Az ódon épületben egy helyen, szorosan egymással együttműködve megtalálható nappali kórház, pszichiátriai és pszichoterápiás ambulancia, de alkoholbetegeket, drog- és gyógyszerfüggőket és játékszenvedély rabjait ellátó addiktológiai rendelés is.

A hely különlegességét az adja, hogy minden egyes páciens gyógyításában nemcsak pszichiáter, pszichológus, szociális munkás, önkéntes szakember, hanem a beteg családja, barátja, szűkebb-tágabb környezete – de elsősorban maga a beteg –is részt vesz, végső soron maga dönt további sorsáról. A közösségi gyógyítás részeként a szakemberek gyakran ki is mozdulnak a centrumból, és felkeresik a beteg otthonát, ha kell (és ha van), a beteg munkahelyét, de a barátait is.

Célok megfogalmazása

– Ez a fajta, a közösségi pszichiátria módszertanán alapuló gyógyítás még nem eléggé közismert és elterjedt Magyarországon. E komplex terápia igencsak egyszerűsített lényege: a beteg nem egy egyszerűen a gyógyításnak alávetett – ezért valóban sokszor alárendelt helyzetben lévő – személy. A közösségi pszichiátria elvei alapján a betegnek magának kell kijelölnie azt a célt, amelyet kitűzött maga elé. Ezek egyáltalán nem maximalista, inkább a realitáson alapuló tervek. Lehet, hogy valakinek csak annyi a kívánsága, hogy újból emberek közé mehessen, sportoljon, esetleg végre sikeresen vághasson bele egy új partnerkapcsolatba. A lényeg, hogy a betegnek nem egyszerűen a tüneteit csökkentsük, de segítsünk abban, hogy teljesebb legyen az élete. Együtt dolgozzuk ki a rehabilitációs tervet, hogy aztán vele, a szakemberekkel és a családdal, barátokkal közösen együtt dolgozzunk annak megvalósításán.

Életre szóló tervek

Ahogy dr. Harangozó Judit, az alapítvány vezetője, pszichiáter főorvos fogalmazott: – Nemcsak azt kérdezzük a pácienstől, hogy van, hanem hogy mit szeretne elérni az életében. Úgyis fogalmazhatunk, hogy ez nem hasonlít a klasszikus orvos-beteg kapcsolathoz, ahol legtöbbször a panaszokra, diagnózisra, gyógyszerre koncentrálunk, hanem a páciens saját közegében szeretnénk segíteni, és az egész életét befolyásolni.

Harangozó doktornő nemcsak a szakembereknek, a medikusoknak oktatja a közösségi pszichiátria módszerét, de igyekszenek eljutni a szélesebb közvéleményhez is. Kifejezett sikernek élik meg, hogy nem egy betegük nyilvánosan vállal fellépést, tévé- és rádióinterjúkat is. Az alapítvány ún. Antistigma programjával a mentális problémákkal élők kirekesztése ellen küzd. A Sziget Fesztiválon is ott vannak, felvilágosítanak, felmérnek – és „elmealmát” osztogatnak minden betérőnek.

Szociális munka?

Harangozó főorvosnő nem tagadja, sőt felvállalja, hogy ez bizony nem egyszerűen orvoslás, jelentős részben szociális munka is. Ennek során sok elesettel, hajléktalannal is találkoznak. Az sem véletlen, hogy szorosan együttműködnek a fedél nélküliekre „szakosodott”, Iványi Gábor vezette Oltalom Alapítvánnyal is.

Ám ahogy az Oltalom és számos más civilszervezet, közhasznú társaság, úgy az Ébredések és a közösségi pszichiátriai hálója is egyre nehezebb helyzetbe kerül. Míg tavaly még 118 betegre kaptak központi támogatást, idén már csak 40 páciens ellátását biztosíthatják szervezett keretből. Holott már korábban is jóval túlhaladták a kereteket, több száz beteget láttak el évente – és látnak el a mai napig. Egyre nagyobb áldozattal, mind több munkával, mert például a korábbi négy helyett már csak két pszichológust tudnak finanszírozni, Még szerencse, hogy mindig vannak önkénteseik, így pszichológiában jártas specialisták is. A jövő bizonytalan – sok segítségre van, lenne szükségük.