Diktátor a bányából

Azon a napon, amikor New Yorkban az ikertornyok ledőltek, sok minden megváltozott. Azóta sok mindent másként értelmezünk. Ezt tette Wolf Gábor is, aki beszédes nevű cégében, a Marketing Commandóban 2001. szeptember 12-én kezdett dolgozni.

A kommandóparancsnok nem a terrornak üzent hadat. A tengerentúli tragédia nyomán úgy érezte, neki a kisvállalkozói körökben van keresnivalója. A sokk a gazdaság nagyjait is megrázta, de legjobban mégis a kicsiket sújtotta.

Wolf Gábor pozitívan gondolkodik. Éppen ezért lep meg sokakat, hogy vállveregetéssel indít. Neki az a természetes, hogy a vállalkozók bátor, sikert érdemlő emberek. Remek termékeik, szolgáltatásaik vannak, amiben hisznek. Csak azokat el kell adni, s erről szól a marketing. A kilencfős Commando pedig ezért is van tudatosan jelen a páratlan kommunikációs csatornának tekintett internetes világban.

Pedig a kommandós főnök pályája nem így indult. Villamosmérnöknek tanult, már várta az állása 1986-ban, amikor a kiszemelt cég, a Mikroelektronikai Vállalat hirtelen porig égett. Az első döbbenet után nem keresett másik hasonló állást, hanem friss házasként, feleségével és egy ösztöndíjjal nekivágott a világnak. Ez utóbbi Skóciát jelentette, Glasgow-ban indult a beszédes néven meghirdetett Excalibur másoddiplomás képzés.

Az Excalibur nem Artúr király legendás kardját, hanem egy másik misztikumot, az akkor még Magyarországon kevéssé ismert marketinget rejtette. Ahogy a tananyag, úgy az iparvárosban és futballfellegvárban honos akcentus is idegen volt eleinte. Gábor és angoltanár felesége jól beszélt ugyan angolul, de amikor az első glasgow-i napon egy járókelőtől kértek útbaigazítást, egy kukkot sem értettek. A megismételt, szótagolt válaszból sem.

Amilyen kemény volt a skót dialektus, olyan elszántsággal vetette bele magát Wolf Gábor a tanulásba. A nagyvállalati marketing alapjain kívül elsajátított mást is. Elfogadni és tisztelni a máshonnan érkezetteket: a sokszínű, multikulturális közegben a legkülönbözőbb etnikumú és vallású emberekkel hozta össze az élet.

A Skóciában szerzett második diploma tette fel őt a marketingpályára. Méghozzá rögtön egy szuperexpresszre – London mellett a Xeroxnál kapott állást. Mégsem gondolt a kivándorlásra. Nem hisz benne, hogy a külföldre szakadás bárkit boldoggá tehet. Két kamasz fiát és egyetemi hallgatóit is arra ösztökéli: menjenek külföldre, tanuljanak nyelveket, személetet egy fejlettebb gazdaságban. Aztán jöjjenek vissza sikereket aratni.

Gábort erős családi kötelékek fűzik ide, szülei családjában is sok a testvér, mindkét ágon sok gyerek született. A nagy rokonság annyiban jelent „terhet”, hogy az összejöveteleken csak a társaság felével tud beszélgetni. Pedig volna miről szót váltani. Édesapja, Wolf Péter nemcsak a szorgalmat adta át értékként, de az önálló vállalkozás életérzését is. A Vuk zeneszerzője szabadúszóként is sikeres volt, s túl a hatvanon is aktívan tanul – most szerzi a doktoriját a Zeneakadémián. A húga Wolf Kati, aki harminchat évesen, kisgyerekes anyaként lett népszerű énekesnő.

Gábor őszintén fogalmaz: nem csak a család miatt jött vissza. Nyugaton egy középszerű karrier várt volna rá. Egy lett volna az átlagosan sikeres emberek közül. Azért jött haza, hogy kiemelkedhessen. A nagyvállalati marketingben egy évtizedig dolgozott, a Xerox után a Procter and Gamble, majd a Motorola multinacionális vállalati kultúrájában jutott egyre feljebb. Aztán 2001-ben úgy döntött, hogy saját vállalkozást indít. A kisvállalkozóknak kínál megoldásokat arra, hogyan szerezzenek maguknak vevőket. Induláskor neki is ez volt a feladata: megszerezni az első komoly vevőket.

