013 végén, 2014 elején visszajuthatunk a 2011. decemberihez hasonló állapothoz – amikor a kormány újra az IMF-hez fordult.