Álcázták az útdíjtendert
Varga Mihály mindenesetre egyelőre nem kap új hűtőszekrényt az ÁAK-tól, az IMF-fel tárgyaló delegációt vezető tárca nélküli miniszter ennek ellenére akár örülhet is: ha az állami gyorsforgalmi utak üzemeltetéséért felelős társaságnak sikerül végrehajtani a kormánytól kapott feladatát, a tehergépkocsival közlekedők szembesülhetnek hazánk fejlődésével. A magyar sztrádákon, illetve számos főúton a 3,5 tonna feletti járművek jövő nyáron elfelejthetik az olcsó, átalánydíjas autópályahasználatot, és minden megtett kilométerért fizethetnek – a legnagyobb négytengelyesek akár kilométerenként 85 forintot is.
Más kérdés, hogy a látványos fejlődésre a kormány nem hagyott sok időt az állami sztrádatársaságnak: az elektronikus útdíjrendszernek, beleértve magát a díjszedést és az ellenőrzést is, 2013. július 1-jén működnie kell. Méghozzá 6318 kilométer közúton. Ami azok után, hogy a rendszerről szóló kormányhatározat két év verbális szkanderozás után egy hete jelent meg, és az ÁAK pályázata is másfél héttel később látott napvilágot, nem kis feladat.
Erre figyelmeztet, hogy az autópályások hátsó felük védelme érdekében pályázatukban siettek egyértelművé tenni: a „megtett úttal arányos díjszedési rendszerek bevezetéséhez szükséges legrövidebb időtartamot nemzetközi példák alapján vizsgálva megállapítható, hogy a vonatkozó kormányhatározatban megjelölt 2013. július 1-jei határidőre történő UD rendszer bevezetés lehetősége csak akkor biztosítható, ha legkésőbb 2012. december elején nyertes ajánlattevővel a szerződéskötés megtörténik”. Amihez aztán hozzá is igazították ajánlati felhívásuk feltételeit.
A kétségbeesett kapkodást azt is jelzi, hogy az ÁAK egyszerre akar gyorsan és utóbb támadhatatlanul dolgozni: pályázata gyorsított eljárás, mégis hirdetménnyel induló. Nagy sietve, október 1-jéig bárki jelentkezhet, aki képes teljesíteni a kiírás feltételeit. Vagyis aki hamarjában igazolni tudja, hogy a 2009., 2010., 2011. években árbevétele elérte a 20 milliárd forintot, és az UD-hez hasonló rendszerek üzemeltetéséből is évente legalább tízmilliárd forintot kaszál. De ezenfelül a részvételre jelentkezést fontolgatóknak papírt kell hozniuk arról is, hogy rendelkeznek különféle ISO minőségbiztosítási tanúsítványokkal, illetve az elmúlt három évben építettek 500 kilométer, most is üzemelő útdíjszedő rendszert.
Akinek mindez a jövő hétfőig összeáll, és az ÁAK ajánlati felhívásában szereplő szakmai feltételek között lévő személyi elvárások hosszú listájának minden pontját nyugodt szívvel ki tudja pipálni, már küldheti is a jelentkezését. Elgondolkodni a jelentkezés előtt legfeljebb azon érdemes még, hogy egy esetleges tendergyőzelem után is kemény követelményeknek kell megfelelni. Ezek sorában már az is óvatosságra inthet, hogy az UD szállítójának a szerződés aláírása után 21 napon belül be kell mutatnia tevékenységi felelősségbiztosítását. Mégpedig egy olyant, ami évente legkevesebb 40 milliárd forintról szól. Illetve ami a rendszer bevezetését követően elvárt támogatási időszak lejártáig havonta minimum tízmilliárd, az infrastruktúra-támogatás időszakának végéig ötmilliárd forint előteremtését teszi lehetővé.
A sztrádatársaság a jövő nyári indulást annyira komolyan veszi, hogy felhívásából az is kiderül: a szerződéskötésre 2012. december 3-án kerítenének sort. Vagyis alig két hónap múlva. Éppen csak az maradt ki a tender szövegéből, hogy a cég Váci úti irodaházának melyik szobájában kerül sor a ceremóniára. Az ellenben benne van, mire számítson, aki nem megfelelően teljesít.
Ha például a tendergyőztes szállító szerződésszegésére hivatkozva az ÁAK felmondja a szerződést, a pórul járt szállító meghiúsulási kötbért fizet. Aminek összege az UD árának fele is lehet. Ha az átadott rendszer hibásan működik, „hibás teljesítési kötbért” számolnak fel, napi 100 millió forint értékben. De elég, ha a rendszerszállító megcsúszik a fejlesztői, üzemeltetői konzultációval, máris óránként 200 ezer forintot fizethet.
Akárhogy is lesz, az ÁAK tenderén az nyer, aki a legkevesebbet kéri munkájáért. Az, hogy ki és mennyit számlázna, az feltehetőleg az optimista forgatókönyvek szerint november derekán záruló tárgyalások végén derülhet ki leghamarabb. A megrendelő pozícióit rontó apró szépséghiba, hogy minden reménybeli rendszerszállító olvashatta a Magyar Közlönyben: a költséges rendszerre a kormány 42 milliárd forintot szán. Azt pedig ezek után vagy elhiszik, vagy nem, hogy a teljesítés után az autópálya-társaság 45 napon belül kész rendezni a számlát.
Az ÁAK anyagias tenderkiírásának mentségére szólhat, hogy a pénzközpontúság nem véletlen. Egyrészt a társaságnál talán úgy gondolják: miután a kormány két évet elbaltázott az UD kiépítésére rendelkezésre álló időből, a szigorú kötbérek rákényszerítik a rendszerszállítókat a szinte vállalhatatlan határidők betartására. Ha ugyanis homokszem kerül a gépezetbe és a terv megcsúszik, a késésből a projekt bukása lehet, ami a kormánynak kerülne vállalhatatlanul sokba.
De a kormány hiába is tagadná, az UD kezdetektől a pénzről szólt, és a legkevésbé sem a sokat emlegetett igazságos úthasználati terhekről vagy a környezetvédelemről. Olyannyira, hogy a beruházás sikertelensége alighanem Varga Mihály kedvét is elvenné az új hűtőszekrény beszerzésétől. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) tárgyalódelegációja legalábbis feltehetőleg megkérdezné: a megtett úttal arányos útdíjaktól 2013-ra várt 75 milliárd, 2014-re tervezett 150 milliárd forint bevétel elmaradását a magyar kormány milyen forrásból ellentételezné.