Bátran szembement a bevett szokásokkal. Többen megütköztek rajta, amikor az egyik borászatnak azt ajánlotta: vállaljanak ízgaranciát. Akiknek nem ízlik, azok küldjék vissza akár az üres üveget is, visszakapják a bor árát. Jó pár embert megsértett, mikor az elsők között indított elektronikus hírlevelet, méghozzá tegezve olvasóit. Manapság e küldeményeket hetente harmincezren olvassák. Elsők között nyitott szakmai Facebook-oldalt – ezt is közel húszezren „lájkolták”. Élénk beszélgetések zajlanak az üzenőfalon, de akivel gond van, azt kitiltja. – Nem lennék jó politikus, mivel diktátorként kezelek bizonyos kommunikációs helyzeteket – jellemzi magát nem kevés öniróniával. Amikor nem „tudást gyárt”, akkor szerepel. Az egyik konferencián hegymászónak öltözött, de forgatott olyan internetes videót, amelyben híradósként reklámozta legújabb szolgáltatását.

Dőlnek belőle a poénok, a szíve mélyén mégis antiszociálisnak tartja magát. Mármint abban az értelemben, hogy a legjobban azt szeretné, ha legfeljebb pár megbízható emberrel körbevéve, egy laborban dolgozhatna. Egyedül. Az ideje nagy részét amúgy is a „bányában” tölti – a családi ház alagsorában, az ott kialakított dolgozószobában. Utál mások rendezvényeire eljárni, nem szeret ismeretleneket hívogatni. Már kamaszként is nyűgként élte meg, ha házibuliba kellett mennie ismerkedni.

Teljesen másképp viszonyul az ügyfeleihez, a „kedvencei” a kisvállalkozók. Közöttük és velük szívesen elvegyül. Akik persze komoly pénzt fizetnek a vevőszerző tanácsokért, tréningekért. Kapnak érte mást is, közösségi élményt és bulit. A legutóbbi megmozduláson ragtime-zene szórakoztatta a résztvevőket, akiket hegyi mentőknek öltözött hoszteszek fogadtak.

A Marketing Commando családiassága ellenére többfős vállalkozás. Gábor azonban még soha senkit „nem rúgott ki”. Mániákusan konfliktuskerülő, mindig csak dicséri a munkákat. Akivel gondja akad, leül vele és megbeszéli. Eddig kétszer fordult elő, hogy másnap magától felmondott a megbírált munkatárs. A hétköznapi feladatokat nehezen kezeli: felesége, Janata Krisztina intézi ezeket. Gábor nem tagadja, budai házukban több égő kicserélésre, számos bútor összeszerelésre vár, s ott vannak még a megválaszolatlan levelek is. A „nagy gondolkodó” szerepe nem fér össze a hétköznapi, mégoly fontos ügyek megoldásával. Krisztinával két fiuk van: a 17 éves Dávid közgazdasági szakközépiskolába jár, Martin médiaszakos gimnazista. A gyereknevelést a marketingnél is nehezebbnek tartja, Gábor tudatos apaként igyekszik kivenni a részét. Dáviddal és Martinnal nemcsak a mozit és a vicceket szeretik, de reggelenként az autóban a cégvezetés kérdéseit is kitárgyalják.

Wolf Gábort gyakran hívják meg egyetemekre, hogy előadást tartson a diákoknak. Úgy érzi, „vissza kell fizetnie” a pályája elején kapott előnyöket. A fiataloknak előszeretettel beszél a személyes marketingről. Arról, hogy legyen saját arculatuk, amitől mások, mint a többiek. S legyen egy ügyük, amiért tesznek is valamit. Mindennap.

Wolf Gábor a marketing „megszállottja”. Van benne népnevelői elhivatottság, a marketingszemléletet akarja elterjeszteni Magyarországon. Szerinte egy kisvállalat életében néhány lépés a marketing felé annyi javulást képes hozni, hogy abból az egész gazdaság profitálna. Nem kevés idealizmussal hisz a „mellékhatásban”: ha van marketing, akkor nincs szükség korrupcióra, nincs szükség szürkegazdaságra. Valami igaz lehet az Excalibur-legendából: a skót képzés fantázianeve után a marketing varázserejű kardként villog a kezében. Mert ki bírta rántani, rá van bízva. Figyeljük, hol csap le.

Névjegy : WOLF GÁBOR

1968-ban született Budapesten. A Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán végzett 1993-ban, ezután Glasgow-ban tanult nemzetközi marketinget. Villamosmérnöki állása sosem volt, a Xeroxnál marketing vonalon kezdett. 1995-ben jött haza Magyarországra. Dolgozott a Procter and Gamble-nél és a Motorolánál – előbb Amerikában, majd Angliában, ahol a GPS ősének kifejlesztésében kapott feladatot. A Motorola közép-európai marketingigazgatója volt budapesti székhellyel. 2001-ben alapította meg feleségével, Janata Krisztinával a Marketing Commando tanácsadó céget.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.