Oda, ahol már senki sem érzi jól magát: az importőröknek 260-270-es euró lenne jó, a gazdasági növekedés szempontjából kiemelkedően fontos export számára a 290-es szint környéke. Az a 170 ezer devizahiteles, aki volt annyira szerencsés, hogy a végtörlesztéssel megszabadult összesen 1354 milliárd forintnyi devizahitelétől, viszont most elégedetten dőlhet hátra és mondhat köszönetet a kormánynak. Igaz, sokan közülük forintban görgetik tovább adósságukat. Az árfolyamgát-védelmi rendszerbe bejelentkező devizahitelesek pedig azt remélhetik, hogy amikor a felgyűlt különbözet törlesztésére kerül sor, már jobb lesz a helyzet.

Az árfolyamgyengülésen sokkal többen veszítenek, mint ahányan nyernek, hiszen ilyenkor az importáruk – elsősorban az energiahordozók és az alapanyagok – tovább drágulnak, s ez beépül valamennyi termék, szolgáltatás árába. Az infláció 5,5 százaléknál jár, s onnan már illene folytatnia a lejtmenetet, hogy jövőre a megcélzott, 3 százalékos szintre süllyedjen. De így? Az újabb bérkompenzációs hullám is csak arra lesz elég, hogy az idén elszenvedett – és még várható – általános reálkereset-csökkenést tompítsa.

A kép tehát nem vidám, s jóllehet a kormány a háttérbenminden bizonnyal gőzerővel dolgozik azon, hogy oszlassa a homályt, az üveg újra és újra bepárásodik.

Az EU/IMF-tárgyalások megkezdésének dátumát lassan nagy fogadóirodák is felveszik a kínálatukba. Az is lehet, hogy a halogató taktikát jelképező török kártyában Orbán Viktor lesz az ász. A kormányfő azzal, hogy a kiváró taktikát tökélyre fejleszti, és a nemzetközi helyzet fokozódására – esetünkben javulására – játszik, elérheti célját: külső segítség (és elvárt feltételek teljesítése) nélkül a vízfelszínen tartja az országot. Csakhogy ebben már a jobboldalon sem hisznek, legfeljebb azok a civilek, akik nyílt levéllel akarják jobb belátásra bírni Irina Ivascsenko IMF-képviseletvezetőt. Mintha ő osztaná itt a lapokat.

Amíg arról folyik a parttalan vita, hogy szabott-e politikai feltételeket az IMF a hitelnyújtáshoz, a (pénz)befektetői türelem egyre fogy. S bár most a forintgyengülésben a globális recessziótól való félelem és az adósságválság félrekezelése miatti aggodalom játssza a főszerepet, a magyar „hozzáadott érték” sem lebecsülendő. A befektetői bizalom megingása után majd jönnek a hitelminősítők, hogy a bóvli kategória másodosztályába süllyesszék a magyar kötvényeket. És végül ismét a gaz spekulánsokra lehet kenni a sarat, vigyék el ők a balhét. Mások helyett.