Jelenleg az elemzők nem látják a konfliktus feloldásának módját, ezért kevés esélyt adnak arra, hogy az euróövezet 17 tagállama belátható időn belül közös kibocsátású kötvényekkel finanszírozza gyökeresen eltérő nagyságú és kamatterhet viselő adósságállományát.

Taraczky Andrej, a Buda-Cash devizaüzletág-igazgatója szerint pró és kontra számos érvet lehet felsorolni az eurókötvénnyel kapcsolatban, de Németország esetében egyértelműen az ellenérvek dominálnak. A németek európai mércével nagyon olcsón tudják finanszírozni magukat, erre utal a legfrissebb kötvénykibocsátások eredménye is: a 30 éves futamidejű német államkötvény hozama szerdán először süllyedt két százalék alá, s nagy volt az érdeklődés a most első alkalommal kibocsátott zérókuponos – kétéves – államkötvény iránt is. Mindezek Taraczky szerint azt jelzik, hogy a piac bizalma töretlen az euróövezet és az EU vezető gazdasága iránt. Hasonló véleményt fogalmaztak meg a nagy nemzetközi hitelminősítők, amelyeknél Németország az egyedüli, amely a legmagasabb, AAA-s besorolással rendelkezik – pozitív kilátás mellett. Utóbbi kitétel különbözteti meg a szintén AAA-s minősítésű Luxemburgtól, Finnországtól és Hollandiától. A Standard & Poor’s januárban kiejtette az elitklubból Franciaországot és Ausztriát, az AA+ kategóriába rontva a besorolásukat. Ez rögtön meg is magyarázza a németek, a hollandok és a finnek ódzkodását a kockázatok szétterítésétől. Bebesy Dániel, a Budapest Alapkezelő Zrt. portfóliómenedzsere szerint a közös kötvénynek lenne értelme, de életre hívásához előbb számos feltételnek kell teljesülnie. Mivel a történelmi tapasztalatok szerint monetáris uniót egyben tartani a tagállamok fiskális politikájának szigorú összehangolása nélkül nem lehet, első lépésben a közös költségvetés irányába kell eltolni az euróövezetet alkotó 17 országot. Ez azonban a nemzetállami önállóság valamilyen szintű feladásával járna. Azt amorális kockázatot is kezelni kell, hogy ne legyenek potyautasok a rendszerben, ne érezzék a németek, hogy ők fizetik mások helyett a terhek javát. Ahhoz, hogy a mostani, a GDP pár százalékának megfelelő tagi befizetésekből táplálkozó közös kassza hatékonyan működhessen, azt új, közös adóbevételekre alapozva előbb fel kell tölteni. Mindez az Európai Egyesült Államok irányába vinné el a monetáris uniót. Bebesy Dániel szerint ez hosszú, sok lemondással és kompromisszumokkal teli folyamat, de kétségtelen, hogy a végeredmény, az olcsóbb finanszírozás és Európa versenyképességének helyreállítása megéri az áldozatokat. Bebesy hozzátette: szakítani kell azzal a sablonos megközelítéssel, miszerint a fiskális unió arról szól, hogy a végén mindenért a németek tartják a hátukat.

Azzal, hogy felhozzák a perifériát, ismét hatalmas és fizetőképes piacra tesznek szert. A németek az elmúlt évtizedben folytatott restriktív bérpolitikájuknak köszönhetően hatalmas versenyelőnyt kovácsoltak maguknak. Ha most visszahoznák a márkát, az azonnal mintegy 40 százalékkal értékelődne fel, ami drámai versenyhátrányba hozná a gazdaságot. Ebből a szempontból a németeknek elemi érdeke az euróövezet összekovácsolása – akár eurókötvénnyel, akár anélkül.