Varga István arról nem kívánt nyilatkozni, hogy mikor és milyen eredménnyel érhetnek véget a tárgyalások. – Ez egy jó gumicsont a sajtónak, de nem visz előre – jelentette ki. Varga István annak a három fb-tagnak (rajta kívül Róna Péter, Katona Tamás) az egyike, aki támogatta, hogy a tranzakciós illetéket tartsa napirenden a testület.

– Tudomásul vettem, hogy az fb leszavazta a javaslatot, a további akciókban azonban nem vettem részt – mondta, arra utalva, hogy Róna Péter az IMF delegációjával tárgyalt kedden e témában a jegybankban.

Varga továbbra is kritikusan viszonyul az illeték kivetéséhez. A legsúlyosabb problémának azt látja, hogy a magyar parlament döntése szembemegy az európai szervezetek nemrég született irányelvével, amelyik deklarálja, hogy egy ilyen közteher ne a reál gazdaságot sújtsa, hanem a pénzügyi műveleteket, viszont a központi bankokra semmiképpen ne róják ki.

A cél az, hogy a tagállamok harmonizáltan vezessék be az illetéket (vagy adót), ne különutas módon. Végső soron az innen nyert bevételnek kellene kiváltania a tagországi befizetéseket. Az elképzelések szerint az adó beszedése nemzeti hatáskörben maradna, de a pénz a közös kasszát gyarapítaná.

– Fölösleges ezzel az irányelvvel szembemenni – állítja Varga István.

Szóba került a jegybanktörvény is. Erről az a véleménye, hogy „azt tettük, amit kívülről diktáltak”. Mint mondta, a kormány szervilis módon cselekedett ebben az ügyben. A központi bank függetlensége egyébként szerinte túldimenzionálttá vált, a média felfújja ezt az ügyet.

Egy IMF-felmérésre hivatkozott, amely szerint a megvizsgált 151 országból százban nem voltak biztosítottak a jegybanki függetlenség kritériumai. Ahol viszont igen, azok túlnyomó többségben most bajban vannak. – Főleg európai államok tartoznak ide – mondta, hozzátéve, a „jegybanki függetlenség” olyan dogma, amelynek az alapjait újra kellene tárgyalni.

– Nem jól van ez így, hogy a monetáris politikán át akarják vezetni a nyitott piac, szabad verseny szellemét – mondta. Szerinte nem lett volna szabad ezermilliárdokat a bankok megmentésére fordítani Európában, ehelyett hagyni kellett volna, hogy összeolvadással, más módon tisztuljon meg a piac, ahogy szerinte történt az Egyesült Államokban is.

– S korábban be kellett volna már vezetni a tranzakciós adót, ez is jól szolgálta volna a válság megelőzését – tette hozzá.