A három és fél éve indult kezdeményezés lényege, hogy a közösségen belül bárki felajánlhat és kérhet szívességet bárkitől. A közösség tagjait egy honlap, a szivesseg.net oldal köti össze, amely ma már több mint 32 ezer regisztrált taggal büszkélkedik. Az oldalon – pénz kivételével – bárki bármilyen szívességet ellenszolgáltatás nélkül felajánlhat és kérhet, valamint van helye az álmoknak és a lelki orvoslásnak is. Az indulás óta mintegy négyezer szívesség teljesült. Volt, aki hajvágást adott, volt, aki bevásárolni segített, de gyakorta szerepelt a kért és kapott felajánlások között a korrepetálás, nyelvoktatás és mosógépszerelés is.

Adni és kapni

Joós István, a ma már alapítványként működő Szívesség Közösség ötletgazdája és alapítója, ha úgy tetszik, saját élettapasztalata nyomán döntött úgy, hogy összehozza azokat, akiket az adás öröme visz előre .Úgy véli, a szíves tettből meríthetjük a legtöbb erőt, egy szívesség adásával és viszonzásával bárki rádöbbenhet, hogy van mit adnia, hogy igenis értékes, és hogy adni nagyobb öröm, mint kapni.

– Manapság az emberek nem érzik jól magukat a bőrükben, nem látják saját értéküket, mert megítélésük az anyagi javakkal kapcsolatos viszonyukból táplálkozik. Holott az emberi kapcsolatok sokkal többet adhatnak. Minél több ember fedezi fel az adás és az önfelvállalás örömét, a kapcsolódás értékét, annál jobb hely lesz a világ. A Szívesség Közösség ennek szeretne teret adni – fogalmazott Joós István.

Joós István évekkel ezelőtt saját vállalkozását vezette, amelyben jelentős sikereket ért el, ám egy idő után máshol kezdte keresni a boldogulását, a cége ennek következtében tönkrement, ő pedig olyan tevékenység után nézett, amelyben magát adhatja. Elindította a szivesseg.net oldalt, és örömmel tapasztalta, hogy nincs egyedül, azóta is folyamatosan csatlakoznak azok, akik úgy érzik, van mit adniuk.

Az évek során a közösség alakult, fejlődött, lettek aktív tagok és olyanok is, akik pénz reményében csatlakoztak. Számos olyan regisztráló érkezik, amely valamilyen feleslegessé vált tárgyát ajándékozná el. Mivel ezek a szívességek is fontosak, ám az oldal inkább a cselekedetekről szól, külön fórumot hoztak létre a tárgyi felajánlásoknak. Bevezették továbbá az úgynevezett Bízom gombot, amely a tagok közötti bizalmi kapcsolatokat rögzíti és követi. Így minden regisztrált láthatja ki kiben bízhat.

A bizalom gomb

A bizalomnak pedig számos ékes példáját tapasztalták már meg az elmúlt három és fél év alatt: egy idős bácsi egész életében dédelgetett vágya volt, hogy repülhessen, s a szivesseg.net oldalon talált rá arra a fiatalemberre, aki felvitte őt a fellegek fölé. Volt, aki gyerekszoba kifestésében segédkezett, de akadt, aki egy vadidegent fogadott be az otthonába – emlékszik vissza Joós István.

A közösség új utak előtt áll: nemrégiben elindították a SzívesPartner Stratégiát, amelyben projektötletek, álmok – ahogy ők hívják: szívügyek – megvalósítására keresnek vállalati támogatókat. Joós István elmondása szerint olyan projektek várhatnak majd szélesebb támogatói kört, amelyek a cégek munkatársait is bevonják a megvalósításba. Mindenesetre fontos, hogy a vállalatok is tehessenek szívességeket.

Önfenntartás

Az alapító mindezek mellett szeretné önfenntartóvá tenni a közösséget: – Nem akarok állami pénzekért kilincselni, és cégek adományaitól sem függeni. Úgy vélem, az a valódi közösség, ami fontos a tagjainak, amiért az emberek tesznek valamit, ahol a közteherviselés magától, kényszer nélkül is megvalósul. A közeljövőben teret adunk ennek azzal, hogy önkéntes tagdíjat vezetünk be, hogy a rendszert fenntarthassuk, fejleszteni tudjuk, hogy az egymás felé megtett apró lépésektől továbbra is egyre jobb legyen a világ – tette hozzá Joós István.