A közgazdászguru körüli tódítások sorát a maga részéről a napokban Matolcsy György is szaporította. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) e heti közleménye szerint a „forint elleni újabb támadás” – a múlt csütörtökön elindult árfolyamesés – mögött egy személyben a „világ legbefolyásosabb pénzügyi elemzője”, az idén 54 éves Nouriel Roubini áll. A pénzügyi összeesküvés-elméleteket idéző NGM-közlemény mindezt egy kósza félmondattal magyarázta. Roubini nemrég egy befektetőknek szánt hírlevelében megjegyezte, hogy amíg Magyarország nem egyezik meg az IMF-fel, addig a befektetőknek a forint – tőzsdei szakkifejezéssel – shortolására, azaz árfolyamesésére érdemes játszaniuk. Az NGM legendáriuma szerint a spekulánsok vették a lapot és egynapos felkészülés után „megkezdték a támadásukat a forint ellen.”

Arról persze már mélységesen hallgatott a Matolcsy György vezette tárca, hogy ha Roubini egy félmondata ilyen hatással lenne a piacra, akkor már régen össze kellett volna omlania a nyugati világ gazdaságai többségének. A „Doktor Végzet” (angolul Dr. Doom) néven tisztelt, megrögzötten pesszimista Roubini ugyanis évek óta futószalagon gyártja a sötétebbnél sötétebb és csöppet sem félmondatos elemzéseit a világ, illetve az egyes nemzetgazdaságok jövőjéről. A jóslataira a tévés szereplései során gondterhelt tekintetével is ráerősítő Roubini 2013-ra szóló prognózisait elnézve azt lehet mondani, hogy a közgazdász tulajdonképpen kesztyűs kézzel bánt a forinttal.

A „végzet doktora” szerint az idén az USA és Kína gazdasága egyaránt recesszióba kerül, Görögország kilép az eurózónából, Irán pedig minden bizonnyal még ebben az évben háborús konfliktusba keveredik a nemzetközi közösség által árgus szemmel figyelt atomprogramja miatt. Pedig Roubini valószínűleg nem leli kedvét egy esetleges iráni–izraeli összecsapás „ízlelgetésében”, mivel mindkét országot a szülőhazájának tartja.

Roubini azonban pályafutásának a zömét a feltörekvő piacok gazdasági-politikai válságainak tanulmányozásával töltötte. Lényegében lepergett róla, hogy kollégái átnéznek rajta a sokszor túlságosan radikálisnak tartott véleménye miatt. Igaz, a tanárai által ritka tehetségnek tartott, fársziul, héberül, olaszul, franciául és angolul is folyékonyan beszélő szakértő módszertana kezdettől fogva jelentősen eltért a fősodorba tartozó közgazdászokétól. A máig is mestereként tisztelt angol John Maynard Keyneshez hasonlóan Roubini sem bíbelődött matematikai egyenletekkel. Sokkal inkább történeti és kulturális összefüggésekkel próbálta alátámasztani az elméleteit, amivel hamar kiérdemelte a „népszerű” – értsd tudománytalan – közgazdász besorolást.

Az Olaszországban diplomázott Nouriel Roubini az Egyesült Államokban szerzett tudományos fokozatot, majd rövidesen a Yale közgazdasági tanszékére került Robert Shiller mellé, aki már az 1990-es években megjósolta a dot.com, vagyis az internetalapú-gazdaság körül képződött óriásbuborék kipukkanását.

Roubini figyelmét elsősorban az kötötte le, hogy rájöjjön: mi áll a fejlődő piacokon időről időre kialakuló válságok mögött. Az 1990-es években, a hidegháború végét követően gyakorlatilag krízis krízist követett: 1994-ben Mexikó csődölt be, majd 1997-ben az ázsiai részvénypiacokon söpört végig a pánik. Egy évre rá összerogyott a brazil és az orosz gazdaság, majd ezt követte az ezredfordulón az argentin államcsőd. Roubini elmélete szerint a felemelkedő piacok közös hibája volt, hogy a fejlődésük során jelentős folyó fizetésimérleg-hiányt halmoztak fel, majd ezt külföldi hitelekkel finanszírozták olyan felelőtlen módon, hogy idővel a hazai betétesek bizalma megingott a saját bankrendszerükben. Ráadásul a „beomlott” országok bankszektorában gyenge volt az önkontroll és az állami felügyelet.

