A hivatalos indoklás szerint a cél a közpénzekkel való gazdálkodás fegyelmének megszilárdítása: az említett cégek jelentős állami forrásokat használhatnak fel, ráadásul úgy, hogy e szervezeteknél az állami kontroll a kívánatosnál kisebb mértékben érvényesül.

A javaslat alapján a Kehi minden olyan vállalatnál ellenőrzést folytathat, amelyben az állam részesedéssel rendelkezik, függetlenül annak mértékétől. Jelenleg csak a stratégiailag kiemelt, többségi állami tulajdonban lévő társaságokhoz mehetnek ki a Kehi munkatársai, a módosítóval akár a Richter, a Mol vagy a Magyar Telekom ajtaján is csöngethetnek. Nem is akármilyen felhatalmazással, a hivatal ugyanis hozzáférhet az üzleti és gazdasági titkokhoz is.

A Navracsics Tibor közigazgatási miniszter által jegyzett javaslat szerint előzetesen nem kell értesíteni a vállalatokat a vizsgálatról, azok nem élhetnek fellebbezéssel ellene. Ha pedig nem működnek együtt a Kehivel, akkor akár az adószámukat is felfüggeszthetik.

Az ügyben kerestük az előterjesztőt, hogy értelmezésünket alátámasszák. Keddre ígértek választ, kormányzati körökből azonban megerősítették lapunknak, hogy jól értjük a beterjesztett javaslat lényegét.

Minthogy az államháztartásról szóló törvény más paragrafusai értelmében a Kehi az ellenőrzés során az adatszolgáltatásra kötelezett cég bármely helyiségébe beléphet, számára akadálytalan hozzáférést kell biztosítani valamennyi dokumentumhoz és az informatikai rendszerek archív és élő adatállományához is, adódik a kérdés: az állam, mint egy a tulajdonosok közül, olyan információkhoz juthat-e a jövőben, amelyekhez (adott esetben nagyobb üzletrésszel bíró) tulajdonostársai nem, vagyis sérül-e a részvényesek közti egyenlő elbánás elve?

A tőzsdei szabályok a részvényeseknek messze nem biztosítanak ilyen széles kontrolljogkört, ugyanakkor ez a megkülönböztetés nem is példa nélküli az üzleti világban. – Az nem ismeretlen helyzet, hogy bizonyos stratégiai iparágakban az államnak kisebbségi részesedés esetén is többletjogosítványai vannak, azaz van egy tulajdonos, aki egyenlőbb az egyenlőknél – kommentálta a törvénytervezetet egy magát megnevezni nem kívánó, de nemzetközi befektetésekben közreműködő vezető magyar jogász. Az ilyen esetekben ugyanakkor a befektetők a beszálláskor eleve ismerik a helyzetet, és a piacra lépéskor egyben el is fogadják azt. Jelen esetben azonban másról van szó – tette hozzá.

Tisztázásra vár továbbá, hogy az állam hogyan kezeli majd a tudomására jutott adatokat, hiszen például a távközlési piacon saját céget is kíván indítani (egyelőre sikertelenül), s az új helyzet akár a verseny befolyásolására is alkalmas lehet – kommentálták a tervezetet a távközlésben jártas jogászok. Kerestük az ügyben érintett Magyar Telekomot is, de egyelőre nem reagáltak a felvetéseinkre.

A potenciálisan érintett cégek egyelőre tanulmányozzák a törvényjavaslat szövegét, amelynek fordulatait néhányan a Molra vonatkozó célzásként értékelik. Az állam tavaly 500 milliárd forintért kisebbségi tulajdonrészt vásárolt az olajvállalkozásban, azóta nem nőtt látványosan a befolyása a Mol döntéseire. A kormány eddig nem mutatta jelét annak, hogy elégedetlen ezzel a helyzettel, leszámítva Bencsik János volt energiaügyi államtitkárt, aki tavaly év végi lemondása után lapunknak azt nyilatkozta: pozíciójában nem érezte, hogy a Mol vezetése a korábbiaknál érzékenyebb lenne a közösség érdekeire. Az állam támogatja a Mol-menedzsment stratégiájának végrehajtását, Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató ugyanakkor a kormányt rendre „stakeholderként”, azaz külső érintettként és nem tulajdonosként említi. Ha tehát viták vannak, azok a színfalak mögött zajlanak, és az állam eddig nem ért el látványos sikereket.