Roubini a korábbi válságok lefolyását és az amerikai lakásárak történelmi adatait elemezve 2004-re arra jutott, hogy a következő nagy krízis kiindulópontja az USA lesz. Keresve sem találhatott volna alkalmatlanabb időpontot az elmélete kifejtésére. Az amerikai gazdaság valósággal szárnyalt a pinceszintű mélységbe süllyedt alapkamat révén, míg a részvényárak az egekig szöktek. Hellyel-közzel így volt ez még 2006 szeptemberében is, amikor a közgazdászkörökben évek óta „Kasszandra” gúnynéven is emlegetett Roubini a New York-i Egyetemen tartott előadásában szemrebbenés nélkül közölte hallgatóságával, köztük az IMF több vezető közgazdászával: néhány hónapon belül olyan méretű válság robban ki, ami egyszer adódik egy emberöltő alatt. A mára legendás előadása során Roubini mintha csak egy három évvel későbbi üzleti lapból olvasta volna fel a hitelválság forgatókönyvét. A megjósolt szcenárió értelmében az USA-ban egyre több és több lakáshitel fog bedőlni, elértéktelenítve a jelzálog-fedezetű értékpapírokat, és mindez alapjaiban rengeti majd meg a nemzetközi pénzügyi világot.

– Azt hiszem, hogy erre most innunk kellene egyet – konferálta le a moderátor Roubini felszólalását a karzatról hangzó nevetés hallatán. Nos, könnyen lehet, hogy később többen valóban a pohár után nyúltak a 2007-es tőzsdei és ingatlanpiaci híreket látva. Nem így a bogaras különcből hirtelen világsztárrá avanzsált közgazdász, akinek a meglátásaiért központi bankok és kormányok versengenek. Hirtelen jött hírnevét leginkább arra használja fel, hogy legnagyobb szenvedélyének hódolhasson: az utazásnak. Meggyőződése, hogy egy-egy piacot csak úgy lehet megismerni, ha odautazik és huzamosabb időt eltölt az adott országban.

A közgazdászguru ugyanakkor maga is szigorúan alkalmazza a feltörekvő piacok tanulmányozása során szerzett tapasztalatait. Büszkén emlegeti, hogy rendszeresen takarékoskodik, nem él nagy lábon, adósságai gyakorlatilag nincsenek. Ami talán még inkább meghökkentő, hogy az NGM közleményében „a világ legbefolyásosabb pénzügyi elemzőjének” nevezett Nouriel Roubini vagyonának zömét betétben tartja a bankban. Csak elenyésző részt fektet be, azt is alacsony kamatozású államkötvényekbe. Messziről elkerüli a tőzsdét, a „parkettet” egyszerűen szerencsejátéknak tartja. Ahogy fogalmazott: a bankban tartott pénz utáni nullaszázalékos hozam is nagyságrendekkel több, mint egy ötvenszázalékos veszteség.

Névjegy

NOURIEL ROUBINI

– A világ az én hazám, a civilizációval és a társadalommal kapcsolatos minden jelenséget – legyen szó bármilyen apróságról – érdemes megismerni – vall legnagyobb szenvedélyéről, az utazásról az 1959-ben Isztambulban született közgazdász. Nouriel Roubini később Iránban, Izraelben, majd Olaszországban élt, végül az USA-ban telepedett le, ahol a közgazdászok közül elsőként jósolta meg nem csak a 2008-as hitelválság kitörését, de annak menetrendjét és természetét is jó előre leírta. Ma nemzetközi tanácsadó cégét vezeti, nem titkoltan azért, hogy minél több országba eljuthasson élete során.